Nőszövetségi régiós konferencián gyűltek össze Székelyföld asszonyai május 11-én Sepsiszentgyörgyön, ahol a Belvárosi és a Vártemplomi Református Egyházközség voltak társházigazdák.

Borús, esős idő, gondterhelt, mégis reménykedő szervezők, érkező buszok, parkolót kereső személyautók, kíváncsi asszonytekintetek – így indult az a bizonyos szombat délelőtt, amelyen négy egyházmegye (székelyudvarhelyi, erdővidéki, kézdi-orbai és sepsi) asszonyai gyűltek össze, hogy Isten kegyelméből ezt a napot együtt tölthessék, és egymás hite által, egymás tapasztalataiból merítkezve, Isten tanítását hallgatva a nap végén élményekkel telve térhessenek haza.

A belvárosi templom rövid idő alatt teljesen megtelt (több mint 500 személy volt jelen), örült a szem és a szív látva azt, hogy Isten hajléka még a mai modern világban is sok embernek jelent menedéket, feltöltődést, vigasztalást. A konferencia, mint mindig, most is egy igen ünnepélyes pillanattal kezdődött: az egyházmegyei nőszövetségi elnöknők behozták a négy nőszövetségi zászlót, amelyekre székelyruhás lányok kötötték fel az idei konferencia mottóját tartalmazó szalagot: „Igyekezvén megtartani a Lélek egységét a békességnek kötelékében.” (Efézus 4,3)

Ezt követően Dénes Katinka vártemplomi református lelkipásztor hirdette Isten igéjét. Egy megvetett, bűnös asszonyról beszélt, aki mindennap kiment a kútra vízért. Egy nap azonban olyasmi történt vele, amitől megváltozott az élete: a kútnál Jézus várta, és az Élet vizét kínálta fel számára. Mindannyian erre várunk: a lehetőségre, hogy a mi Urunk számunkra is felkínálja ezt a vizet, amely nélkül nincs reménység, nincs biztos alap, nincs élet. Az igehirdető biztató szava bevésődött az asszonyok szívébe: ha mind erre a lehetőségre vágyunk és várunk, akkor merjük végre otthagyni a sok állott vizet, amellyel mérgezzük életünket, és merjünk mi is odalépni a kútnál ülő Jézus Krisztushoz, és tőle élő vizet kérni.

A konferenciát Berszán Margit elnöknő nyitotta meg köszöntőbeszédével, majd Incze Zsolt György, a Sepsi Református Egyházmegye esperese méltatta az asszonyokat, megköszönve azt, hogy alappillérekként ott vannak minden gyülekezetben, és áldozatos munkával, sokszor csupán a háttérből építik Isten országát. Borsos Melinda, az Erdélyi Református Egyházkerület Nőszövetségének elnöknője köszöntőbeszédében a találkozások fontosságát hangsúlyozta: manapság sokszor úgy gondoljuk, hogy a telefon és internet mindent pótol, de csak az igazi, valós találkozásokon érthetjük meg és élhetjük át a hatalmas csodát, amikor a lélek a lélekig ér. Dálnoki Lajos, a Sepsi Református Egyházmegye főgondnoka beszédében az esperes úr szavait támasztotta alá, amikor elmondta, hogy esperesi vizitációkon szembesül leginkább azzal, hogy a nőszövetségek milyen áldozatos munkát végeznek a legtöbb gyülekezetben, és munkájukat mindig pozitívan lehet értékelni. Végül a köszöntéseket Pap Attila, a Belvárosi Református Egyházközség lelkipásztora mint társházigazda zárta.

A konferencián, a hagyományokhoz híven, a seregszemle sem maradt el. Felszólalt a négy egyházmegye nőszövetségi elnöknője: Szász Edit székelyudvarhelyi), Németh Zsuzsa (kézdi-orbai), Kelemen Karikás Eleonóra (erdővidéki), valamint Bocz Ildikó Rita (sepsi). Utóbbi mint házigazda, részletesebben mutatta be a sepsi egyházmegye nőszövetségének munkáját. A jelentések szerint mintegy 665 nő vallja magát nőszövetségi tagnak egyházmegyénkben, és ez a szám növekedő tendenciát mutat. Sok új és jó kezdeményezés, valamint lelkes munkálkodás jellemzi a nőszövetségek életét, amelybe nyilván besegítenek a lelkipásztorok, gondnokok, presbiterek is.

A hosszabb szünetet, amelyet nemcsak a szeretetvendégség, hanem a sok személyes találkozás és együtt örvendezés töltött ki, tartalmas előadás követett A kő marad címmel. Az előadó a Bibarcfalvi Református Egyházközség lelkipásztora, mentálhigiénés szakember, Fancsal Gerő Zsolt volt, aki a bibliai József életén keresztül mutatott rá arra, hogy mennyi lelki követ cipelünk életünk során, amelyek még gyerekkorból vagy az előző generációk megkövesedett szokásaiból nehezednek ránk. Jó ezeket tudatosítani, kimondani, megbeszélni. Mert a kövektől csak így szabadulhatunk.

A konferenciát népviseletek bemutatása tette még színesebbé, majd a Vártemplom Messzehangzó együttesének koncertje varázsolt magasztos hangulatot a megjelentek szívébe. A tartalmas nap végül közös ebéddel zárult. A borús időt felváltotta a napsütés, a gondterhelt arckifejezések sikerélménytől derültek, a reggel még kíváncsi asszonytekintetekben délutánra látszott az elégedettség és a sok-sok élmény. Isten áldása végigkísérte ezt a napot, és a csodát valóban mindenki átélhette: a lélek a lélekig ért!

Marosi Tünde