Összművészeti tábort szervezett október 17–20. között a Diakónia Keresztyén Alapítvány és Írisz Ház, ahol 19 fogyatékkal élő fiatal két szekcióba osztva, képzőművészeti és zenei műhelyeken vett részt. A tábornak a sepsikőröspataki Diakónia tábor adott otthont.

A képzőművészeti műhelyen hét fiatal vett részt: négyen Sepsiszentgyörgyről, ketten Medgyesről és egy személy Marosvásárhelyről. Az alkotásokhoz ihletként Benedek Elek Tamás Kocsis című meséje szolgált, amelyet Makkai János festőművész, a műhelymunka vezetője románul is elmesélt a résztvevőknek. Makkai János Kolozsváron élő, nyugalmazott bányamérnök, festőművész, akinek az évek során számos rangos kiállítása volt, és tapasztalatot szerzett fogyatékkal élő, tehetséges alkotókkal való munkában is. A mese nyomán minden résztvevő két-három alkotást festett vászonra vagy papírra. A tevékenység agyagból való modellezést is magában foglalt, amelyet Makkai Balázs szobrászművész koordinált. Makkai Balázs a Ion Andreescu Kepzőművészeti és Design Egyetemen tanult szobrászatot, munkái számos csoportos kiállításon szerepeltek, jelenleg régi épületek restaurálásával foglalkozik. A tábor végén az elkészült képzőművészeti alkotásokból kiállítás nyílt a helyszínen, az egyik közösségi teremben.

Az Outsider Art zenei műhely a United by Music Alapítvány közreműködésével jött létre, ahol az alapítvány mentorai, Szabó István, Kovács Janka-Hanna és Kovács Dorottya tartottak három napon át zenei foglalkozásokat. Szombat este Kis Levente, a sepsiszentgyörgyi Learn2Drum ütős iskola vezetője tartott ritmusfoglalkozást a résztvevőknek. A hétvégén tanult repertoárral a zenészek vasárnap délelőtt az árkosi református istentiszteletet tették felemelő élménnyé a hívek számára, Makkai Péter református lelkész meghívásának téve eleget. A zenei műhelyen 12 fogyatékkal élő fiatal vett részt, akik Sepsiszentgyörgyről és környékéről, valamint Kolozsvárról, Marosvásárhelyről, Medgyesről, Focsaniból és Csíkszeredából érkeztek. A tábor fő támogatója Kovászna Megye Tanácsa volt.

Honnan származik az Outsider Art koncepció?

Az outsider art története a huszadik század elejéig nyúlik vissza, amikor a művészek kitörtek a klasszikus művészet béklyóiból, és új, egészen különös ihletforrásokat fedeztek fel. Olyan források után kutattak, amelyekben az érintetlenség, a tiszta forrás, a belső késztetés, a spiritualitás, a nyers mondanivaló volt jelen, az elementáris művészet a maga meztelenségében.

A huszadik század elején kezdődött az emberi lélek kutatása is. A pszichiáterek érdeklődéssel fordultak betegeik alkotásai felé, amelyeket nem művészeti alkotásokként, hanem mint különlegességeket, ritkaságokat gyűjtöttek egybe, tanulmányoztak, és könyv formájában meg is jelentettek. Ezek a könyvek nagy hatással voltak a modern képzőművészetre. Az outsider art születésének első állomása volt Adolf Wölfli svájci idegbeteg munkáinak nyilvános bemutatása. Adolf Wölfli (1864–1930) nyomorban nevelkedett egyszerű parasztember, aki szexuális zaklatás vádjával börtönbe kerül. Visszaesés miatt pszichiátriai vizsgálatnak vetették alá, szkizofréniával diagnosztizálták, és áthelyezték a Bern melletti waldaui pszichiátriai intézetbe, ahol haláláig fogva tartották és kezelték. Egy fiatal orvos, Walter Morgenthaler felismerte Wölfliben a tehetséget, papírt és eszközöket biztosított számára, hogy szabadon alkothasson. Wölfli az azilumban eltöltött harminc év alatt egy 25 ezer oldalból álló fantasztikus elbeszélést írt, amelyet gazdagon illusztrált, emellett önálló színes grafikákat is rajzolt.