Dicsőítéssel indult a szombati nap a Keskeny út Bikafalván eseményen, ahol a fiatalok és nem csak együtt énekelték az ikés dalokat Szász Lóránd farcádi lelkipásztor vezetésével. A hét végére már mindenkinek megvolt a telefonján az applikáció, hogy könnyebben bekapcsolódhasson a közös éneklésbe, és az idősebb generáció tagjai is nyitottak voltak az új módszerre. Természetesen a hagyományos énekeskönyvi énekek sem maradtak el.

Az éneklés után Bereczki-Orbán Zsolt szombatfalvi lelkipásztor tartott fesztiválos, lendületes áhítatot. Az irgalmas szamaritánus példázatával szemléltette, hogy sokszor mi magunk vagyunk a pap, a lévita, vagy éppen a rablók. Hány meg hány alkalommal találkozunk elesett emberrel az utcán, aztán amikor odaérünk hozzá, még a fejünket is elfordítjuk, hogy nehogy a szemünkbe nézzen. Hányszor történik meg az, hogy annyira sietünk, észre sem vesszük a másik embert, elkerüli a figyelmünket. Pedig ha egyetlen ember a rohanó tömegből meglátná, megszánná az elesett, nincstelen embert, a tömeg követné őt. Legyünk mi az az egy ember, ne legyünk embertömeg!

Berecki-Orbán Zsolt szombatfalvi lelkipásztor fiatalos, lendületes áhítatot tartott.

A továbbiakban Geréb Géza, György Zoltán és Soó Levente Lehetséges a lehetetlen? Alkoholistából lehet rendes ember? címmel tartott előadást. Őszintén beszéltek azokról az időkről, amikor megjárták a poklot. Az emberek alapvetően nem szeretnek beszélni a nehéz időkről, a mélységekről, így nagy bátorság kell ahhoz, hogy valaki idegen emberekkel megossza történetét a szenvedélybetegségéről. Az előadók elmondták, két fontos alappillére van a terápiának, amelyen részt vettek: a hit és az önismeret – ezek nélkül nincs változás.

A fiatalok érdeklődve vettek részt a programokon.

Délután Szász Tibor András felsősófalvi lelkipásztor Identitásom építése címmel tartott előadást, a humor szemszögéből közelítve meg a tabunak számító témákat. Annak ellenére, hogy napjainkban minden az identitás körül forog, a média, az internet mind-mind azt boncolgatja, nagyon nehezen beszélünk róla, mert „bármit mondunk felhasználható ellenünk”. A lelkipásztor kiemelte, hogy az identitásunk sok mindenből tevődik össze: etnikai, nyelvi, társadalmi, vallási, szexuális stb. identitásainkból, és sokszor teljesen másak vagyunk, mint amit mások gondolnak rólunk. A lényeg, a valódi identitásunk viszont az, amit Isten gondol rólunk.

Szász Tibor András felsősófalvi lelkipásztor Identitásom építése címmel tartott előadást.

A délután további részében Kelemen Endre, a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Gimnázium magyar irodalom tanára tartott előadást A lélekszikra röpte, avagy költészet és intenkeresés címmel. Az irodalom társadalmi szerepéről volt szó, hogy hogyan változott az évezredek során, és mit jelent napjainkban. Az ókorban a költészetnek vallási célja volt, minden irodalmi mű alapjául szolgáltak a mitikus lények és az, ahogyan ők beavatkoztak az emberiség fejlődésébe. Egészen a középkorig példa és példázat értékük volt. A reneszánsz idején elveszítette ezt a szerepét, hiszen a kor alkotói emberközpontúbb témákkal foglalkoztak. Napjainkban pedig már ott tartunk, hogy „a megváltani ige jelentését sem ismerjük”.

Később ismét Láthatatlan színház várta az érdeklődőket a templomban, majd a napot a Farczádikum együttes zárta.

Kelemen Endre irodalomtanár szerint ma már a megváltani ige jelentését sem ismerik az emberek.

Vasárnap Bardócz Csaba helyi lelkipásztor tartotta a záró istentiszteletet. Ezt követően a falu fiatal tehetsége, Forgács Rudolf gitárjátéka varázsolta szebbé a hangulatot, majd megtartották a gyülekezet az idei ötödik keresztelőjét.

A szervezők köszönetet mondtak mindazoknak, akik munkájukkal segítették a rendezvény létrejöttét, valamint hálájukat fejezték ki a magyar kormány a Bethlen Gábor Alapon keresztül nyújtott támogatásáért és a Communitas Alapítvány hozzájárulásáért.

Szombaton a Farczádikum együttes koncertje zárta a napot.