A tanítványság volt a központi témája annak a konfirmandustábornak, amely a Marosvásárhely Tudor negyedi (Cserealja) református gyerekeket célozta meg. Úgy gondoljuk, azért is fontos egy ilyen táborozás, mert egy személytelen, virtuális korban és a nagyvárosi elszigeteltségben felnövő gyerekek számára nagyon kevés lehetőség jut a keresztyén szocializálódásra, s ez a konfirmációra való felkészülés Istentől kapott áldott idő arra, hogy a függőleges és vízszintes szálakat megerősítve közösségé formálódjanak a hét különböző iskolában tanuló nagy csoport tagjai. A projekt folytatásaképpen augusztus végén a már konfirmált generációk, ifjúsági csoportok is sorra kerülnek.

A tábor fő helyszíne a termálvizéről ismert Szatmár megyei Krasznamihályfalva volt, ahol az üdülés mellett fiatalos módszerekkel dolgoztuk fel a tanítványság egykori és mai lehetőségeit, s ahogyan az egyik ifjú fogalmazott: „felfedeztük a szépségét”. A Szatmár és Máramaros megyei kulturális és történelmi adottságokat kihasználva csillagtúrákat is szerveztünk: Érmindszenten Adyra emlékeztünk, Nagykárolyban Károli Gáspár emlékének adóztunk, Szatmárnémetiben Kölcsey emlékét idéztük fel, Miszmogyoróson Misztótfalusi Kis Miklósra és a magyar protestáns nyomdafejlődésre hangolódtunk, Ákoson a 12. századi templomot csodálhattuk meg (a javítások miatt, sajnos, csak kívülről), s a fiatalokhoz nagyon közel álló Petőfi–Szendrei szerelemre fókuszáltunk Koltón. Az egy hétig tartó tábor zárásaként (július 22-én) az anyagyülekezetben a vasárnap esti istentisztelet keretében evangelizációs jellegű műsort mutattak be a gyerekek, amelyen szép számban vettek részt gyülekezeti tagok és családtagok egyaránt.

A tábornak közösségépítő, hitmélyítő és szociális jellege volt – egyszerre ki- és bekapcsolódás.  Kikapcsolódás a szokványosból, a hétköznapiból, és bekapcsolódás a szentség szférájába, az igazán ünnepibe. Úgy érezzük, Isten áldása koronázta kitűzött törekvéseinket.

Tartalmas és élménydús táborunk nem valósulhatott volna meg a magyar kormány Emberi Erőforrások Minisztériumának és a Communitas Alapítványnak a támogatása nélkül, akiknek jóindulatát ezúton is köszönjük.