Konfirmandus beszámolója a kollégium kórusának gyalui szolgálatáról

Már alig vártam az istentiszteletet diakónia vasárnapján, ugyanis a Kolozsvári Református Kollégium híres kórusa készült megmutatni énektudását a gyalui templomban. Jeles nap volt ez gyülekezetünk életében. Nagyon sokan jöttek el erre a rendezvényre, minden pad megtelt. 

Egy óriási busszal érkeztek kedves vendégeink. Az énekkar tagjai negyvenhárman voltak, és elkísérte őket Székely Árpád karnagy, aki egyben a kollégium igazgatója is, valamint gyülekezetünk lelkipásztorának volt osztályfőnöknője, aki jelenleg nyugdíjas, de kíváncsi volt egykori tanítványa szolgálatára. Amikor a templomba beléptem, mosolygó fiatalok derűje fogadott. A kórus nagy létszámát látva még izgatottabb lettem, előre tudtam, hogy koncertjük gyönyörű lesz.

Istentisztelet után rendhagyó módon kezdődött a várva-várt koncert. A kórus tagjai énekelve vonultak ki a padokból az úrasztala elé. Rendezett sorokban álltak ki a gyülekezet elé, szólamok szerint, látszott, hogy még a kivonulást is gyakorolták. „Mindig velem, Uram,mindigvelem”– hangzott a jól ismert ének, s mégis másképp csengett. Mennyeien. Egyszerű, s mégis lehengerlő kezdés volt. Nagyon kíváncsi lettem, hogy mi következhet ezután. Érdeklődve vártam a folytatást, akárcsak a többiek a tele templomban. Már le sem tudtam venni róluk a szememet. Az egész koncert alatt elbűvöltnek éreztem magam. Jobb volt, mint egy rock vagy pop koncert! Ahogy a végén Nyeste Csaba tiszteletes urunk mondta, a kórus szolgálata során minden olyan pontosan működött, mint a svájci óra. Megható pillanatokat éltünk át, amikor lelkipásztorunk kihívta a padból volt „osziját” a karnagy mellé, s felovasta Ady Endre Üzenet egykori iskolámbacímű híres versét, megköszönve nekik a kollégiumi éveket. 

Utána gyülekezetünk vallásórás gyermekei is bebizonyították, hogy van hangjuk, és tudnak énekelni. Együtt és egyenként is énekeltek. Ügyesek, bátrak és aranyosak voltak, látszott, hogy sokat foglalkozik velük lelkipásztorunk. A templomi együttlét befejező részét képező fellépésük olyan cuki volt! 

Végül a templomból átmentünk a kultúrotthonba, ahol szeretetvendégségre került sor, finom ebéddel kínáltuk meg az énekkar tagjait. Az asztalnál is gyönyörűen énekelték el a székely asztali imát: “Ki asztalt terítesz az égi madárnak…”Ebéd után gyülekezetünk asszonyainak jóvoltából finomabbnál finomabb süteményekkel kínáltuk meg a kollégistákat. 

Én nagyon jól éreztem magam ezen az ünnepélyen, s remélem, sok ilyen élményben lesz még részünk. 

Harasztosi Tímea, gyalui konfirmandus