Az élet minden területét felforgatta idén a koronavírus-járvány. A lelkipásztorok tevékenysége átalakult, és az egészségügyben is komoly kihívásokkal kellett szembenézni – így a kórházlelkészek szolgálata többszörösen is érintett. Sorozatunkban az erdélyi intézményekben szolgáló kórházlelkészekkel beszélgettünk a változásokról, alkalmazkodásról, az év kihívásairól és áldásairól.

Lukács Margit bánffyhunyadi kórházlelkész szerint is nehéz volt ez az év. Márciusban a kórházakat lezárták, a látogatást is betiltották. A lelkipásztor, mint mindnyájan, eleinte reménykedett, hogy nem fog sokáig tartani a helyzet, majd ahogy telt az idő, beismerte, hogy valamilyen módon teljesen át kell formálni a szolgálatot. „Nem igazán tudtam megfogni ezt a szolgálatot, de hála Istennek, épp egy beteg adott egy nagyon jó megoldást. Mivel Bánffyhunyadon eléggé kicsi a városi kórház, nagyon sok személyes kapcsolat alakult ki a betegekkel. Az egyik régóta visszatérő beteg, amikor bekerült a kórházba, felhívott azzal a kérdéssel, hogy meglátogathatnám-e. Sajnos akkor ez lehetetlen volt, de ő volt az, aki megadta a löketet, és megegyeztünk, hogy amíg a kórházban van, mindennap felhív.

Telefonon sikerült beszélgetni, igét olvasni, imádkozni is együtt.

Innentől kezdve így gyakoroltam a szolgálatot, noha nem minden beteggel lehetett, akivel amúgy a kórházban találkoztam volna. Ha tudtam olyan betegekről, akik bekerültek, és megvolt a telefonszámuk, én hívtam fel őket. Sajnos a kórház részéről nem lehetett ebben az időszakban semmiféle más segítséget megkapni, de ez érthető is volt” – idézi fel a tavaszi állapotot a lelkipásztor. Át kellett értelmeznie a szolgálatot, de úgy gondolja, így kell elfogadnunk és alkalmazkodnunk ehhez az időszakhoz.

Telefonon is küzd a félelem ellen

A találkozások, személyes kapcsolattartás neki is hiányzik: „Jobban tudom értékelni a szolgálatot most, hogy nem mehetek be, nem végezhetem. Nagyon megnőtt a szememben, most már látszik, hogy igenis kellett, és sokat jelentett. Sokszor észrevettem ezt egy-egy telefonbeszélgetés után” – magyarázza Lukács Margit.

A lelkipásztor a kalotaszentkirályi híveket is lelkigondozta.

Most már egyre több koronavírusos beteg is bekerül a bánffyhunyadi kórházba, és velük is kapcsolatba kerül. Úgy véli, ebben az időszakban nagyon nagy szükségük van a bátorításra, és törekszik arra, hogy ezt telefonon is átadja. „A hatékonyságát nem tudom annyira felmérni, mert nem látom az arcokat, nem érinthetem meg a beteget – ez természetes volt a személyes látogatásban. Viszont a hangokon hallom, hogy sokat jelent a bátorítás, beszélgetés vagy maga tény, hogy valaki felhívta őket a kórházban, aki nem a betegségről beszél, és magyarul szól hozzájuk. Sokan bekerülnek eldugott, kisebb falvakból, akik nem tudnak románul.”

A szolgálata pedig olyan szempontból is kiegészült, hogy az otthon, Kalotaszentkirályon levő betegeket is felhívta, így nemcsak a kórházra szorítkozott a tevékenység, hanem kiterjedt minden betegre, aki a településen van.

A kórházlelkész azt is megfigyelte, hogy

a koronavírusos betegekben, hozzátartozóikban nagyobb a félelem.

„Néha én is meglepődtem azon, amikor koronavírussal fertőzött betegekkel beszéltem, hogy talán nem is tudatos számukra, de nagyfokú félelem van bennük. Akik bekerültek a kórházba erősebb tünetekkel, nehezebb helyzetben voltak. Az is érdekes, hogy a tavasz folyamán sokan bekerültek a kórházba pánikrohamokkal, pedig még nagyon kevés volt a vírussal fertőzött beteg, vagy a környékünkön nem is volt, de amit a hírekből hallottak, láttak, különösen idősebbek, magányosak számára sokszor pánikot keltett. Jó volt erről is beszélgetni.”

A Szentlélek szól, adja az igét

„Azt tapasztaltam, hogy az a jó az Isten beszédében, hogy Szentlelke szól, és adja azt, amit nekem éppen el kell mondani. Nem feltétlenül előre meghatározott igén keresztül. Nem mindig azt adja, amivel készülök egy beteglátogatásra. Bemegyek, beszélgetek egy beteggel, előjönnek más problémák, érzések, és teljesen más igét juttat eszembe Isten” – magyarázza Lukács Margit, aki sokszor fordul a Zsoltárok könyvéhez bátorító, vigasztaló igékért nemcsak a koronavírusosak, hanem minden beteg számára. Ezért is van nála mindig olyan Biblia, amely az Újszövetséget és a Zsoltárok könyvét tartalmazza, hogy azt odaadhassa az igére szomjazóknak.

Az időseket, magányosakat különösen nehezen érinti járvány okozta félelem. (Fotó: unsplash)

A kórházlelkész kifejti: „A zsoltárok sokszor megerősítik a beteget abban, hogy nincs egyedül, erőt adnak, sokszor hasonló érzésekkel, kérdésekkel találkoznak bennük, mint ami éppen őket foglalkoztatja. Erre mind választ találnak. Például az Isten oltalmáról szóló igék megerősítenek abban, hogy ebben az oltalomban el lehet rejtőzni, körülvesz minket, kőszikla, amelyre rá lehet állni, és ez mindenképp bátorító.”