Tízéves a sepsiszentgyörgyi Írisz Ház

Az Írisz Ház elindulását ezelőtt tíz évvel a jókedv határozta meg, amely mai napig kitart az intézményben. Bár a fiatalok között sok az értelmi sérült, nehéz családi körülmények között élnek, mégis tudnak örülni a kis dolgoknak. Ezt tanulták meg tőlük a munkatársak: az apró lépéseknek is örülni kell.

A fogyatékkal való foglalkozás mellett az Írisz Háznak több tevékenysége van. Makkai Péter szerint az ilyen intézmények általában zárt jellegűek, az Írisz Ház megálmodása során viszont a nyitottságot tartották szem előtt, hogy egy más világot képviseljen, azt, amely akadálymentes és használható. „Úgy éreztük, annak a világnak az értékeit, amelyet létrehoztunk, ki kell vinni a társadalomba, mert azt is akadálymentesíteni kell. Ehhez pedig szükséges megmutatni ezeknek a személyeknek az értékét a művészet, zene terén” – mondja Makkai Péter, az Írisz Ház igazgatója.

Mind az Írisz Házzal együttműködő intézményeket, mind a társadalmat nehéz meggyőzni arról, hogy a fogyatékkal élők értékes, használható munkát tudnak végezni. Ezért értékeiket fesztiválokon próbálták megmutatni. Az első kettőt az intézmény udvarán szervezték meg, de az elmúlt években már teljesen részévé váltak a Szent György Napoknak is. Ez az egyetlen romániai fesztivál, ahol fogyatékkal élők is fellépnek. A közönség nem azért hallgatja meg őket, mert együttérző, hanem azért, mert olyan zenét játszanak, ami élvezhető. Az Outsider Art kiállítást is egy mindenki által ismert kiállítóterembe viszik el, hogy lássák, mennyire értékes munkák jönnek ki a kezük alól. A fogyatékkal élő embereknek a művészet megadja azt a szabadságot, hogy amit a világgal közölni szeretnének, megmutassák. A Makkai Péter által említett nyitottságot mutatja a Carola kávézó is, ahol fogyatékkal élők szolgálnak fel.

Közösséget alkotni

A súlyosabban sérülteknek védettebb körülmények kellenek, de igyekszenek kivinni az intézményből a fiatalokat foglalkozásokra. Sokan reggel bejönnek, és elindulnak más tevékenységekre. Van takarítócsoport, van, amelyik kertészetbe vagy farmra jár. Délután olyan tevékenységeken vesznek részt, amelyek egyéniségfejlesztéshez járulnak hozzá: modern tánc, néptánc, kézműves foglalkozások.

Az Írisz Ház fiataljai főleg zenélni szeretnek. Robi például dobolni szeret, azt mondja, ő vezeti a dobot a zenekarban. Napközben van idő beszélgetni is, ilyenkor tárgyalják meg, ki hogy van. Robi meg is szokta dicsérni a társait, mert a dicséret neki is jólesik. Miután hazaér, otthon is dobol úgy, hogy közben hallgatja a zenét. Úgy érzi, minél többet gyakorol, annál jobban megy neki. Azt is elmondja, néha megbántják, és néha ő is megbánt embereket, ezért szerinte a bocsánat a legjobb dolog, amit kaphatunk.

Ernő is részt vesz az Írisz Ház foglalkozásain. Azért szeret ide járni, hogy találkozzon a barátaival és imádkozzon. Amikor megkérdem, nap közben mivel foglalkoznak, egy adventi koszorúra mutat, amit ők készítettek, majd részletesen elmeséli, hogy hogyan telik egy napjuk, aminek fontos része az imádság. A foglalkozások közül a festést és a zenélést emeli ki, a zenekarban cintányéron játszik, de nem hiányzik a tevékenységek közül a kosárfonás és a gyertyaöntés sem.

A riport folytatása elolvasható az Üzenet január 15-i lapszámában, amely megvásárolható az Erdélyi Református Egyházkerület Iratterjesztésénél.

Kiss Gábor