Kívül-belül megújult Szászludvég református temploma. A dombok között meghúzódó kis falu közepén fehéren ragyog a 36 lelkes gyülekezet hajléka, amelynek megújulásáért úrvacsorás istentiszteleten adtak hálát vasárnap, július 14-én.

A Görgényi Református Egyházmegye legkisebb anyaegyházközségének tagjai sosem gondolták volna, hogy ekkora lépést tehetnek, és a lassan kiürülő falu, elfogyó gyülekezet ekkora terveket valósíthat meg, a magyar kormány és az Erdélyi Református Egyházkerület támogatásának köszönhetően azonban teljesen megújulva hívogatja a helyieket a kis templom. Páll Melinda lelkipásztor a csoda évének nevezte ezt az áldott időszakot.

A hálaadó istentiszteleten Kató Béla püspök hirdette az igét a Mt 19,26 alapján: Jézus rájuk tekintett és ezt mondta nekik: „Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.” A püspök kimondta a sokakban felmerülő kérdést: szükség van-e ekkora áldozathozatalra, hogy egy elöregedő, kicsiny közösség temploma megújuljon? Nikodémus történetét említette példaként, majd rámutatott arra, hogy idős korban az emberek nem akarnak már új dolgokba kezdeni, a kis falvak magukra maradt idősei pedig sokszor különösen szomorúan élik mindennapjaikat. A lelkük mélyén mégis vágynak a változásra, újra, szeretnének valami biztos reménységet látni a jövőre nézve. „Isten így teremtett minket. Amíg élünk, remélünk” – mondta a püspök, majd hozzátette: a pusztulás, betegség, fogyás meglétét nem lehet kizárni gondolatainkból, valóságunkból, viszont érezzük lelkünk mélyén Isten könyörülésének, a változásnak a lehetőségét. Az ember sokkal hamarabb lemond, mint Isten. Ő ki akar szabadítani a lemondásból, és ha kérjük a segítségét, meg fog áldani.

Az ünnepségen a disznajói kórus szolgált, majd az úrvacsoraosztást követően Veress Róbert Gyula görgényi esperes köszöntötte az egybegyűlteket a Fil 4,6–7 igével. Elmondta: az öröm, ünneplés abból fakad, hogy érezzük Isten jóságát, amellyel átölelve tart bennünket. Amikor Ludvégen minden romlásnak indult, Isten adott támogatókat, szakembereket, egy lelkes gyülekezetet, akik megszépítették a templomot. Mindennek a tanulsága, hogy oda kell fordulnunk a kisebbek, gyengébbek felé, tudjuk biztatni, bátorítani őket. És ha valami mégis hiányzik, az Úrhoz mindig fordulhatunk. Dr. Dézsi Zoltán egyházkerületi főgondnok szerint öröm látni a kis gyülekezet igyekezetét, ahogyan azt is, hogy erdélyi református egyházunkban a kicsik is megújulhatnak, megerősödhetnek. Mindehhez pedig szükség van a kitartó lelkipásztorokra, akik keresik és megtalálják a támogatókat, és tesznek azért, hogy az erdélyi magyarok megmaradjanak.

Páll Melinda, a gyülekezet lelkipásztora a templom történetét ismertette: egy 1892-ben született feljegyzés szerint már szükségessé vált a régi helyett egy új templom építése a faluban. 1902-ben el is kezdődött a folyamat, 1903-ban pedig az esperes már a különböző felekezetek összefogásáról ír – a hívek közmunkával és pénzáldozattal járultak hozzá az építéshez. 1908-ban kész templomról számolnak be, amelyet 1914-ben szenteltek fel végül. Az épületen legutóbb 1994-ben végeztek lényegesebb felújítási munkálatokat, az évek során pedig tetőzetet javított, toronygombot cserélt, harangokat villamosított a gyülekezet. Az állaga azonban évről évre romlott, kezdtek lemondani a felújítás lehetőségéről. Tavaly karácsony előtt érkezett a hír a nagy összegű támogatásról, a munkálatokhoz pedig a helyiek is hozzájárultak: gyűjtést szerveztek, ajtót cseréltek, szőnyegeket vásároltak.

Vasile Bugnar ortodox lelkipásztor a közösségek jó együttműködéséről beszélt: a ludvégiek megszokták, hogy együtt dolgoznak, együtt hordozzák a terheket. A harangok hallatán azonban hátra kell hagyni minden gondot, hogy Isten közelségében lehessenek, Jézussal egy közösségben, a templomban. Klaus Neugeboren evangélikus lelkipásztor a Gal 6,2 igével köszöntötte a gyülekezetet, és értékelendőnek nevezte, hogy a világban észlelt viszályok közepette Ludvégen békességben élnek az emberek. Rámutatott: fontos tudnunk, hogy ugyanannak az Úrnak a gyermekei vagyunk. Teodor Vultur polgármester szintén a román, magyar és szász közösségek közötti békés együttélést emelte ki, amely a település története során mindig példás volt.

Az ünnepséget szeretetvendégség, valamint tekei és kisfülpösi fiatalok néptáncelőadása zárta.

Berekméri Gabriella