Teljes felújításon esett át Kálnok 13. századi temploma, és újjáépült a hajlékot körülvevő romos várfal. A 240 lelkes gyülekezet már 2007 óta gondoskodott az épület karbantartásáról, javításáról, és a továbbiakban sem a pihenés időszaka következik, hiszen új gyülekezeti ház alapjait tervezik megönteni még az idén. Mindezekért vasárnap, október 27-én úrvacsorás istentiszteleten adott hálát a gyülekezet.

Kálnok a 14. század elején már templommal rendelkező település volt, 1332-ben Kalnuk néven említik. A templomon 1749-ben, 1854-ben és 1910-ben végeztek jelentősebb állagmegőrzési munkálatokat, a várfalon kívül álló, fából épített harangláb feltehetően a 17. század végén épült. Az 1823-beli orgonát 2011-ben újította fel a gyülekezet. 2007–2013 között Gödri Miklós Szabolcs lelkipásztori szolgálata alatt végeztek jelentős felújításokat: restaurálták a tetőt, újravakolták a templombelsőt, téglára cserélték a régi deszkapadlót, felújították a kapukat, a bejárati ajtók és a karzat visszanyerte eredeti színét, székelykaput és új kerítést állítottak a harangláb elé. 2015-től Tóth Anna lelkipásztor szolgál a gyülekezetben, a munkálatok pedig folytatódtak: a megyei tanács támogatásával korszerűsítették a csatornázást, a magyar kormány és az Erdélyi Református Egyházkerület hozzájárulásával pedig a szinte teljesen leomlott várfal épült újjá, amelynek a déli oldalán található napórát is helyreállították.

A hálaadó istentiszteleten Kántor Csaba főjegyző hirdette az igét az Ézs 49,16 alapján: „Íme, tenyerembe véstelek be, szüntelen előttem vannak falaid.” Az ünnep kettősségére hívta fel a figyelmet, hiszen a templom megújulásáért való hálaadás mellett a reformációra is emlékezett a közösség. A frissen ragyogó falak pedig hirdetik: a gyülekezett vágyott arra, hogy megtalálja a kegyelmes Istent, aki meg is mutatja, hogy szüntelen jelen van életünkben. És ez, az ő tenyerén való élet, az igazi jólét – mutatott rá a lelkipásztor. Kegyelme nem csak egy passzív kőfal, amely körülvesz, ahova meghúzódhatunk. Ha úgy élünk, hogy Isten erős várunk és oltalmunk, megtapasztaljuk, hogy ott van életünk minden mozzanatában – hangzott el.

Az ágendai szolgálatot Tóth Anna helyi lelkipásztor végezte. Elmondta, Jézus szavait meghallva – „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” – fogott össze a közösség, hogy támogatókat keressen, és rendbe tegye templomát. „Külső jelekben próbáljuk ma felmutatni, hogy Isten emlékezete, a mi hitünk élő hit. Ilyen a fehér templom, a visszaépített várfal, a reformáció évében állított emlékoszlop, de amikor Isten házában hangzik az ige és ima, megterül az úrasztala, ráébredünk, hogy a belső, lelki jelekre is szükség van, sőt a mi életünk is jel kell hogy legyen” – hangsúlyozta a lelkipásztor. Jeleink a szeretet, összetartozás, a közös ima, az együtt ünneplés, egymás tisztelete – így emlékezhetünk méltón Isten kegyelmére.

Az alkalmon a református gyülekezet együtt ünnepelt a helyi unitáriusokkal, katolikusokkal, elszármazott kálnokiakkal. Az úrvacsoraosztásban Szabó Adél helyi és Tordai Ernő sepsikőröspataki unitárius lelkipásztorok is segédkeztek, a köszöntések során pedig Szabó Adél a felekezetek közötti egyetértés, összetartás fontosságáról beszélt. A kálnokiak a 17. század első felében tértek unitárius hitre, 1666-ban azonban már arról születik feljegyzés, hogy a többségben levő reformátusoknak ítélik a templomot, az unitáriusok pedig saját hajlékot építenek. A templom felett sok vita folyt, hét évig zajlott érte a per, sőt annyira elmérgesedett a helyzet, hogy a kálnokiak ügye az Országgyűlés elé került. „A templom maga a tanú, kövei emlékeznek, hogy hiábavaló a viszály, a harag, versengés, elmondják, hogy egymás nélkül nem létezünk, múltunk összefonódik, és így ölelkezik össze jelenünk is általa” – mondta el Szabó Adél, majd a Zsolt 122,7 verset bízta az egybegyűltekre: „Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.”

A továbbiakban a falu szülötte, Simon András budapesti nyugalmazott színművész és Kiss Ilonka verses összeállítása hangzott el, majd Kisgyörgy Sándor, Sepsikőröspatak község polgármestere köszöntötte az ünneplőket. A templom történetét és a felújítási munkálatok részleteit Szigyártó András gondnok ismertette.

Berekméri Gabriella