Milliók kényszerülnek ma is arra, hogy menedéket kapjanak valahol, és csodálatos érzés, ha valaki menedéket kap, befogadják, és megnyugodhat – mondta Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke szeptember 22-én, a Kolozsvár szamosfalvi református templom építésének századik évfordulóján. A püspök a Józsué könyve 20. részének első hat verse alapján hirdetett igét. Kató Béla elmondta, a szamosfalvi gyülekezet otthonában is ezt az érzést szeretné az ige megtanítani, hogy mit jelent a menedék, a felújított templom a gyülekezetnek. 

Szükség van mindig egy menedékvárosra, egy helyre, ahol meg lehet állni néhány percre, újra lehet gondolni az életünket, rendezhetjük sorainkat. A püspök szerint fontos, hogy ezek a hajlékok elérhető közelségben legyenek, az ige viszont nem csak a fizikai közelségről beszél, arról is szó van, hogy mindenki számára nyitott legyen ez a menedékhely, hogy fel lehessen töltekezni. Kérdés, hogy milyen út vezet a templomba, hogy megtalálják-e ezt a menedékhelyet, amely egyben tartja, és megtartja a gyülekezeti tagokat. A Szentírás szerint ugyanakkor az is kritérium volt a menedékvárosok számára, hogy messziről láthatóak legyenek. A felújított templom, a maga magasságával ezt is betölti. A püspök szerint ugyanakkor figyelni kell arra is, hogy ne zárkózzunk be a templomainkba, ne rejtsük el azt, ami az egyházban történik. Ha bezárkózunk a templomba, akkor senki nem tudja, hogy mi történik a közösségben. Ki kell lépni, és bármennyire bekényszerítettek bennünket a falak közé, ki kell lépni, ott kell lenni a főtéren, ott kell lenni mindenhol, ahol lehetőségün van megmutatni, hogy kiben hiszünk, mi a hitünk alapja. Ha ezt nem tesszük meg, akkor a református közösség csak statisztikailag létezik, de nem lesz súlya a közösségnek.  

Kató Béla szerint fontos, hogy mindenki, aki bennünket keres, az tudja, hogy hol vagyunk és mit teszünk. Ezt megmutatni nem szégyen, az adományt, amit Istentől kaptunk, azt illik megmutatni és felmutatni embertársainknak

A menedékvárosban ugyanakkor lennie kell egy befogadó közösségnek, akik kaput nyitnak. Az Úr arra tanít, hogy ne zárkózzunk be a gyülekezeteinkbe, hanem legyünk nyitottak, engedjünk be másokat is, ez különösen fontos ma, amikor a nagyvárosokban folyamatosan változik a lakosság összetétele. Ha Krisztus erejével fogadjuk be a jövevényeket, akkor a templomok megtelnek, nem csak idősekkel, hanem fiatalokkal is. 

Tóth Árpád vajdakamarási lelkipásztor, a Kolozsvári Református Egyházmegye elnökségének nevében a 118. Zsoltár 24-25. verseivel köszöntötte a gyülekezetet, arra kérte őket hogy maradjanak azon az úton, amelyen elindultak, hogy tudják majd őket példaként emlegetni, mint az a templom, az a közösség, amely menedékként szolgál mások számára. 

Péntek Márton lelkipásztor elmondta, hogy ez a szamosfalvi közösség harmadik temploma. Az építkezést 1913. április 18-án kezdték el, a templomot ugyanebben az évben, október 26-án szentelte fel Kenessy Béla püspök.

A gyülekezet nevében Vajas János gondnok köszöntötte az egybegyűlteket, majd rövid ünnepi műsor következett, szavalatokkal, kórusszolgálattal, klasszikus zenével. Az ünnep emlékére egy emléktáblát is készíttetett a gyülekezet, amelynek leleplezése után Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke meg is áldotta azt.