Mi történt velünk? Erdély 1918–2018 címmel jelent meg az erdélyi magyarság utóbbi száz évének történeteit, hétköznapjait és rendkívüli eseményeit felsorakoztató kötet első része, amely 1965-ig foglalja össze a történteket. Az elmúlt század humoros, abszurd és sötét pillanatait egyaránt bemutató történetgyűjteményt Kató Béla püspök és Veress Emőd egyetemi tanár, a kötet szerkesztője mutatta be kedden, december 11-én az Erdélyi Református Múzeumban, Györgyjakab Enikő színművész közreműködésével.

A könyvbemutatón Kató Béla püspök elmondta, a centenáriumi évre készülve feltevődött a kérdés, hogy hogyan viszonyuljon a magyar közösség, az egyház ehhez az esztendőhöz. A kiadott könyv emléket állít az elmúlt száz évnek, hiteles tanúkat szólaltat meg. „Sokan már nem élnek, sokan hamisan tanúskodtak, ma pedig a történelemhamisítás korát éljük” – mutatott rá a püspök, aki úgy véli, a könyv különlegességét az adja, hogy nem a szerző beszél benne, hanem azok, akik személyesen is tanúi voltak az elmúlt száz évnek, és hitelesen alkotják meg az elmúlt század képét. „Ez a könyv nem a veszteségekre mutat rá vagy a reménytelen jövőre. Ez a 21. századnak szól, mindazoknak, akik hisznek a jövőben, és itt akarnak élni továbbra is ezen a földön” – hangsúlyozta Kató Béla.

A kötet szerkesztője, dr. Veress Emőd a könyv összeállításának hátterére is kitérve elmondta, emberpróbáló szakmai projektjük, az Erdély jogtörténetét összefoglaló hatszáz oldalas monográfia, száraz adatok mellett szükségét érezték egy másfajta műfaj kidolgozásának, a szakmai fogalmak tapasztalati háttérrel, tartalommal való feltöltésének. „Szükség lett egy párhuzamos projektre, amely összeszedi az élményanyagokat, amelyeknek a léte az erdélyi magyarság kollektív emlékezetében benne kell hogy legyen” – jelentette ki a szakember, majd hozzátette: az volt a cél, hogy ne kisebbségi panaszáradatot jelentessenek meg, hanem sokkal inkább mikrotörténeteket, azt, hogy hogyan lehetett a korszakot napról napra átélni és megélni. „Egyszerre próbáltunk olyan eseményeket és tanúkat megszólaltatni, akik Erdély elsüllyedt világait hangulatilag is visszaadják, közel hozzák a 21. századi embert ehhez a letűnt világhoz. A megpróbáltatások, diszkrimináció, szenvedések, a mindennapok és rendkívüli események krónikáját” – hangzott el a kötetről, amelyben minden társadalmi kategóriából megszólaltatnak embereket. Veress Emőd hozzáfűzte: azt szeretnék, hogy „a holnap számára olyan szellemi bázist jelentsen ez a tanúságtétel-sorozat, amelyből építkezni lehet, és oda vezet el, amit mindig is szerettünk volna, hogy Erdélyben itthon legyünk”. 

Az első kötet 1965-ig dolgozza fel az eseményeket, a projektnek csupán az első része. A szöveget eredeti fényképanyag gazdagítja, köztük soha nem publikált fotók. „Nyilván, maguk a kiragadott szövegrészek, mikrotörténetek („mozaikdarabkák”) és a válogatás maga is erőteljesen szubjektív. Az összkép mégis nagyon erős, pontos és fókuszált: a sok szubjektív részlet óriási és végső soron objektív képpé áll össze” – vallja a szerkesztő az előszóban, a jövőt illetően pedig hozzáteszi: „a jövőkép megrajzolása nem lehetséges a múlt ismerete nélkül. E kötet kísérlet az erdélyi magyar kollektív emlékezet egyik lehetséges (bővíthető és fejleszthető) rekonstrukciójára. Az erdélyi román-magyar közös jövő formálásának megkerülhetetlen eszköze a múltról való őszinte gondolkodás.”

A könyv a Forum Iuris Könyvkiadónál jelent meg az Erdélyi Református Egyházkerület támogatásával.

Berekméri Gabriella

Fotó: Kiss Gábor