Az elmúlt év folyamán az Üzenet hasábjain megismerkedhettünk az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsának tagjaival. Sorozatunk most online is olvasható.

Kató Béla püspök több mint húsz éve belelát az igazgatótanács munkájába, hiszen 1998-ban illyefalvi lelkipásztorként választották be a testületbe. 2000-től főjegyzőként, majd 2012-től püspökként foglalta el helyét a tanácsban. A szabályok tisztességes követését, a bizalmat és az alapos, jól előkészített munkát tartja a gördülékeny működés alappilléreinek a tanácsban.

A fegyelmezett munkának, felkészült szolgatársaknak köszönhetően könnyű együtt dolgozni a tanácstagokkal – mondja el Kató Béla, majd a háttérmunkálatokba is beavat: „Mindent elő kell készíteni, meg kell beszélni, előre elgondolni, hogyan visszük a testület elé. Ha a tagok megérzik, hogy bizonytalanság van a vezetőségben, rögtön rányomja a bélyegét a tanácskozásra.” A gördülékeny működés másik alappillére a bizalmi kérdés: „Egy testület sosem tud annyira pontosan és részletesen követni egy ügyet, mint maga az előterjesztője, így meg kell lennie a bizalomnak a tagok között.” Ha vita, több vélemény alakul ki az üléseken, szavazással döntenek, és a püspök kiemeli: a testületben nincs vétójoga senkinek, mindenki egy szavazattal rendelkezik. Az ülés vezetője szükség esetén elnapolhat döntéseket, lehetőséget adva a részletes megbeszélésre. Ebben nagy szerepe van a szakbizottságoknak: minden területen a hozzáértő személyek elmondhatják véleményüket, segíthetnek a testület tagjainak jó döntést hozni.

Kató Béla püspök a legutóbbi igzgatótanácsi ülésen. 📸 Kiss Gábor

Érdekességként megkérdeztük, melyik volt a legnehezebb ügy, amellyel az évtizedek során találkozott. Kató Béla egy 90-es évekbeli történetet idézett fel: „Akkoriban többen jelentkeztek a teológiára, mint ahány hely volt. Az igazgatótanács elfogadta a helyek számát, a felvételi után pedig szükség szerint módosította. Úgy látszott, hogy ez a módosítás mindig valakikért történik. Például ha harmadik kiesőként kellett bejutnia valakinek, hárommal növelték a helyek számát. Annyira zavart és felháborított, hogy kijelentettem: ha még egyszer előfordul ez, lemondok az igazgatótanácsosi tisztségemről. Következő évben ugyanez megismétlődött, és be is adtam a lemondásom. Nem vártam ki a ciklus végét. 2000-ben Pap Géza püspök mellett főjegyzőként újra tag lettem. Abból a helyzetből

megtanultam, és azóta is követem azt, hogy hozzunk transzparens, világos szabályokat, amelyeket be is tartunk. Egy testület tisztességét, becsületét éppen az határozza meg, hogy az adott törvényeket betartja, és nem hoz olyan döntést, amely valakiknek kivételez.”

Kató Béla szerint a munka jól megy, de nem tökéletes: „Sok olyan szabályunk van, amelyeket ha betartunk, sokáig menetelhetünk velük, de a rendszerünk sokszor nem engedi meg a gyors változást. Különösen ügyelek arra, hogy a szabályoktól ne térjünk el, mert azzal kiszolgáltatottá tennénk az intézményt. A szabályok betartása védi az intézményt és annak vezetőit.” Persze nem minden ügy fekete-fehér, néha mérlegelni kell.

Fő célkitűzésekként azokat az intézkedéseket említi, amelyek a közösség és a hit megtartását szorgalmazzák: „Nagyon oda kell figyelni, hogy mi történik a gyülekezetekben, a szeretetszolgálatban, az ifjúság körében – mindezek alapvető kérdések, amelyekre összpontosítania kell az egyháznak. Mi ezekre az elmúlt években odafigyeltünk. A legtöbbet az ifjúság nevelésére költöttünk, iskoláinkra, óvodáinkra, az IKE-re – ezen a területen próbáltunk a legtöbbet tenni a jövő érdekében.”

Kató Béla kolozsvári irodájában osztotta meg gondolatait a testületről és működéséről. 📸 Kiss Gábor

De az idősebb nemzedékről sem feledkeznek meg: már az ötödik idősotthon épül, a diakóniai szolgálatot pedig 2001 óta rengeteg helyen felvállalta az egyházkerület. A lelkipásztorok képzése is sokat fejlődött az elmúlt években, a lelkészképzést új alapokra helyezték a teológián, a jövőben pedig a tanterv is megújul.

„Kívülállók néha úgy gondolják, hogy itt csak számokról, építkezésekről döntünk. De minden összefügg.

Amikor gyülekezeti támogatásról, templom, iskola építéséről döntünk, valójában megteremtjük a külső feltételeit annak, hogy a gyülekezetet megtarthassuk.

Néha a tartalmat is szeretnénk szabályozni, viszont az ember- és gyülekezetfüggő. Az igazgatótanácsban általános döntéseket hozunk, amelyeket mindig helyileg kell alkalmazni. A református egyháznak évszázados törvényei, szabályai vannak, amelyeket ha betartanánk, rendben lenne minden” – hangzik el beszélgetésünkön.

Kató Béla egyetért az igazgatótanácsi tagokkal abban, hogy az igehirdetés nem szorulhat a templom falai közé: „A hétköznapok igehirdetései mindig is fontosak voltak, a templom falain kívül is sok helyen bizonyságot tehetünk. A legerősebb bizonyságtétel azonban nem is a lelkészé, hanem a gyülekezeti tagoké. Ha ők munkahelyükön, valamilyen tisztségben, környezetükben mernek vallást tenni, életükkel példát mutatnak, az a legerősebb, legteljesebb igehirdetés. A cselekedeteink adnak magyarázatot arra, hogy milyen a mi hitünk. A kettőt nem lehet szembeállítani.”

2020 őszén a Farkas utcai templomban gyűltek össze az igazgatótanácsosok. 📸 Kiss Gábor

Ma különösen kell keresni az új utakat a hatékony kommunikációra, az emberek megtalálására. A püspök szerint nem a templomi szószék az egyetlen hely, ahol hallhatják a hívást: „A járvány bizonyította, hogy milyen sokan más módon is figyelnének az egyház tanítására. Nekünk azonban nem szabad lemondani a valós, fizikai találkozásokról, mert az az igazi. Kiszakít a magányunkból, érezzük, hogy összetartozunk. E mostani eredmények, online kapcsolódások jelzik, hogy a hívek száma nem fogyott, csak az a kérdés, hogy rá tudjuk-e őket venni a valós találkozásra. Fontos, hogy rájuk találtunk, nekik is szól az üzenet, és reméljük, hogy megszólíthatók, bevonhatók a gyülekezeti életbe. Ha nincs kapcsolatuk az egyházzal, Istennel, lehet, hogy az üres, semmitmondó ezotériát követik majd.

Ha nem adunk a megfelelő időben kellő tanítást, ne csodálkozzunk, hogy máshova fordulnak az emberek. Fontos meglátnunk, hogy egyenként kell megszólítanunk őket, és ezt nem szabad unni, időt kell szánni rá, szeretni kell. Ha sok emberrel találkozunk, megoszthatjuk velük az üzenetet. De ebben hinni is kell, másképp értelmetlenné válik a munkánk.”

Az egyháznak a digitális kapcsolattartás javításán is dolgoznia kell. Ezért már a teológián is különösen oda kellene figyelni az ilyen fajta kommunikációs készségek tanítására, hiszen egy interneten közvetített igehirdetés megmarad, visszanézhető, így sokkal többet jelenthet, adhat.

E rohamosan változó világban felmerül a kérdés: jó irányba haladunk-e egyházként, erdélyi reformátusokként? „Nem vezethet jóra, ha az értékrendjeinket visszaszorítjuk a nagyok és hangosak javára, ha meghajlunk előttük” – fogalmaz a püspök, aki úgy látja, a generációk között sokkal nagyobb a különbség, mint korábban. A fiatalok körében a más, az idegen értékesebbé válik, mint amit örökölnek. Mindig volt törekvés a másságra, de most teljes, radikális elfordulás is észlelhető.

Az igazgatótanácsi ülések mindig áhítattal kezdődnek. 📸 Kiss Gábor

„Hamis az a felfogás, hogy minden, amit az elődeink tettek, rossz. Nem lehet teljesen elutasítani a világot, amit örökségül hagytak ránk. Ha nincs, aki az örökséget átvegye, komoly baj lesz. Az erdélyi reformátusság jövője azon múlik, hogy lesz-e, aki átvegye. Ehhez meg kell találnunk a párbeszéd megfelelő módját, és meg kell látnia a feleknek, hogy mindez szeretetből történik. Tudatosítani kell a fiatalokban, hogy ők a felelősek a jövőért” – hangsúlyozza Kató Béla, rámutatva, hogy szabályok szerint élni, parancsolatokat betartani nehezebb, de ezek mindig útjelző táblákként megóvtak minket.

Sorozatunk előző részében Beke Boróka ERLÉSZ-elnökkel beszélgettünk:

Igazgatótanácsosaink – Beke Boróka: Tenni kell a lelkipásztorok testi-lelki egészségéért