Régóta vita tárgyát képezi, hogy hogyan lehet énekelni a református énekeskönyvben található énekeket. A téma azonban ennél sokkal összetettebb, hiszen míg egyesek azt állítják, hogy a fiatalok nem szeretik ezeket az énekeket, jelentős részük megtalálható az ifjúsági énekesfüzetekben is. Az énekek feldolgozása időről időre változik, néha egész zenekarral, kórussal, máskor csak egy gitárral kísérik, de minden időben voltak és lesznek feldolgozások. További fontos adalék, hogy húsvét előtt a közösségi médiában is kirobbant egy vita, ahol teológusok, egyházzenészek beszéltek arról, hogyan lehet feldolgozni ezeket az énekeket, zsoltárokat.

Az Erdélyi Református Egyházkerület Ifjúsági Szövetsége, az IKE húsvét után hirdetett meg egy felhívást, amelyben arra kérték az oldaluk követőit, hogy saját ízlésük, tehetségük szerint dolgozzanak fel egy-egy énekeskönyvben is megtalálható éneket. A beérkezett feldolgozások mindenféle stílusban nyúlnak hozzá egy-egy énekhez, a hagyományos dicsőítő hangszereléstől a jazzes hangzáson át, egészen a bossa nova-feldolgozásig mindenki más színben próbálja megjeleníteni ezeket a dalokat, részben azért is, hogy megmutassák, hogy ezek az énekek mai napig énekelhetők, és a fiatalok számára is értéket hordoznak.

Jakab István, az IKE alelnöke szerint az ifjúság életében az énekeskönyvi énekek mindig fontos szerepet játszottak. Gyakran találkoztak azzal a tévhittel is, hogy a fiatalok nem éneklik szívesen ezeket az énekeket. Bár sokan mondják azt, hogy unalmasnak tartják azt, ahogyan éneklik ezeket, nem lehet általánosítani, hiszen sok fiatal szeret templomi közegben, gyülekezetben énekelni. A meghirdetett kezdeményezés nem a templomi közösségben szokásos éneklési módnak akart új képet adni, hanem azért indították el a kampányt, hogy azok, akik nem azt a típusú dicsőítő zenét hallgatják – a fiatalok jelentős része –, találkozzanak ezekkel a feldolgozásokkal, illetve az énekeskönyvi énekek népszerűsítése is cél volt. A közösségi médiában kortól függetlenül alakultak ki különböző nézőpontok a vitában, de a hozzászólásokból arra a következtetésre jutottak, hogy a kezdeményezésük nem megy szembe a hagyomány által megteremtett értékekkel.

Az IKE készülő énekesfüzete is tartalmaz énekeskönyvi énekeket, amelyek szintén nem hagyományos orgonakísérettel jelennek meg. Az IKE elnöksége ezt a füzetet úgy készíti el, hogy a kottát és szöveget tartalmazó, kézzelfogható füzet mellé egy Youtube-csatornára töltik fel az énekeket – némelyiket 7-8 hangszerrel kísérik. De mivel a profi feldolgozás mellett az énekek könnyen taníthatósága a cél, ezért a legtöbb dalt csupán egy-két hangszer kíséri. Az énekeskönyvi énekek feldolgozása nem újkeletű, az ifjúsági csoportvezetők az éppen dívó új énekek mellett mindig beloptak az ifjúsági énekek közé énekeskönyvi énekeket is, ifjúsági istentiszteleteken, bibliaórákon mindig is jelent voltak ezek is.

A gitárkíséret valamivel lazább, jobban talál az ifjúsági alkalmak kevésbé ünnepélyes hangulatához – mondja Jakab István. A FIKE, a kolozsvári egyetemisták gyülekezete is vasárnapról vasárnapra elénekeltet egy-egy énekeskönyvi éneket istentiszteleti alkalmain a dicsőítő dalok mellett. „Marosvásárhelyen tavaly egy húsvéti zenefesztiválon, ahol javarészt modernebb, fiatalosabb énekeket énekeltünk az egyik csapattal, a legnagyobb közösségi élményt az okozta, amikor a Hadd menjek, Istenem feldolgozását énekeltük, mert ez egy kapcsolódási pont volt a fiatalok és idősebbek között, mindenkit bekapcsolt az éneklésbe.” Az IKE készülő énekesfüzete ezért is tartalmaz énekeskönyvi énekeket, mert ismerik azoknak az értékét, és körforgásban akarják tartani.

A dalfeldolgozások videókként jelennek meg az IKE Facebook-oldalán. Ahány videó, annyi stílus: fiatalok és idősek olyan stílusban dolgoznak fel énekeskönyvi énekeket, ami hozzájuk legközelebb áll, amit a mindennapokban is hallgatnak. Mindenki próbálja a saját zenei ízlését beépíteni ezekbe a feldolgozásokba, ez pedig olyan jelenség, amely nem csak egyházi csatornákon látható, hiszen a Youtube tele van olyan dalokkal, amelyekben sikeres előadók dolgoznak fel régebbi slágereket, más stílusban adva elő őket. A jelenség fordítva is működik, hiszen modern dalokat is dolgoztak fel kórusok számára. A műfajok közötti átjárás sok mindenre lehetőséget ad: „Valahol van egy határ. Ha valaki egy dubstep-feldolgozást küldene egy énekeskönyvi énekről, vagy death metal stílusban dolgozná fel, azt nem támogatnánk, de az extrém esetektől eltekintve nagyon érdekes próbálkozás lehet, ami szerintünk érték, és sokaknak érdekes lehet.”

Kiss Gábor