120 éve szentelte fel Szász Domokos erdélyi református püspök Kolozsváron a hidelvei református templomot. A templom és környéke református sziget volt, amelyik az elesetteknek, a betegeknek nyújtott menedéket. A gyülekezet, bár a kommunista állam elvette az ingatlanokat, és csak egy részét szolgáltatta vissza (a valamikori református kórház épülete mai napig nem került vissza az egyház tulajdonába), hálaadó ünnepség keretében köszönte meg Istennek, hogy megmaradhatott, sőt, az építés után 60 évvel tovább fejlődhetett. 

Kató Béla püspök igehirdetésében a 84. Zsoltárról beszélt. Elmondta, hogy 120 évvel ezelőtt a fejlődő városban élők felismerték, hogy az egyháznak is fejlődnie kell. Nem véletlen, hogy a templom és a parókia mellett felépült a Szeretetház és a kórház. A központi tervezés mellett azonban az is kérdés, hogy a gyülekezet hogyan viszonyul Istenhez és Isten házához. 

A zsoltár alapján a püspök kijelentette, hogy azért boldogok az Úr házában lakók, mert szüntelen dicsérhetik Őt, hiszen Isten az erejük, az Ő utaira gondolnak, benne bíznak. Boldog az, aki átélheti, hogy Isten a közösségben vele van. Öröm az ember számára, hogy Isten színe előtt a közösségben tehet valamit a másikért, Istenért. A püspök szerint egy egész város nem lehet együtt egy közösség, a lakóhelyünkhöz közeli emberekkel van igazán kapcsolatunk. A keresztyén ember élete a fentiek értelmében nem egy nyugalmi állapot, ahogy a zsoltáros is, folyton mozgásban van, ilyen annak az élete, aki Istenhez akar tartozni. 

Prédikációjában a püspök hangsúlyozta, hogy a templom felépülése egy új korszak kezdetét jelentette. Ez az a hely, az a közösség, ahova a legzökkenőmentesebben kellene tudni integrálodni. Ehhez azonban nekünk is áldozatot kell hozni, nyitottságot követel, hogy megkeressük azokat, akik távol kerültek a közösségtől. A templom, rajta a csillag, egy biztos pont, ahol minden református otthon érezheti magát. A nap is ilyen biztos pont az életünkben, nélküle nincs nappal és éjszaka, irányt mutat, megkérdőjelezhetetlen pontja az életünknek. A pajzs pedig védelmet ad, ahogyan a templom is, mellette az iskola és a bölcsőde. A püspök szerint 120 év után újból fel kell fedezni a feladatainkat. Istent azonban nem lehet ráhúzni a saját valóságunkra, nem szabad épületeket idealizálni, a falak közé tartalmat kell vinni. Isten nem csak Krisztusban jelent meg, hanem az emberekben is, ezért Isten templomát magunkkal kell hordoznunk.  

Szöllősi János lelkipásztor köszöntője után Farkas László Irisz-telepi lelkipásztor emlékezett arra, hogy 60 éve a hidelvei gyülekezet akkorára fejlődött, hogy egy (Irisz-telep), majd néhány év múlva még egy újabb gyülekezet (Kerekdomb) alakulhatott a város szélein. Emlékeztetett arra, hogy Isten kezében lévő nyáj vagyunk, és a bizonoysság kell vezéreljen bennünket a hétköznapokban is. 

Dr. Biró József Zete, Biró Mózes valamikori hidelvei lelkipásztor fia levélben köszöntötte az ünneplő gyülekezetet, amelyben a hidelvei közösségben megélt élményeit elevenítette fel. 

Borbáth Katalin, Borbáth Dánielnek, a református kórház lelkész-igazgatójának lánya a diakonissza kórház és a gyülekezet kapcsolatáról beszélt. Előadásából kiderült, hogy 1933. május 22-én nyitotta meg kapuit a kórház, amelyik Kolozsvár legkorszerűbb kórháza volt abban az időben, de nem csak emiatt, hanem az itt található lelkület miatt is a város legkeresettebb kórházává vált. A kórházat 1944. június 2-án bombatalálat érte, majd röviddel ezután államosították. Borbáth Katalin beszámolójából az is kiderült, hogy a gyülekezet és a kórház között főleg lelkipásztora, Biró Mózes által állandó volt a kapcsolat, hiszen Borbáth Dániel lelkész-igazgató 1935-ben történt kinevezéséig a gyülekezet lelkipásztora tartotta az istentiszteleteket és áhitatokat a kórházban. Borbáth Dániel pedig élete végéig a gyülekezet presbitere volt. 

Szöllősi János lelkipásztor az elmúlt 15 évről számolt be, ezalatt a templom és a parókia is elkezdett megújulni, valamint a presbiterek számoltak be az orgona felújításáról, a gyülekezeti lapról és a gyülekezeti élet más vetületeiről. 

Kiss Gábor