Ünnepi istentisztelettel, az életéről szóló előadással és koszorúzással emlékeztek szombaton, szeptember 21-én a 250 éve elhunyt tudós lelkipásztorra Magyarigenben.

Az ünnepségen az igét Kató Béla püspök hirdette a Péld 10,7a alapján: „Az igaznak az emlékezete áldott.” A püspök az „igaz” fogalmának tisztázásával indította igehirdetését: a Bibliában az igaz nem erkölcsi tökéletességet, hibátlanságot jelent, hanem az az igaz ember, aki törekszik Isten akaratának megismerésére, és annak eleget akar tenni, Isten szövetségének, rendjének szeretne megfelelni. A Bod Péterre való emlékezésben Kató Béla felidézte, hogy a lelkipásztor egész életét küldetésének szentelte, tettei, szavai pedig ma is fontos üzenetet hordoznak. Úgy kívánt tanítani, igét hirdetni, hogy a nemzeti hagyományokból ne hiányozzon az egyetemes emberi lélek. Táplálkoznunk kell eleink hagyatékából, ahogyan Bod Péter sem hagyta elröppenni a múltat, életének 57 éve alatt pedig valódi kincseket hagyott hátra egyházának és az egész nemzetnek, sőt emlékezete áldott, hiszen holtában is tanít, hat ránk ma is.

Bod Péter életéről, munkásságáról dr. Gudor Kund Botond, a Nagyenyedi Református Egyházmegye esperese tartott előadást. Elmondta, a tudós lelkipásztornak eddig inkább történészi, irodalomtörténészi, térképészi tevékenységéről írtak, teológusi oldala nem kapott különösebb figyelmet. Minden munkáját áthatja az Úr szeretete és népünk tisztelete – jelentette ki az esperes, majd részletesen bemutatta a lelkipásztor tanulmányi és szolgálati helyeit: Felsőcsernáton, Nagyenyed, Felsőbánya, Leiden, Olthévíz-Fogaras-Sorostély, illetve Magyarigen mind hozzájárultak fejlődéséhez, személyiségének, tudásának alakulásához. Már Nagyenyeden szolgadiákként közteendőket végzett, Felsőbányán pedagógusnak tanult, majd Enyedre visszatérve Bethlen Kata alumnusa lett. Könyvtárosi megbízatást kapott, héber nyelvtant adott elő, nagy hatással voltak rá tanárai. Egy ideig a hollandiai Leiden kollégiumában tanult, majd visszatért Erdélybe lelkipásztornak.

1740-ben érkezett a városi rangú Magyarigenbe, ahol gyümölcsöző szolgálatot végzett a helyiekkel és környékbeliekkel együttműködve. Három gyerekét temette el, a tragédia pedig rányomta bélyegét az életére. 18 kötete jelent meg, 37 kiadatlan maradt. Az első magyar nyelvű világtérkép rajzolójaként tartják számon, emellett a székelyek és románok történetével, irodalomtörténettel, egyház- és jogtörténettel, illetve a teológián belül is több tantárggyal foglalkozott, könyvtárat alapított. 1758-tól egyházmegyei, 1767-től pedig kerületi főjegyző lett. A püspöki tisztség következett volna, de 1769. március 3-án elhunyt. 1912-ben temették újra a magyarigeni templomkertbe. Az életét úgy képzelte el, hogy mindig szövetségben van Istennel, prédikációiban sok a történelmi párhuzam, erős a tanítói jelleg, a felvilágosodás gondolatai is megjelennek. Nem volt elszigetelt személy, kapcsolatot tartott a politikával, nemességgel, rengeteget utazott, egyházi gyűlésekre járt, pereket intézett. Mindez csak töredéke összetett életének, személyiségének. Az előadás során szó esett mindennapi szokásairól, betegségeiről, humoros bejegyzéseiről, illetve örök érvényű gondolatairól, amelyekkel az utókort gazdagította.

Az ünnepség keretében Szász Csaba helyi lelkipásztor a Zsid 10,39 verssel köszöntötte az egybegyűlteket, majd Kocsis János, az egyházmegyei presbiterszövetség elnöke idézte fel Bod Péter gondolatait: „Mert valamiképpen a hazának ártani nem szabad, azonképpen annak nem használni, mikor lehetne, nagy vétek”, és buzdította a presbitereket, hogy az intést követve munkálkodjanak együtt az egyházi elöljárókkal. Ladányi Árpád egyházmegyei főgondnok szerint követni kell elődeink példáját, akik nemzetünket, egyházunkat gazdagították, és a közérdeket a sajátjuk elé helyezték.

Szegedi László generális direktor magyarigeni gyermekkorát idézte fel. Bod Pétertől tanulta meg, hogy a lelkipásztor teljes életét a köz és Isten szolgálatába állítja. Kész volt feldolgozni családi tragédiáit, hittel állt a nehézségek idején. Továbbá megtanította, hogy habár nehéz magyarnak lenni, különösen Dél-Erdélyben, nem lehetetlen, és nem is érdemes másképp. A lelkipásztornak egyúttal palléroznia kell tudását, szeretnie a könyvet és az irodalmat, és bizonyságot kell tennie tudásáról, műveltségéről. Bátorságra is szüksége van, még egy olyan korban is, amikor el akarják nyomni a magyar szót, és börtön jár a leírt gondolatokért. Bármilyen sötét korok jönnének is, meg kell maradnia magyar és igaz embernek.

Kőrösi Viktor Dávid konzul szerint Bod Péter máig fáklyaként mutatja, hogy hittel, odaadással egy kis közösség is a magyar nemzeti kultúra alappillérévé válhat. Marius Miclea ortodox lelkipásztor az emberek közti szeretet és Bod Péter hagyatékának életben tartását hangsúlyozta köszöntőjében. Szőcs Ildikó, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium igazgatója kijelentette: az intézménynek érdeke, hogy odafigyeljen a rá bízott hagyományokra, és továbbadja azokat. Úgy véli, figyelmeztetésként tekinthetünk szép templomaink, mint a magyarigeni elnéptelenedésére, hiszen ha nem végezzük a munkánkat, az utókor már csak épületeinket fogja látni. Az istentisztelet keretében a kollégium kórusa szolgált Szabó Zsombor vezénylésével.

Az emlékezés a templomkertben folytatódott, ahol koszorúkat helyeztek el Bod Péter és családja sírjánál, Borbándi András magyarlapádi lelkipásztor pedig énekkel szolgált. A templom udvara az évek során zarándokhellyé alakult, hiszen 1969-ben emlékoszlopot állítottak a tudós lelkipásztornak, 1972-ben egy kopjafával gyarapodott a tér a felsőcsernátoniak jóvoltából, Bod születésének 300. évfordulóján pedig bronz mellszobrot állíttatott Magyarország Külügyminisztériuma, a Bod Péter Alapítvány és Kovászna Megye Tanácsa. A mostani alkalomra felújították a családi sírokat, és emléklapot készíttettek. Az eseményt a gyulafehérvári Bod Péter Alapítvány, az Erdélyi Református Egyházkerület, a Nagyenyedi Református Egyházmegye Presbiteri Szövetsége, a Magyarigeni Református Egyházközség, valamint a Bethlen Gábor Kollégium szervezte a Bethlen Gábor Alap és a magyarországi nemzetpolitikai államtitkárság támogatásával.

Berekméri Gabriella