Kívül-belül megújult a magyar kormány támogatásával a kézdimárkosfalvi református templom. A gyülekezet 1875-ben épület temploma utoljára 1991-ben újult meg, a környéken tapasztalt földrengések miatt strukturális megerősítésre volt süksége az épületnek. A kézdimárkosfalviak október 6-án, szomorkás őszi időben gyűltek össze hálaadásra, amelyen Kató Béla püspök szolgált. 

Kató Béla püspök az 1 Péter 2,1-5 alapján mondott igehirdetésében hangsúlyozta, hogy mi magunk semmit sem építhetnénk, ha Isten nem építene. Az építés közben mi magunk is épülünk, hiszen Isten épít bennünket. Isten igéje által talál meg bennünket, mindig ő az első, aki cselekszik, elindul felénk.  Az ige élő kövekről beszél, akik mi vagyunk, a gyülekezet élő, cselekvő kövei, akiket Isten csiszol egymáshoz, mint a kőfaragók, akik addig ütik le a kicsi kődarabokat, amíg a falba tökéletesen talál a kő.

Egy templom, egy épület felújítása olyan alkalom, amely során a gyülekezet is épülhet a közös alkalmak során, így lehet lelki kövekként egy épületet alkotni, közösséggé formálódni. A közösséggé válásnak azonban sok akadálya van, a gonoszság, álnokság, képmutatás, irigység és rágalmazás mind útjába állhatnak annak, hogy lelki kövekké váljunk. Bár minden életnek van terhe, Istentől kérhetjük, hogy tegyen alkalmassá bennünket a közösségben való helytállásra. Ez pedig azt jelenti, hogy életünk – ezzel együtt közösségi életünk is – megújul.

Balogh Zoltán kézdi-orbai esperes köszöntője után Papp Zsolt lelkipásztor ismertette a templom felújításának történetét. A templom felújítására a magyar államtól, az egyházkerületen keresztül érkezett 58 000 lej, amiből 95 százalékban megújult a templom, hátra maradt még az alap külső festése, amelyet november elejéig fognak befejezni. Kézdimárkosfalvát 1333-ban említik először írásos dokumentumban, 1567-ben már a mostani nevével szerepel a történelmi regiszterekben 21 portával. A falu a 18. századtól folyamatosan fejlődik és növekedik, 1910-ben 830 lelket számlál a faluközösség, ezért is építettek nagy templomot.

A templomot 1875-ben kezdték el építeni – miután az előző templom sajnálatos módon leégett –, építése 3 évig tartott. A templom felépítése előtt azonban több mint két évtizedig tartott az anyagi alapok és az építkezései anyagok összegyűjtése. Szentkatolna község tanácsa két ízben is támogatta a munkálatokat, összesen 20 000 lejjel, ebből cserélték ki a templomban a nyílászárókat, valamint a parókia ajtóit, ablakait. A gyülekezet a pályázat útján megnyert összeget 7400 lejjel pótolta ki, ebből az összegből cserélték ki a toronyablakokat. Köszöntőjének végén a lelkipásztor azt kívánta, hogy a templomban mindig legyenek igehallgatók, és a közösség is tudja értékelni a felújítást azzal, hogy életet lehelnek az üres falakba.

Az ünnepség végén – amelyen a környékbeli lelkipásztorok is részt vettek – a gyülekezet vallásórás gyerekeinek verses-zenés műsorát hallgatták meg az ünneplők.

Kiss Gábor