Adventi gondolatok – Kustár Zoltán

Adventi gondolatok címmel folyik a Kárpát-medencei református rádiók közös sorozata, amely minden napra lelki táplálékot kíván nyújtani karácsonyig. Kustár Zoltán, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora is elmondta gondolatait:

„Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal pedig ezt mondta nekik: „Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.” És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.” (Lk 2,8–14)

Ennek a történetnek az az érdekessége, hogy az angyali üzenet a lehető legegyszerűbb, legszegényebb emberekhez érkezik. Olyan furcsa, hogy ebben a világban, amikor a Megváltó megszületik, az elsők, akik értesülnek róla, a társadalom legszegényebbjei, megvetettjei, kirekesztettjei. A pásztorok ugyanis ebben az időszakban a legszegényebbek voltak, akiknek nem volt rendes szakmája, földje, nem tudott gazdálkodni, így bérért őrizték mások juhait kegyetlen körülmények között, kint a szabadban – szikkasztotta a nap, verte az eső őket, a hideg éjszakákon pedig legfeljebb egy barlang nyújtott nekik menedéket. És ezekhez az emberekhez érkezik el az angyali üzenet. Mintha ezzel is, már rögtön a legelején azt fejezné ki Isten, hogy az, amiről a karácsony szól, amiről a keresztyén hit örömüzenete szól, az elesetteknek, a szegényeknek, a rászorulóknak szóló üzenet.

Márpedig bizonyos értelemben mind ilyenek vagyunk: szegények, éhezők, szomjazók az igazságra, a szeretetre, a megbocsátásra, törődésre. Azt is érdemes észrevenni, hogy ez az örömhír nem egy templomi ünnepség közepén érkezik, például nem a Jeruzsálemi szentélyben a sokaság, a főpap előtt nyílik meg az ég, és hangzik fel az evangélium. Ez egy hétköznapi helyzet, az emberek dolgoznak, és bár éjszaka van, őrzik an nyájat, végzik a munkájukat. Mintha Isten ezzel azt is ki szeretné fejezni, hogy a karácsony nemcsak egy ünnepi pillanat, nem csak egy vasárnapi igehirdetési téma, hanem az életünkbe akar beleszólni, a hétköznapjainkba, munkánkba, mindennapi örömeinkbe és gondjainkba. Az, amit Jézus Krisztus elhoz, amivel megajándékoz bennünket, annak a való világhoz, a való életünkhöz van köze.

Végül azt érdemes még kiemelni, hogy éppen pásztorok azok, akikhez megérkezik az angyali üzenet, akik elmennek Betlehembe az angyal szavára, és hódolnak a kisgyermeknek, Krisztusnak. A pásztorok a Pásztorok Királyát köszöntik, ahogy az egyik szép betlehemes énekünk is mondja. Mert Jézus Krisztus a jó Pásztor. Ő az a Megváltó, akiről az Ószövetség azt mondja, hogy úgy fogja majd terelgetni népét a megváltás és az igazság felé, mint a jó pásztor a juhait. Krisztus lesz az, akiről azt mondja az Ószövetség, hogy majd a hit által egybegyűjti magához azokat, akik elfogadják a megváltás evangéliumát, ahogy a pásztor összegyűjti a szétszóródott juhokat. Ezékiel próféta azt mondja, hogy az önző, csak a saját érdeküket néző pásztorok helyett Isten majd egy igazi Pásztort küld el ebbe a világba – ez a Pásztor érkezett meg Jézusban. A szegényekhez, a hétköznapokba jött el közénk a megígért Messiás– erről szól az angyalok evangéliuma.