Kívül-belül, a torony csillagától az alapokig megújult Lukailencfalva református temploma. A Dózsa György községbeli két falu gyülekezete a magyar kormány támogatásával végezhette el a munkálatokat. A templom felújítása mellett a gyülekezet a templom fűtésrendszerét is kiépítette, illetve folyamatban van az orgona újítása is. November 3-án ünnepi istentiszteleten adtak hálát Istennek, hogy csupán két év alatt megvalósulhatott ez a nagyszabású beruházás.

Az igét Kató Béla püspök hirdette a Zsolt 150 alapján. A prédikáció során felhívta a figyelmet arra, hogy könnyen abba a hibába eshetünk, hogy embereket kezdünk dicsérni, dicsőíteni. De kinek is jár a köszönet? Erre a 150. zsoltár a megfelelő válasz, amelynek minden egyes verse a „dicsérjétek” szóval kezdődik, és teljesen az Úrra mutat. A felújított templom láttán a gyülekezetnek rá kell jönnie, hogy van miért hálát adni, és valós az öröm, ezért pedig Istent kell dicsőíteni – mutatott rá a püspök. Ha ezt felfedezi az ember, abból csodálatos dolgok születnek. Ennek példái a templomok, amelyek kitűnnek környezetükből, hiszen az emberek érezték, hogy a hajlék építése Isten dicsőítésének az eszköze, gondozása pedig tiszteletük kézzel fogható kifejezése. Az igehirdetés során az is elhangzott, hogy az Istennel való kapcsolat nem szorulhat a templom falai közé: életünk minden mozzanatára, helyzetére vannak zsoltáraink, amelyeket bátran használhatunk, a 150. pedig visszafordítja a tekintetünket az előző 149-re, és végszóként mondja ki, hogy ez a legfontosabb életünkben: „Dicsérjétek az Urat!”

Czirmay Csaba Levente, a Marosi Református Egyházmegye esperese a Zsid 13,15–16 versekkel köszöntötte az ünneplőket: „Általa vigyük Isten elé a dicsőítés áldozatát mindenkor, azaz nevéről vallást tévő ajkaink gyümölcsét. A jótékonyságról és az adakozásról pedig el ne feledkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten.” A lelkipásztor a Jézus Krisztus által kifejezett hála jelentőségét hangsúlyozta, és elmondta: a gyülekezetben csak a templom felújítása fejeződött be, hiszen a híveknek késznek kell lenniük arra, hogy naponta lelkiekben is megújuljanak, adakozzanak, egymás mellé álljanak, összetartsanak – erre indíthatja őket a templom friss, fehér falainak látványa.

Ilyen nagyszabású beruházás még sosem történt a gyülekezetben, talán 1820–22-ben, amikor a templom elnyerte mai formáját – mondta el Szövérffi István helyi lelkipásztor. Az egyházközség a magyar kormány és az egyházkerület támogatásával elvégzett munkálatok mellett a stuttgarti gyülekezet segítségével a központi fűtést is bevezette, a szerelést, kétkezi munkát pedig a helyi hívek vállalták. A templom újítása mintegy harmincezer euróból valósult meg, az orgonára pedig 15 ezer eurót szánnak – hangzott el. A lelkipásztor a gyülekezetnek azt kívánta, érezzék úgy, hogy maga Isten szólította meg őket, és ragaszkodjanak továbbra is közösségükhöz.

Iszlai Tibor, Dózsa György község polgármestere szerint különösen nagy öröm, hogy a községben már a második megújult hajlékot adják át, Teremiújfalu temploma után. Elmondta, az önkormányzat igyekszik segíteni a gyülekezeteket, román állami pénzekre is pályáznak, de ilyen mértékű támogatáshoz még nem jutottak. Virág István helyi főgondok elárulta, az orgona felújítása volt mindig az álma, de sosem hitte volna, hogy ilyen nagy támogatásban részesülhet a gyülekezet, és minden vágyuk megvalósul. Köszönetet mondott a támogatóknak, a presbitériumnak, és azt kívánta, Istennek tetsző lélekkel, gyerekekkel, énekszóval töltse meg a gyülekezet a templomot. Az ünnepi alkalmon a helyi gyerekek, fiatalok szolgáltak énekkel, szavalattal.

Berekméri Gabriella, Kiss Gábor

Fotó: Kiss Gábor