Három és fél év munkálatainak lezárása után október 7-én hálaadásra gyűltek össze a mezőbergenyei reformátusok. A szakszerűen és szépen felújított templom újból otthona lehet a gyülekezetnek, amelyik a hálaadó istentiszteleten be sem fért a templomba, a hívek nagyobb része az udvaron, padokon ülve hallgatta végig a késő őszi napsütésben az igehirdetést és a beszédeket. 

Kató Béla püspök a Lk 17,11-19, a leprások meggyógyításának története alapján igehirdetésében párhuzamot vont a leprások gyógyulása és a megtérés között, ezzel is szemléltetve, hogy bár csak egy ember tért vissza megköszönni Jézusnak, hogy meggyógyította, mégis minden esemény, minden nap után vissza kell térnünk Jézushoz megköszönni, hogy meggyógyított bennünket. A püspök azt is hangsúlyozta, hogy akit Jézus meggyógyított, az új életet kell kezdjen, azaz, a templom felújítása önmagában nem elég, ha a gyülekezet nem kezd új életet. A beteg ember mindig könnyen visszatér Krisztushoz, aki úgy gondolja, hogy a gyógyulás jár neki, annak nehezebb Istenhez fordulni. A tízből egy ember tért vissza a történetben, de Jézushoz úgy tért vissza, hogy új élete lett. A püspök arról is beszélt, hogy csak azon lehet segíteni, aki akarja, és aki kéri a segítséget. A templom felújítása csak a kezdet, utána Jézus közelségében kell lenni, hogy hálát adva tudjon a gyülekezet Krisztusban élni. 

Igehirdetés után Jakab István maros-mezőségi esperes köszöntötte a gyülekezetet és a meghívottakat, majd Domahidi Béla mezőbergenyei lelkipásztor foglalta össze az elmúlt három év munkálatait, amely során Isten áldását naponta érezték. A lelkipásztor elmondta azt is, hogy ha valaki szembesítette volna őket a munka mennyiségével, a szükséges közmunkával, azt mondták volna, hogy lehetetlen, de ami az embernek lehetetlen, Istennek lehetséges. A legnagyobb ajándék azonban a békesség volt a felújítás során. 

A templom történetének ismertetése során Domahidi Béla lelkipásztor elmondta, 230 éve, egy régi, középkori templom helyére, annak köveit felhasználva emelték áldozatok árán, de a templomot évekkel később sikerült csak befejezni, az utolsó ablakot az építés után hét évvel rakták a helyére, a padok is később kerültek be, a téglaszószék 1827-ben készült el. A felújítás során a régi mesterek kézjegyét fedezték fel, akik egyszerűen, de igényesen dolgoztak. A jegyzőkönyvek több nagyobb mértékű felújításról, javításról számolnak be. A tervek, tanulmányok elkészítése után elhordták a templom hátsó részét beborító földréteget, leverték a vakolatot, javították a tetőt, amelyet új cseréppel fedtek be, a toronysisakot is javították, villámhárítót szereltek, de kicserélték a teljes villanyhálózatot, újra vakolták a falakat, új csatornahálózatot építettek, a betonpadlózatot feltörték és új padlózatot tettek helyette, javították a stukkódíszeket, karzatkazettákat, szószékkoronát és az orgonapadot. Az ajtók míves felújítása, ablakok cseréje, lépcsők újraépítése után szerelték fel a hangosítást, majd festettek és retusáltak, valamint a portikust is igényesen felújították. A gyülekezet 2017-ben hét kisebb-nagyobb pályázatot nyert, de közben a hívek is megállíthatatlanul adakoztak és dolgoztak, a legnagyobb összegű támogatást a magyar kormány nyújtotta, a belső felújítás nagy része ebből a támogatásból valósult meg. A gyülekezet is példásan adakozott, összesen 97 400 lej gyűlt össze a templom felújítására, de Domahidi Béla a gyülekezeti tagok közmunkáját is kiemelte, akik villanyszerelést, kőművesmunkát, állványok építését, famunkát is végeztek az összesen közel ezer közmunka napból. A közmunkázók közül a lelkipásztor külön megemlítette azt a több mint 400 asszonyt, akik a közmunkázóknak az ebédet főzték. 

A lelkipásztor szerint szolgálata nagy teljesítménye volt ez az időszak lelki szempontból, az együtt munkálkodás, az összefogás élménye, Isten bámulatosan vezető kegyelmének a kézzel fogható átélése az, ami megmarad. Azt kérte, hogy a továbbiakban is ez legyen a legfontosabb a gyülekezet számára.  

Az ünnepi műsor során fellépett a lelkipásztor családja, a gyülekezet kórusa, a svájci testvérgyülekezet is szolgált énekekkel, valamint Albert József orgonarestaurátor kísérte az egyik gyülekezeti éneket, Erich Türk pedig egy rövid orgonadarabbal kedveskedett a gyülekezetnek. 

Köszöntő beszédet mondott az ünnepség alkalmával Tóth László csíkszeredai főkonzul, Kovács Levente, a Maros megyei RMDSZ ügyvezető elnöke, Bodó Előd Barna polgármester, a bubikoni svájci testvérgyülekezet képviselője, Kékedi László kisgyőri polgármester, Bara László római-katolikus lelkész, a mezőbergenyei ortodox lelkész, Topor Gyula adventista lelkipásztor, Veress Gábor, a gyülekezet egykori lelkipásztora, Nagy Ferenc, a mezőbergenyei gyülekezet gondnoka, Gálfi József Attila fővállalkozó, a gyülekezet presbitere és Nagy Győző egyházmegyei főgondnok. 

Kiss Gábor