Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet. Mert még vajmi kevés idő, és a ki eljövendő, eljő és nem késik. Az igaz pedig hitből él. És a ki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem. De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk. Zsid. 10, 36–39.

Minden sorsfordító időben a hitvallásunk a Heidelbergi Káté első kérdésére adott válaszunk kell legyen, amikor arra a kérdésre, hogy mi életedben és halálodban egyetlen vigasztalásod a válaszunk mindig ugyanaz: akár élünk akár halunk, nem önmagunké, hanem a Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyunk, ő vigyáz és visel gondot rólunk.

Kedves Testvéreim! A világban most kialakuló koronavírus-járvány biztosan sokakat aggodalommal tölt el, de az aggodalom mellett a félelem is ott van a lelkekben. Ebben a különös helyzetben az lenne talán a legbiztatóbb, ha éjjel-nappal Isten házában, együttesen imádkozhatnánk azért, hogy a bajt távoztassa, vegye el rólunk az Úr. A járvány velejárója azonban, hogy emberről-emberre terjed, a mi feladatunk pedig az, hogy ne sodorjuk veszélybe embertársainkat vagy közösségünket. Ezért pórbáljuk elkerülni a fertőzés lehetőségét.  Református egyházunk mindenkor, már a katekézis idején is azt tanítja tagjainak, hogy a beteg embernek, aki fertőző betegségben szenved, különösen tartózkodnia kell a közösségi alkalmakon való részvételtől, beleértve az úrvacsoravételt is.  A hatóságok mindent elkövetnek, hogy hatalmi úton csökkentsék a fertőzés lehetőségét, így mi sem vonhatjuk ki magunkat azon előírások alól, amelyeket a karhatalom előír. A mi református egyházunk rendtartása szerint a presbitériumok felelősek azért, hogy mikor és hol tartunk istentiszteleteket. Így ez esetben is a presbitériumok bölcs döntése szükséges, hogy egy adott helyen miként korlátozzák a közösségi alkalmak megtartását. Az Egyházkerület vezetősége csupán ajánlásokat fogalmazhat meg azzal a szándékkal, hogy segítsen a helyi közösségnek döntései meghozatalában.

Tekintettel arra, hogy a hatóságok betiltották a tanítást az iskolákban, ezért nagy felelősség hárul ránk, hogy a közelgő konfirmáció miatt gyerekeket gyűjtünk össze a felkészítő órákra. Figyelembe véve, hogy a konfirmációi gyülekezet a legnépesebb szokott lenni s nemcsak a helyi egyháztagok vesznek részt, hanem távolabbról is összegyűlnek a rokonok, azt ajánljuk a gyülekezeteknek, hogy ha lehet, halasszák el a konfirmációt pünkösd vasárnapjára, vagy más, későbbi alkalmakra.  Addigra talán már világosabb lesz a helyzetünk – lehet rosszabb is, mégsem esünk abba a hibába, hogy ha akár egy esetben is a fertőzés felüti a fejét, akkor ránk éghet az, hogy nem tartottuk be a hatóságok által előírt szabályokat. Az úrvacsoravétellel kapcsolatosan, amennyiben úgy ítélik meg, hogy a húsvéti úrvacsoraosztás közvetlen veszélyt jelenthet a gyülekezetre, ez esetben el lehet tekinteni az úrvacsoravételtől, csupán az istentisztelet megtartására korlátozva az ünnepet.  A fentiekre való tekintettel mi is elhalasztjuk a tavaszra tervezett püspöki vizitációkat, valamint a május 23–24-re kitűzött marosvásárhelyi egységnapi rendezvényt is.

Ezen ajánlások figyelembe vételével kérem a presbitériumokat, hogy felelősségük teljes tudatában döntsenek az alkalmak megtartásáról. Jelen levelünkkel nem szeretnénk pánikot kelteni, csupán megóvni szeretnénk tagjainkat a lehetséges veszélytől, mivel az egyház is emberi közösség.

Felkértük a média- és a sajtó képviselőit, hogy ebben a válságos időszakban több teret nyújtsanak arra, hogy gyülekezeteinket elláthassuk, a médián keresztül is, igehirdetési szolgálattal és vigasztaló szóval. Mivel kevesebb alkalommal fogunk tudni közösségbe menni, kérjük a gyülekezeteink tagjait, hogy odahaza, családban vagy egyénileg imádságaikban hordozzák közösségük, népünk és az egész világ sorsát.

Kató Béla

püspök