A harmincadik Tusványoson tizenötödik alkalommal volt jelen a Keskeny út sátor saját programjaival. Az utolsó előadás méltó lezárása volt a tizenöt évnek. Gyermekeink szemünk fénye címmel tartott előadást Gui Angéla, aki jótékonysági események szervezője és Böjte Csaba, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány elnöke Bardócz Csaba, a Keskeny út sátor szervezőjének moderálásával.

„Sorsát csak az vetheti le, aki azt teljes egészében magára veszi. Alázat, áldozat, szolgálat, türelem.” Hamvas Béla szavai tökéletes képet adnak arról az emberről, aki példaként áll előttünk. Ez az ember pontosan tudja, hogy milyennek kell lennie, hogyan kell viselkednie ahhoz, hogy Istennek tetsző legyen mindaz, amit mond, gondol és cselekszik; végtelen szeretettel beszél a gyerekekről, akik az igazi értékek az élet(é)ben. Minden ember számára van valami, ami a szívének kedves, amit örömmel gyűjt. Mások szalvétákat, muzeális tárgyakat, különböző népviseleteket vagy épp bélyegeket gyűjtenek. Ő gyerekeket gyűjt. Hiszen a tárgyak csak tárgyak, a gyerekek ennél sokkal többek: lelkek.

A gyűjtőkről azt kell tudni, hogy egy bizonyos idő után nem ők keresik meg a gyűjthető tárgyakat, hanem fordítva. Ez nála is így van. A gyerekek találják meg őt, ők keresik fel. De ki is ez az ember valójában? Mintegy hatezer gyereke, és több mint ezer unokája van, huszonhat éve foglalkozik árva és szegény sorsú gyerekek befogadásával. Segít elindulni az életben, mutatja a helyes irányt, kijelöli számukra az ösvényt, és ami a legfontosabb: szereti őket. Teszi mindezt úgy, hogy odafigyel a környezetre és a testi-lelki épségre. Emellett tanácsokat ad azoknak az embereknek, akiknek erre szüksége van. Az alázat szerves része életének.

Jó volt látni azt, hogy annak ellenére, hogy nagyon sokan „sztárként” tekintenek rá, úgy fogadják őt, és ehhez mérten viszonyulnak hozzá, ő mégis krisztusi alázattal, a maga egyszerűségével jelenik meg, és mindenki rá figyel. A szemében szeretet, arcán mosoly. Látni rajta azt, hogy kész mindenkinek a kérdésére válaszolni, a gyerekekről és azok eredményeiről beszélni. Nagyon hálás vagyok ezért az emberért, mert az ő szemében láttam azt, és csak akkor értettem meg, hogy ahhoz, hogy Istentől megkapjuk, amit kérünk, isteni dolgot kell kérnünk. Nem kérhetünk emberi dolgokat tőle. Köszönjük Böjte Csabának a jelenlétét a Keskeny út sátorban, hálatelt szívvel gondolunk vissza arra az élményre, amit a jelenléte adott hozzá a Tusványosunkhoz, a fesztiválos hangulathoz, a fesztiválozók életéhez. Köszönjük Kovászna Megye Tanácsának a támogatást.

Dombi Anita