Nyolcadik alkalommal találkoztak az angyalok a györgyfalvi Bethlen-házban augusztus 7–13. között. Az árva és hátrányos helyzetű gyerekeknek szervezett Angyaltábor idén is rengeteg játékkal, kacagással, szórakozással telt a negyven résztvevő gyereknek és tizenöt önkéntesnek, akik hétköznapi hősökként mutattak példát és adtak temérdek szeretetet a kicsiknek.

„Már az első, fél napon is érezhető volt a szeretet, amely körülölelte a helyet, az embereket, a szíveket” – számoltak be a tábor szervezői az érkezés, találkozás pillanatáról. A táborlakókra ezután mozgalmas napok vártak. A reggelek áhítattal indultak, amelyeket főként az idei tematikára, a hétköznapi hősök szerepének jelentőségére építettek, folytatva a tavalyi „értékes vagy” témát. Érintették Pál, Jónás és Anna történetét is, hangsúlyozva, hogy az igazi hősöknek, a hétköznapi hősöknek nem kell a világot megmenteniük, elég, ha saját környezetükön, felebarátaikon segítenek. A gyerekek lelkesen vettek részt a különböző programokon, rögtön jelentkeztek, ha segíteni kellett valamelyik önkéntesnek, de nemcsak az önkéntes angyalaiknak, egymásnak is átadták a szeretetet, az egymásra való figyelést és vigyázást. Áhítaton a kicsik idősebb társaikba kapaszkodtak, együtt játszottak, szaladgáltak a Bethlen-ház körül, programokra menet a nagyobbak megfogták a kicsik kezét, és vitték őket. A nyelvi akadályokat is leküzdötték, párhuzamosan kommunikáltak románul és magyarul, fordítottak, ki-kijavították egymást.

Délelőttönként a nagyok csoportokban beszélgethettek őszintén az őket érintő fontos kérdésekről, míg a kisebbeknek kézműves foglalkozás és érzékszínház volt a kínálat. Szerdán Heinczinger Miklós, a Misztrál együttes tagja látogatott családjával a Bethlen-házba, és tartott rögtönzött koncertet a gyerekeknek, csütörtökön pedig Ajtonba látogatott a csapat, ahol a Sándor család kúriájának udvarán folyt a játék, szemétszedés, bográcsozás. A nap végéhez közeledve a kisebbeknek Brian James Johnston tartott foglalkozást, a nagyobbak pedig Nagyi Andrea főállású édesanyával és Deák András rohammentőssel beszélgethettek családról, hivatásról.

Következő nap a ZK Hair Studio munkatársaival szépítkezhettek a gyerekek, de a süteménydíszítés és a Károly Miklós fotóssal való fényképezkedés is feldobta a hangulatot. A délután fő témája a pályaválasztás volt, majd imasétán vett részt a csapat. „Különböző állomásokon elmélkedhettünk, csendesedhettünk el és adhattunk hálát nem csupán a mai napért, hanem életünk sok ajándékáért is” – írják a szervezők. Szombat a meglepetések napja volt, hiszen egy nagylelkű támogatónak köszönhetően a teljes csapat bejuthatott a feleki Kalandparkba, majd a györgyfalvi focipályára menet a szervezők lepték meg a táborozókat egy spontán vizes csatával. „A tábor legmeglepetésesebb napját tudhatjuk magunk mögött. Köszönjük a sok támogatást, a ránk fordított időt, energiát, imát. És hálásak vagyunk Istennek is, akire figyelve hétköznapi hősökké lehetünk, és aki minket is felhasznál abban, hogy szebbé, jobbá élhetőbbé tegye ezt a világot” – áll a napi beszámolóban. Vasárnap a györgyfalviakkal közösen vett részt a csapat az istentiszteleten.

Az igét Kondor Enikő hirdette a Zsid 13,2 alapján. A fiatal lelkipásztor elmondta: „a legfontosabb ebben a táborban, hogy a gyerekek érzik: van valaki mellettük. Vannak valakik, akik ott maradnak, akik figyelnek rájuk, akikre számíthatnak, és akiknek számítanak.” Kiemelte azoknak a gyerekeknek a hétköznapi hős voltát, akik nem ismerik a szüleiket, mert már nem élnek, vagy lemondtak róluk, de ők mosolygós, ölelős, vidám gyerekek maradnak. De hétköznapi hős például az a nagyobb táborozó, aki este az ölében vitte fel lefektetni a széken elaludt kicsit, vagy az a tízéves gyerek, aki hat fogkefét hozott, hogy az eddig egy fogkefével mosakodó társainak, öt testvérnek is jusson. Kondor Enikő emellett hálát adott a szervezők, önkéntesek áldozatos munkájáért és köszönetet mondott a györgyfalviaknak páratlan vendégszeretetükért, támogatásukért.

„Azt szeretnénk, hogy az otthonokban nevelkedő gyerekek olyan lelki táplálékot kapjanak, amely erőt ad nekik a mindennapokra. Olyan élményeket és szeretetet szeretnénk nyújtani nekik, amely az életben is motiválja őket” – foglalta össze Kondor Enikő, a tábor megálmodója céljaik egy részét. A munkájukat fokozatosan bővíteni is szeretnék, ezért 2017-ben bejegyeztették az Angyalvár Egyesületet, hogy a jogi ügyek és anyagiak megfelelő kezelésére alkalmas háttér is meglegyen a folytatáshoz. Hosszú távú céljuk egy gyermekotthon vagy egy olyan központ létrehozása, ahol sokszínű tevékenységet szervezhetnek a gyerekeknek, esetleg ösztöndíjprogram létrehozása. Egyik fő szempontjuk, hogy amikor a táborozó gyerekek felnőnek, és önállósodni kell, saját lábra állni, legyen valamijük, amibe kapaszkodni tudnak. Jelenleg a kolozsvári AKSZA Utcagyerek Missziós Ház, a marosvásárhelyi Lídia gyermekotthon és a holtmarosi Tulipán otthon lakói, évente 45-50 gyerek látogatja az Angyaltábort, sokan a szervezők szemei előtt nőttek fel évről évre. „A tábor azért kapta ezt a nevet, mert ott mindenki angyal. A gyerekek azáltal, hogy felénk nyitottságot, szeretetet, ragyogást közvetítenek, a szervezők, támogatók pedig azért, mert továbbítják Isten szeretetét. Ez a fő célunk” – írta körül szeretetteljes munkájuk hajtóerejét Kondor Enikő.

Berekméri Gabriella

Fotó: Kiss Gábor