Kós Károly szobrára várva újul meg a kolozsvári Kakasos templom udvara
Hosszas engedélyeztetés és előkészületek után idén márciusban kezdődött el a Kolozsvár-Felsővárosi Református Egyházközség temploma körül az udvarrendezés, amelynek része a gyülekezet egy régi vágya, hogy egész alakos Kós Károly-szobrot helyezzenek el az udvaron.
„Az udvar rendben tartása, takarítása gondot jelentett a régi formájában. Szerettük volna az udvar arculatát úgy idomítani, alakítani, hogy a templom épülete, a telek kincse, éke még inkább kiemelkedjen, és láthatóvá váljon Kós Károly munkája, emellett szerettünk volna olyan átalakításokat végezni, hogy méltó helyére kerülhessen Kós szobra is” – mondta el Kerékgyártó Zsolt lelkipásztor.
A felújítás főként a külső vízelvezetés okozta gondok miatt vált szükségessé.
Kerékgyártó Zsolt rámutatott, a folyamatosan emelkedő utcai szint miatt a víz a templom falának ütközött, emellett a templom köré néhány évtizede elhelyezett beton járólapok is megsüllyedtek, és folyt be a víz a templom alapjára. A jelenlegi munkálatok során azt is megoldották, hogy a templom falától kifele vezessék a vizet – ezért is alakítanak ki a templom két oldalán nyílt felszínű zöldövezetet, hogy lélegezhessen a talaj. „Gondoskodnunk kellett arról, hogy a felszíni vizeket elvezessük a templom épülete felől, ezért egy beépített esővíz-elvezető csatornarendszert helyezünk el az udvaron, amely a templomtól oldalra vezeti el a vizet” – tette hozzá a lelkipásztor.
Már a templom felújítása után is szembesültek azzal, hogy a fal a belső térben nedvesedik, esik le a vakolat. Az idei beavatkozás során kiderült, hogy a templom összes csatornája, amely az esővizet a földbe, majd a csatornarendszerbe vezeti, el volt dugulva, így a lezúduló víz a templom tövében megrekedt, és felszívódott a falon. Így menet közben is változtak a feladatok: az egész föld alatti csatornarendszert takarítani, modernizálni kellett.
Az udvarrendezés tervét a kolozsvári műemlékvédő bizottság látta és engedélyezte. A tervek elkészítését Ferenczy Botondra és Tulogdy László tervezőirodájára bízták, emellett a lelkipásztor, a presbiterek és a felelős bizottságok folyamatosan kapcsolatban voltak a kivitelezőkkel és tervezőkkel, valamint a gyülekezetet is tájékoztatták a folyamatról. Arra törekedtek, hogy élhetőbbé tegyék és akadálymentesítsék a templom körüli teret, hogy a népes, élő, aktív gyülekezet kihasználhassa azt.
A sajtóban felmerült, hogy a kaputól a templom bejáratáig vezető, kőlapokból álló régi járda túl értékes áldozat az udvar felújításáért, egyesek pedig azért aggódtak, hogy a járdát maga Kós Károly helyeztette el. Kerékgyártó Zsolt ezzel kapcsolatban elmondta: „Magam is kézbe vettem olyan fényképeket, amelyek a templomépítés után két-három évtizeddel készültek, és nyoma sem volt rajtuk a járdának. Egyik képen az udvar közepén egy hatalmas kerek virágültetvény volt, egy másik fényképen sárban ülnek a lelkipásztor mellett a konfirmandus ifjak a templom előtt.” A lelkipásztor hozzátette: biztos, hogy a felújítással járó változások némelyekből nemtetszést váltanak ki, de a munkálatok mögött egész csapat áll, szakemberek, presbiterek, gyülekezet, akik arra törekszenek, hogy széppé tegyék és javítsák is a B kategóriás műemlék templom környezetét, hogy a jövő generációk is élvezhessék a külső látványt és az élő közösséget is.
A felújított udvaron Kós Károly szobra is helyet kap majd. A lelkipásztor elmondta, Pap Géza püspökkel is beszéltek a szoborállításról, amely méltó emlék és tisztelgés lenne a tervező emléke előtt. Hosszas érdeklődés után találkoztak dr. Farkas Ádám professzorral, a budapesti Magyar Képzőművészeti Egyetem volt rektorával, szobrászművésszel, aki erdélyi gyökerekkel rendelkezik, és világszerte vannak kültéri szobrai. A presbitérium úgy döntött, nem ír ki pályázatot, hanem egy személyes találkozás és megbeszélés után dr. Farkas Ádámra bízta az Erdélyben egyedi, egész alakos szobor elkészítését – avatott be a folyamatba Kerékgyártó Zsolt, majd hozzátette: ehhez a tervhez igazodva alakították az udvart, hogy méltón tisztelegjenek Kós Károly, a templom tervezőjének emléke előtt.