A kívül-belül megújult református templomért adtak hálát vasárnap, július 7-én a maroshévízi hívek. A szorgos gyülekezet az évek során mindig igyekezett rendben tartani hajlékát, pályázatokból, támogatásokból építtettek, újítottak, így 1895-beli templomuk új köntösben várja látogatóit.

A 350 lelkes maroshévízi gyülekezet Isten és hajléka iránti hűségéről tett bizonyságot szorgalmával, az átfogó felújítási munkálatok elvégzésével. Az épületen teljes tetőcserét, külső és belső meszelést végeztek, a korhadt fapadlózatot téglára cserélték, az egyházközség tagjainak adakozásából pedig új toronydísz, egy öntött bronzkakas került a tetejére. Az anyagiakat az Erdélyi Református Egyházkerület, a román és magyar állam, illetve Hargita Megye Tanácsa támogatásaiból, pályázatokból teremtették elő. A helyi önkormányzat sajnos nem járult hozzá mindehhez. A munka Barticel-Kiss Krisztián lelkipásztor szolgálata alatt kezdődött, amikor temetőt vásároltak és tettek rendbe, ravatalozót építtettek, a templomban ablakokat cseréltek, meszeltek, és megfelelő fűtést szereltek be. Madaras Mihály Attila lelkipásztor tavaly vette át a teendőket.

A hálaadó istentiszteleten Kató Béla püspök hirdette az igét a Zsolt 50,23 alapján: „Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem, és aki ilyen úton jár, annak mutatom meg Isten szabadítását.” A püspök felhívta a figyelmet a 21. század rengeteg lebontott, kiüresedett, átalakított templomára, amelyek láttán felmerül sokakban a kérdés, hogy szükség van-e a templomokra? „A maroshévízi templomba betérők láthatják, hogy itt élő közösség van, amelynek bőven van oka a hálaadásra. De a külső keret biztosítása után a belső tartalom megújulására is gondolnunk kell” – hangzott el. A püspök hozzátette: az istentiszteleten való részvétel nem kötelesség, hanem kiváltság, egy templom felújítása pedig nagy ajándék a gyülekezetek életében. Istent leginkább hálával lehet dicsérni – ez az istentisztelet legmeggyőzőbb formája.

Veress Róbert Gyula, a Görgényi Református Egyházmegye esperese köszöntőjében rámutatott: Isten mindig teremt olyan embereket, akiknek felébred a szívében a vágy, és rendbe teszik hajlékukat. Ilyenkor a Gondviselő minden feltételt megteremt a munka elvégzéséhez. A 42. zsoltár szavaira alapozva elmondta: egy megújult templom igazi szépségét annak megtöltése adja, lelkünk vágyódása a közösség, Isten közelsége után.

Madaras Mihály helyi lelkipásztor az 1895-ben épült templom megpróbáltatásokkal teli történetét ismertette röviden. „Az Isten házához való ragaszkodás az Istennel való élő kapcsolat jele. Túllátunk a köveken, vakolaton, mészrétegen, Isten háza népeként vagyunk itt, közösségünk van vele, templomunk pedig a lelki felüdülés helyévé válik” – mondta el a lelkipásztor, és hozzátette: a szórványban élő testvéreknek még inkább szükségük van egy biztos pontra, lelki hajlékra. Ezt bizonyítja, hogy a kis közösség a két világháború rongálásai, rombolásai után is helyreállította az épületet.

Dr. Dézsi Zoltán egyházkerületi főgondnok számára ajándék volt hazai tájon ünnepelni. Kijelentette: „nemcsak vallási, nemzeti hovatartozásunkat is vállaljuk egy olyan világban, ahol magyarnak megmaradni nehéz. De vállaljuk hitbeli azonosságunkat, szolgáljuk a közösség ügyét. Az idő nem kegyes hozzánk, különösen a kisebbségeket és a szórványt teszi ki a próbáknak, de át kell adnunk értékeinket a következő nemzedéknek.”

Brendus Réka, a Nemzetpolitikáért Felelős Államtitkárság főosztályvezetője elmondta: „A hitbeli közösség akkor is képes egyben tartani bennünket, amikor minden más elveszni látszik. E közösség Isten közelsége, amely védőfalként ölel, és amely megmutatja az utat a sötétségből a világosság felé. Ezt a közösséget táplálja mindaz a fáradozás, amely előre tekint, templomot épít és újít. Mert aki templomot épít, a jövőt is építi, hogy a következő nemzedékek is megtapasztalhassák a világosságot, megérezhessék a közösség lényegét” – hangzott el.

Bende Sándor parlamenti képviselő, a gyülekezet gondoka a hatéves munkára tekintett vissza, és köszönetet mondott a támogatóknak. Elmondta, a gyülekezet tervezett, Isten pedig megmutatta a lépéseket, segítséget adott a megvalósításhoz. Az ünnepség keretében a gyülekezet kórusa szolgált, majd a Flautino kamaraegyüttes előadását hallgathatták meg az egybegyűltek.

Berekméri Gabriella

Fotó: Kiss Gábor