Alapos felújításon esett át a marosbogáti református templom belső tere. A padlózat, fűtés, elektromos hálózat, ablakok kicserélése, falak újravakolása mellett a karzatot is teljesen újjáépítették, a gyülekezet pedig mindvégig figyelemmel kísérte, közmunkával és anyagiakkal segítette a haladást. A megszépült templomért a vasárnap, február 3-án tartott ünnepi istentiszteleten adtak hálát.

A Maros ölelésében meghúzódó falu gyülekezete példás összefogásról tett bizonyságot, hiszen 2018 nyarán kezdték el templomukat rendbe tenni, és máris korszerű, kényelmes, szép hajlékban gyűlhetnek össze Istent dicsérni. A több mint 250.000 lej értékű munkálatok elvégzéséhez a magyar kormány, az Erdélyi Református Egyházkerület és a helyi négyszáz lelkes gyülekezet járult hozzá. Az anyagiak mellett nagy segítség volt a helyiek áldozatkészsége, a közmunkákon nyújtott segítség – hangsúlyozta Szabó Attila lelkipásztor.

A hálaadó istentiszteleten Kató Béla püspök hirdette az igét a Zsolt 34,2.12 alapján: „Áldom az Urat mindenkor, állandóan őt dicséri szám. Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám, megtanítalak benneteket az Úr félelmére.” Az igehirdetés során a püspök az ember dicsekvésre való hajlamára hívta fel a figyelmet, amely mellett sokszor eltörpül a hálaadás. „Igenis oda kell figyelnünk arra, hogy mi van a lelkünkben. Ez az ige azért szól, hogy ne feledkezzünk meg Isten áldásáról” – hangzott el. Kató Béla püspök szerint aki áldásban részesül, az áldani kezdi Istent, a Mindenható pedig számon tartotta és megsegítette a marosbogáti közösséget, és azt szeretné, hogy ne csak a falakban, hanem lelkiekben is megújuljon a gyülekezet. Hozzátette: „fontos, hogy ne felejtsük el Isten jótéteményeit, mert amit az emlékeinken megtartunk, azzal eggyé válunk.”

Czirmay Csaba Levente, a Marosi Református Egyházmegye esperese a 125. zsoltár szavaival köszöntötte az ünneplőket: „Akik az Úrban bíznak, olyanok, mint a Sion hegye, amely nem inog, hanem örökre megáll. Jeruzsálemet hegyek fogják körül, népét pedig az Úr karolja át most és mindörökké.” Az esperes szerint a megszépült épületben fellelhető Isten gondoskodása és a gyülekezet szeretete, áldozatkészsége is. Emellett örömre ad okot a tudat, hogy Isten segítségét életünk minden napján kérhetjük, ez pedig arra buzdít, hogy céltudatos életet éljünk. Közösségünk épülése, erősödése legyen ez a cél, Isten kegyelme és szeretete által.

A templom rövid történetét és a felújítási munkálatok lefolyását Szabó Attila lelkipásztor ismertette. Elmondta: az épület a 17. századból való, az őt körülvevő falban azonban római kori kövek is fellelhetők. Az utolsó jelentős belső javítást 1989-ben, harminc évvel ezelőtt végezték a templomban. A tavalyi pünkösd után a gyülekezet a helyi kultúrotthonban tartotta az istentiszteleteket, amíg a felújítást elvégezték. Az egyik legnagyobb gondot a padló, padok és lambéria alatt talált könnyező házigomba kiirtása jelentette. A falakat újravakolták, új karzat épült, a padlót teljesen kicserélték, padlófűtést és központi fűtést vezettek be, a villanyhálózatot kicserélték, új kihangosító rendszert szereltek be, a mennyezetet szigetelték, kicserélték az ablakokat, lefestették a portikust és a bejárati kaput. Mindez a gyülekezeti tagok segítségével valósult meg, a családok pénzzel, építőanyaggal, a férfiak közmunkával, az asszonyok főzéssel járultak hozzá a munkálatokhoz – részletezte Szabó Attila.

Gergely Ferenc Barnabás az erdőkertesi testvérgyülekezet nevében köszöntötte az egybegyűlteket. Rámutatott: a közösség csak a lelkipásztor és a gyülekezet közös erőfeszítésével fejlődhet. Nagy Sándor helyi gondnok kijelentette: az ősök felépítették a templomot, a jelen generációnak pedig az a feladata, hogy gondját viselje. Az ünnepi alkalmon Domokos Ilona és Farkas Irén gyülekezeti tagok szavalattal, a helyi ifisek és a nőszövetség énekkel szolgált.

Berekméri Gabriella

Fotó: Kiss Gábor