Tizenhét éve gyakorló, református gyülekezeti kántor, karvezető vagyok, ezért évente részt veszek azokon az egyházzenei konferenciákon, amelyeket szakmai továbbképzésünk céljából tartanak.

Ezek a konferenciák, szakmai együttlétek minden alkalommal hasznosnak bizonyultak számomra, mert nemcsak tapasztalatcserére adtak lehetőséget, hanem olyan ismeretekkel, ötletekkel, énekrepertoárral gazdagodhattam, amelyet a gyülekezeti énektanításban, kórustevékenységben remekül tudtam alkalmazni.

Várakozással tekintettem a 2020-as adventi konferenciára is, amelyet nem az eddig megszokott formában, személyes jelenléttel tartottunk meg, hanem online térben. Az eseményről készített beszámolómat szeretettel és tisztelettel ajánlom szolgáló kántor-énekvezér szolgatársaimnak, remélve, hogy gazdagodnak általa lelkiekben és ismeretekben egyaránt.

Dr. Lukács Olga, a BBTE Református Tanárképző és Zeneművészeti Karának dékánja, bevezető áhítattal nyitotta meg a konferenciát. Elmélkedéséhez a Máté evangéliuma 1,18–21 igeverseket választotta alapul, amely az első advent történéseit beszéli el. Józsefnek Isten angyala jelenik meg álmában, bátorítva és buzdítva őt, hogy ne féljen feleségül venni Máriát, jegyesét, mert a Szentlélektől fogant fiút fog szülni, aki meg fogja szabadítani népét bűneiből. József életében egy változás, egy váratlan, szokatlan fordulat következett be, amelyre nem számított, ezért újra kellett mindent terveznie. Udvarolt egy leánynak, akiről az esküvő előtt kiderült, hogy állapotos. József tanácstalanul állt a váratlan helyzet előtt, próbálta értelmezni magában, és megtalálni a leghelyesebb megoldást. Őt az angyal megjelenése és szózata segítette abban, hogy Isten szent ügyeként értelmezze ezt a bonyolult helyzetet. Mi magunk is ilyen tanácstalan, útkereső Józsefek vagyunk ebben a járvánnyal sújtott világban. Folyamatosan, újabb és újabb váratlan helyzettel találjuk szembe magunkat, most mindannyian útkeresők vagyunk. El kell gondolkodnunk mindeközben azon, hogy újratervezéseinkben hol van a Szentlélek munkája, de erre a kérdésre csak belső elcsendesedésben, imádságban kaphatjuk meg a választ. Az advent, a várakozás időszaka erre ad lehetőséget, ráhangolódás annak az eljövetelére, akit mindenki ünnepel, aki újra és újra megszülethet mindannyiunk szívében. Lukács Olga kifejezte, bízik abban, hogy a konferencia témái közelebb visznek mindnyájunkat ahhoz a megszületéshez, ahol a lelki békénkben születik meg a még erősebb szeretet, amelyre már nagyon vágyunk.

Dr. habil. Papp Anette egyházzenész, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara himnológiai tanszékének vezetője, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem egyházzenei tanszékének munkatársa Adventi antifónák című előadása nyitotta a rendezvény szakmai részét. A 16–17. századi magyar protestáns graduálkönyvek legfontosabb és a legnagyobb számban lejegyzett műfajának, az antifónának adventi tételeiből válogatva betekintést engedett a repertoár megszólaltatásának és gyakorlati használatának lehetőségeibe. Papp Anette az antifónák és genfi zsoltárok kombinációja által változatos énekelhetőségi lehetőséget mutatott be az adventi vasárnapokra, a gyülekezetek valamennyi korcsoportjai számára.

Dr. Potyó István, a kolozsvári Szent Mihály római katolikus templom kántor-karnagya, orgonistája fő kutatási területe a 18–19. századi erdélyi misealkotások. Az adventi vasárnapok proprium tételeiről beszélt. Az előadás által a hallgatóság is végigjárhatta azt a csillagösvényt (advent első vasárnapjától a negyedikig), amely által lelkileg is és zeneileg is felkészülhettünk nagy ünnepünkre, Krisztus születésére. Az előkészületi idő mérföldkövei, a négy adventi vasárnap misetételei (és különösen az introitusok), végigkísérnek bennünket az Úr eljövetelének betlehemi jászlához. Az introitusokon kívül az adventi vasárnapok proprium tételeinek forrásai még: graduálé (lépcsőének), offertórium (recitatív vagy kanció jellegű) és communio (könnyen énekelhető gregorián dallamok). Az előadás elméleti kérdéseinek magyarázatát gyönyörű gregorián dallamok és kórusfeldolgozások színesítették.

Dr. Bódiss Tamás, a Magyarországi Református Egyház egyházzenei vezetője és a Generális Konvent Liturgiai és Himnológiai Bizottságának titkára, a magyarországi új református énekeskönyv egyik szerkesztője, orgonista-kántor A karácsonyi ünnepkör énekei az új református énekeskönyvben címmel tartott előadást. Idén már kézbe vehető az a református énekeskönyv, amely a közismert énekek megtartása mellett a kevésbé ismert dallamok átdolgozásával és számos ismert, illetve újonnan fordított ének felvételével bővülve váltja fel a Magyarországon és Felvidéken eddig használt 1948-as énekeskönyvet. Az előadás ennek karácsonyi ünnepkörhöz tartozó anyagából emelte ki a fontosabb énekeket, rámutatva azok zenetörténeti és egyéb kapcsolataira, a gyülekezeti megvalósíthatóságra is gondolva. Az előadás során párhuzamos bemutatást kaphattunk az 1996-os és 1948-as énekeskönyvek énekei, valamint az 2021-es református énekeskönyv adventi-karácsonyi énekanyagáról, hasonlóságokat és különbségeket vizsgálhattunk. Az adventi énekek között nagy jelentőséggel bírnak a himnuszok, amelyek versszakos, költött szövegű énekek, a magyar dicséretekkel rokoníthatóak (Csomasz Tóth Kálmán megállapítása). Ajánlást kaphattunk még gyülekezeti népszerűsítésre antifónákból, zsoltárparafrázisokból, szekvenciákból és népi gyűjtésekből, amelyek a készülő magyarországi új református énekeskönyvben mind megtalálhatóak.

Dr. Coca Gabriela muzikológus, egyetemi docens, a BBTE Református Tanárképző és Zeneművészeti Karának oktatója Terényi Ede: „Missa de Nativitate Jesu” (1993) egyneműkarát elemezte. Az előadás egyben az egykori tanítvány főhajtása is volt a 2020 novemberében, 85 éves korában elhunyt zeneszerző előtt. Terényi Ede Karácsonyi muzsika című, egynemű karokat tartalmazó kötetének bemutatása során az 1993-ban komponált Missa de Nativitate Jesu analitikus megközelítését kísérhettük figyelemmel. Az előadást a zeneszerző néhány ünnepi hangulatú, karácsonyi, női kari műve színesítette.

Dr. Miklós Noémi orgonaművész, a BBTE Református Tanárképző és Zeneművészeti Karának oktatója, dékánhelyettese, valamint a Flauto Dolce régizene együttes tagja az orgonára írt Noël-variációk révén nyújtott betekintést egy rendhagyó műfaj világába. A különböző egyházi ünnepek közeledtekor a gyakorló orgonistának gyakran fejtörést okoz, hogy milyen orgonamuzsikával töltse ki az istentisztelet azon részeit, amikor a gyülekezet nem énekel. Mit játsszon bemenetelre vagy kijövetelre, vagy az imádkozás csendjét milyen lélekmelengető, halk muzsikával tegye még magasztosabbá, bensőségesebbé. Milyen zene a legmegfelelőbb, amely illik az alkalomhoz, az ünnephez, és a gyülekezet is szívesen hallgatja? Nagy valószínűséggel ilyen megfontolásból jött létre francia földön a Noël-variáció műfaja, amelynek fő célja a közismert karácsonyi énekek feldolgozása volt, illetve egy olyan formába öntése, amely az egyház és a gyülekezet által egyaránt elfogadott. E kezdeményezés eredményeként a francia orgonairodalom számos orgonaművel gazdagodott, amelyekből minden orgonista bátran válogathat a karácsonyi zenei felkészülésben.

Dr. Gergely Zoltán, a Román Tudományos Akadémia Folklór Intézetének munkatársa, népzenekutatója, valamint a Kolozsvári Református Kollégium zenetanára, karnagya Népénekek a mezőségi karácsonyi kántáló énekrepertoárban címmel tartott előadást. Mezőségen, de a magyar nyelvterületen általában, a karácsonyi szokásokhoz kapcsolódó énekek legnagyobb része a népénekek közé tartozik, vagy jellegében ezekkel rokon. A zenetudomány a népének fogalmába sorolja mindazokat az énekeket, amelyeket az egyházi gyakorlatban a gyülekezet közösen énekel. Ezeknek egy része már szervesen beépült a különböző ünnepek énekrepertoárjába, így a karácsonyi kántálásba is. A szövegek rendszerint vallásos tárgyúak, a dallamok legnagyobb része pedig régi kéziratos feljegyzésekben vagy nyomtatott egyházi énekeskönyvekben található meg. Egyes darabok régisége egészen a 16. századig vezethető vissza, középkori kanciókkal és gregorián énekekkel mutatnak szoros kapcsolatot, majd ettől kezdődően egészen a 19. századig folyamatosan újabb és újabb dallamokkal bővült a dalkészlet. Az előadás során a népzenekutató értékes népzenei gyűjteményébe nyerhettünk betekintést – a dallamok erdélyi magyar folklórkincsünk gyönyörű darabjai.

Dr. Péter Éva, a BBTE Református Tanárképző és Zeneművészeti Kar zene tanszékének docense, egyházzenész előadásának címe: Karácsonyi énekek Nádasmente (Kalotaszeg) népi gyakorlatában. A Nádas és mellékpatakai völgyeiben elterülő falvakban élő református hívek gazdag karácsonyi énekrepertoárral rendelkeznek. A népi gyakorlat, a jelenlegi egyházi énekeskönyv anyaga mellett fenntart olyan több százéves dallamot is, amely szájhagyomány útján öröklődött, vagy a felekezetek közötti kapcsolatok útján került református közösségek dallamkincsébe. Az előadás során a Nádas mentén gyűjtött zenei anyagot ismerhettünk meg igen változatos dallamokkal: kevéssé díszített, egyszerű darabokat és bőséges ornamentikájú változatokat is egyaránt megtalálhatunk. A karácsonyi kántálások alkalmával a kalotaszegi, Nádas menti emberek gazdag díszítéseket alkalmaztak és alkalmaznak máig dallamaikban. Az adventi, karácsonyi daloknak ezek a népi variánsai értéket képviselnek.

A konferencia szakszerűen felépített, egymáshoz kapcsolódó, egymásra reflektáló előadásai a jelen levő gyülekezeti kántorok, egyházzenészek munkáját, szolgálatát segítik. A 16-17. századi magyar protestáns graduálkönyvekben megjelenő gregorián eredetű dallamoktól, a gyökerektől kiindulva olyan változatos dallamanyagot ismerhettünk meg, amely a karácsonyi ünnepkör istentiszteleteinek varázsát, ünnepélyességét még inkább növelheti. A gyülekezet különböző korcsoportjaihoz, zenei előképzettségének fokához remekül illő, nehézségi szintek szerint kategorizált zenei anyagba nyerhettünk betekintést, amelyet változatosan használhatunk nem csupán a gyülekezeti éneklésben, hanem az egyházi kórusok ünnepi repertoárjának összeállításában is. A Noël-variációk egyes darabjainak beiktatása az ünnepi orgonamuzsikába a karácsonyi istentiszteletek bensőséges, meghitt, lélekmelengető pillanataihoz járulhat hozzá.

Felmerült a kérdés a szolgáló kántorok, egyházzenészek körében, hogy szükséges-e ismernünk és megismertetnünk, esetleg tanítanunk, továbbadnunk azokat a népi kántáló énekeinket, amelyek magyar folklórkincsünk gyöngyszemeit képezik? Véleményem szerint küldetésünknek kell ezt a feladatot tekintenünk, hogy ezek az értékek se merüljenek feledésbe, hanem éltessük azáltal, hogy ismerjük és továbbadjuk. Hálás vagyok azért, hogy a konferencián két olyan néprajzi tájegység kántáló dallamait ismerhettük meg, amelyek méltók arra, hogy tovább éljenek gyermekek és fiatalok ajkán.

Illesse köszönet a konferencia valamennyi előadóját, de mindenekelőtt dr. Péter Éva tanárnőt, aki fáradhatatlan munkával megszervezte, és az online térben elérhetővé tette az érdeklődők számára ezt a hiánypótló rendezvényt.

Máté Hajnalka-Magda magyarlónai református kántor-karvezető