Négy templomért és két új haranglábért adtak hálát a Csíkfalvi Református Missziós Egyházközségben vasárnap, április 7-én. A maratoni ünnepségen Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hirdette az igét Jobbágyfalva, Búzaháza, Nyárádremete–Nyárádköszvényes és Csíkfalva felújított templomaiban, illetve előszőr kondult meg Nyárádremetén és Iszlón az új haranglábon álló harang.

A hálaadó ünnepség Jobbágyfalván indult, ahol az egykori kultúrotthon épületéből lett gyülekezeti házat alakították templommá. Kató Béla püspök a Zsolt 42,1–4 alapján elmondta, az ismert zsoltárunk nem az érkezés jutalmáról, hanem az útról, vágyakozásról szól. Ma, ebben a rohanó korban nem ismerjük a késleltetés fogalmát, így a vágyakozást sem igazán – ha nem kapunk meg valamit azonnal, továbblépünk. A fogyasztás korszakában az embert kisgyermekké teszi a világ: amit meglát, meg is szeretné szerezni. De az ember vágyai között kell szerepelnie Isten keresésének is. A jobbágyfalvi templom felújítása azt bizonyítja, hogy a kis szórványgyülekezetben vannak vágyakozó emberek, Isten pedig meghallgatta és beteljesítette vágyaikat.

A továbbiakban Biró István, a Küküllői Református Egyházmegye esperes köszöntötte az egybegyűlteket, hangsúlyozva, hogy az épület rendbe tétele csak egy megálló a megújulásban. A gyülekezet hálával tartozik azért, hogy álmai belesimultak Isten tervébe, és a magyar kormány, valamint az egyházkerület támogatásával megvalósulhattak a munkálatok. „Akik Istenbe és egymásba kapaszkodnak, megmaradnak” – hangzott el. Sándor Szilárd helyi unitárius lelkipásztor a két gyülekezet közös múltjára és barátságára tekintett vissza, kiemelve a máig is tartó jó kapcsolatot. Veress Zsombor egyházmegyei főgondnok rámutatott: rég nem voltak a maihoz hasonló kegyelmi idők népünk és egyházunk életében, hiszen a csodák a szemünk láttára zajlanak le, ha megtesszük a magunk lépésit a megvalósítás fele. Szász Sándor jobbágyfalvi főgondnok köszönetet mondott a támogatóknak, lelkipásztoruknak és a munkálatok kivitelezőjének, akik nélkül nem újulhatott volna meg a nyolcvan éves épület.

Kerekes József helyi lelkipásztor szintén háláját fejezte ki a hajlék megújulásáért, és elmondta: már az 1700-as évek végén vágya volt a helyi reformátusoknak, hogy saját hajlékuk legyen, de csak az 1950-es évek elején vehették át a régi kultúrotthon épületét. A tetőzet, torony, bútorzat, padló teljesen megújult, a falakhoz pedig hozzá is toldottak, hogy szép, otthonos környezetben hallgathassák a jobbágyfalviak az igét. Az ünnepségen helyi gyerekek szavalatát és énekét hallhatta a gyülekezet, valamint a jobbágyfalvi férfikórus szolgált.

Búzaházán is megújulva várja a tizenkét lelkes gyülekezetet kis templomuk. Az istentiszteleten az ige a Lk 15,8–10 és Jn 3,16 alapján szólt. Kató Béla hangot adott a kis gyülekezetekben jelentkező aggodalomnak: a falu egyre elhagyatottabb, a fiatalok nem térnek vissza ide –Isten is elhagyta volna a kis közösséget? „Isten azért küldte a Fiát, hogy mindenkit megkeressen, aki elveszett” – jelentette ki a püspök, az elveszett drahma példázatával támasztva alá, hogy igenis van ok az ünneplésre, reményre. „Isten nem hagy elveszni senkit sem. Mi, emberek hamar lemondunk egymásról, de Isten nem feledkezik meg egy emberről, egy gyülekezetről sem, erről a szórványgyülekezetről sem” – hangzott el. Az istentiszteletet a helyi gyermekek cigány és magyar dicsőítő énekei gazdagították.

Nyárádremete és Nyárádköszvényes rendbe tett templomát új épületrésszel bővítették, és haranglábat is állítottak bejáratához. Az igét az ApCsel 11,27–30 alapján hirdette Kató Béla. Prédikációjában hangsúlyozta: mindenütt a világon a kisebbségben élő keresztyéneknek fontos felmutatniuk, amit Isten Jézus által tanított. Antiókhiában, ahol először nevezték keresztyénnek a Krisztus követőit, nagy áldozatkészségről tettek tanúbizonyságot: a szárazság idején gyűjteni kezdtek a jeruzsálemi testvéreknek, azoknak, akiket nem is ismertek, a távolban éltek, a maroknyi gyülekezet azonban határoz és cselekszik. „Az anyaországi testvéreink is cselekszenek, és érezzük, hogy él a magyarságunk, nemcsak sírunk, panaszkodunk együtt a közös, szomorú sorsunkon, hanem igazán összetartozunk” – jelentette ki a püspök, és követendő példának nevezte az igében szereplő, kisebbségben élő gyülekezetet. „Van reménység, van újrakezdés, ha van összefogás, ha meg tudjuk élni keresztyénségünket, végezzük az Isten által ránk bízott feladatokat. Isten csak azt várja el tőlünk, hogy hálát adjunk, és tudjuk, hogy a hálás nép boldog is” – hangzott el.

Az igehirdetést követően Biró István esperes köszöntötte az ünneplőket, rámutatva, hogy idén a küküllői egyházmegyében 41 gyülekezetben újul meg templom vagy egyéb épület. Csíki Dénes plébános a salamoni áldással köszöntötte a gyülekezetet: „Uram, Istenem, hallgasd meg a kiáltást és imádságot, amikor szolgád színed előtt imádkozik! Nézz nyitott szemmel erre a házra éjjel és nappal, arra a helyre, amelyről azt mondtad, hogy ott lesz a te neved.”

Nagy Bercel, a Köztársasági Elnöki Hivatal Társadalmi Kapcsolatok Igazgatóságának vezetője a boldogság kereséséről szólt. Felhívta a figyelmet arra, hogy a hűséges társ, igaz barát megtalálása, gyerek, unokák nevelése nagyobb boldogságot nyújthat, mint bármilyen szakmai siker, megbecsülés. „A másokkal és saját magunkkal való jó kapcsolat mellet az Istennel való kapcsolat lehet a lelki egészségünk legfontosabb forrása” – hangsúlyozta. Péter Ferenc, a Maros Megyei Tanács elnöke elismerését fejezte ki a község gyülekezeteinek igyekezete iránt, és azt kívánta, továbbra is élet, ének, gyermekzsivaj töltse be a megújult falakat. Csép Andrea parlamenti képviselő elmondta: mindennap hálával tartozunk, mert van utánpótlás, erős közösség, amelynek kisebbségben is erős öntudata van, és amiért van, aki segít rajtunk, nem felejti el a kis közösségeket. Ez az ünnep legfontosabb része: ne felejtsünk el hálát adni. A köszöntések sorát Magyari Péter polgármester és Siklódi Boldizsár helyi gondnok zárta. Kerekes József lelkipásztor elmondta: a templomot 1996-ban kezdték el építeni, és 2000-ben adták át, a bejáratnál elhelyezett harangot pedig adományokból vásárolta meg a gyülekezet.

A következő megálló Iszló volt, ahol az öt lelket számláló gyülekezetnek új haranglábat állítottak a helyi unitárius parókia udvarán. Kató Béla püspök a Zsolt 130,1–2 verseit olvasta fel, majd imával adtak hálát Istennek.

Az ünnepség Csíkfalván zárult, ahol a Zsolt 90,15–17 alapján szólt az igehirdetés. Kató Béla püspök rámutatott, Mózes a pusztai vándorlás idején írta a zsoltárt, így tele van fájdalommal, az emberi élet mulandósága fölötti panasszal. A választott nép életében nagyon hosszú idő volt a vándorlás negyven éve, azonban Mózes az évtizedek alatt, a nehéz időkben sem távolodott el Istentől. Megmaradni Isten közelében mindenkor: ez a legnagyobb üzenete az igének – hangsúlyozta a püspök, majd hozzátette: a múlt rendszer szenvedései, elvesztett évei után nekünk a jövő nemzedékre kell gondolnunk, és a jelent kell megélnünk, meg kell látnunk a bánatban az örömöt, hiszen Isten minden napra rendel valamilyen áldást.

Dézsi Zoltán, az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka köszöntőbeszédében elmondta: „ma a mégis lehet csodálatos maratonján ünnepeltünk együtt. Különös csodával találkoztam, avval, ami bennünket hitben, együvé tartozásban és szeretetben meg tud tartani. Egy anyaország, amely magához öleli a belőle kiszakadt szárnyait, bizonyságát adta annak, hogy lehet. Nekünk is hozzá kell adnunk a részünket. Ez az egység mindennél többet ér. Fogadjuk el bizalommal, hogy csak együtt lehet, ha meg akarunk maradni.” Kiss Sándor csíkfalvi unitárius lelkipásztor a 2Móz 3,5b és az Ef 5,20 igékkel köszöntötte a gyülekezetet, és hangsúlyozta: Isten nyája a megszentelt helyen, hajlékban mindig megtalálhatja Isten gondviselését. Hálával tartozunk mindazért, amit ad, és amitől megóv, gondviselő jóságáért, áldásáért, a lelki közösségért, ahová tartozhatunk. Csüdör Imre plébános arra hívta fel a figyelmet, hogy nemcsak építeni, fenntartani is nehéz egy templomot, sok áldozattal jár. A templom, imaház azonban csak az emberekkel, imádsággal templom igazán: „Mi, emberek Isten temploma vagyunk, az ég és a föld mindnyájunk lelke mélyén lakozik.”

Brendus Réka, a Nemzetpolitikáért Felelős Államtitkárság főosztályvezetője azt hangsúlyozta, hogy csodálatos, amikor a múlt a jövővel, a régi az újjal találkozik, és minden téglának, cserépnek üzenete van. „Életünk folyamatos megújulás, megújul a világ, nemzedékeink, feladatunk azonban változatlan: közösségeink megóvása, őrzése. Nemzedékek váltakoznak, miközben Isten közösségünkért érzett végtelen szeretetéért adunk hálát, és hitet csempészünk az utánunk jövők tarisznyájába. Bármit elvehetnek tőlünk, de hitünket nem, és ha erősek vagyunk a hitben, semmi mást nem vehetnek el tőlünk. A négy felújított templom négy gyöngyszem, amelyek Isten országát építik. Így egész az egyház, és így egész a közösség is. Ma a falak az öröm és bizakodás hangjaitól hangosak, de jöjjünk ide ki csendben is a mindennapokban, hallgassuk meg, és építsünk jövőt” – hangzott el.

Novák Csaba Zoltán szenátor elmondta, a magyar közösség az idő, a száz év kisebbségi sors fölött aratott győzelmet azzal, hogy építkezik, gyarapszik. „Most, amikor annyira kényes szelek fújnak a világban, Erdélyben van hit, így remény is van a jövőre nézve” – jelentette ki. Vass Levente képviselő Illéshez hasonlította a lelkipásztorokat, akik imáikkal, a közösségi alkalmakkal, hitükkel lángra lobbantják még a vizes máglyát is, de ugyanezt teszi minden szülő, nagyszülő amikor imádkozni tanítja a gyerekeket. Balogh István helyi polgármester kijelentette: a megújult templomért való hálaadás a község számára is ünnep, Vass László vállalkozó, a munkálatokat végző cég vezetője pedig az épület lélekkel való megtöltésének fontosságát hangsúlyozta, megköszönve a gyülekezet bizalmát. Kilyén Csaba gondnok köszönetet mondott a támogatásért, amely segíti a kis közösséget abban, hogy megmaradjon magyarnak szülőfalujában.

Az ünnepséget a Zurgó együttes és a helyi gyerekek szolgálata zárta.

 

Berekméri Gabriella

Fotó: Kiss Gábor