A közösségbe ágyazott egyén
Tusványos utolsó napján, szombaton Hajlák Attila István kézdivásárhelyi plébános nyitotta a Keskeny út sátor programját. Szentbeszédében az élet szentségére hívta fel a figyelmet. A délben kezdődő előadást Kincses Kálmán szenterzsébeti református lelkipásztor tartotta Az ősi hagyaték ma fegyver is címmel. Az előadó a címből kiindulva mesélt a Tápióbicskéről ajándékba kapott ágyúmakettről, amely gyakorlatilag egy színházi kellék. Ő maga kérdezett rá a székelykeresztúri rendőrségen, hogy kell-e rá engedély. Másnap elvitték a makettet, és ezután öt évet tartott a pereskedés, aminek az eredménye az lett, hogy ítéletben kimondták, hogy nem minősül fegyvernek a makett. A lelkipásztor reméli, hogy az elkövetkezendő napokban az áprilisi ítéletet végrehajtják, és visszaszolgáltatják az öt évvel ezelőtt kapott ajándékot.
Az előadás címe egy Wass Albert Hagyaték című írásából vett gondolat, amely eredetileg így hangzik: „az ősi hagyaték ereklyéje ma fegyver is, mely jövendőt biztosít a nemzetnek, ha magára talál általa, és él a hatalmával.” Kálmán elmondása szerint ez a gondolat egyfajta hitvallása is, amely meghatározza a nézeteit. Ma nem hősi halottakra, hanem hős élőkre van szükség azért, hogy olyan értékek mentén lehessen a közösség életét meghatározni, amelyekre lehet építeni. A liberális világ az önmegvalósítást, a konzervatív világ pedig a közösségbe ágyazott egyéni megvalósulást tűzte zászlajára. Ez azt jelenti, hogy valaki a maga szerepében és helyén egy egész közösséget irányít. Kincses Kálmán szerint nekünk is az a dolguk, hogy olyan nyomokat hagyjunk hátra, amin az utánunk jövők el tudnak indulni. Ilyen például a kaláka intézménye is. Nem szabad elhagyni, mert ez ad az embernek szabadságot. A pünkösdi királyválasztás szenterzsébeti rendezvénye is ide sorolható, amely ma már a helység egyik legszebb és legnagyobb ünnepe és eseménye.
Az előadás alatt ezen a napon is működött a baba-mama sátor a jurtában. A hely újra kevésnek bizonyult a gyerekek számára, olyan sokan vettek részt a foglalkozásokon. Az előadás után a sátorzáró és a sátorbontás következett. Köszönjük Albu Zsanett, Bardócz Tímea, Bálint Gyopár, Baróti Tibor, Dombi Anita, Farkas Paula, Fodor László, Léva Csilla, Lőcsei Zsuzsanna, Majos Zoltán, Molnár-Mikola Andrea, Pánczél Erika, Szilágyi Nagy Zétény, Udvari Balázs önkénteseknek és Zelma nővérnek és csapatának a munkát, a tusványosi szervezőcsapatnak és az Emberi Erőforrások Minisztériumának a támogatást, valamint a betérőknek a részvételt. Nélkülük nem valósulhatott volna meg az ez évi tusványosi keskeny utas missziónk.
Bardócz Csaba