Régi álmunk vált valóra Isten kegyelméből, hiszen több mint hároméves testvértelepülési kapcsolat teljesedett ki az Alsó-Küküllő menti Küküllőszéplak és Szászberek között a Gyerekek ünnepe Küküllőszéplakon elnevezésű nagyszabású projekt sikeres megvalósításában. Célunk egy gazdag hitéleti, illetve kulturális tábor szervezése volt játékosan, vakációs hangulatban a vendég, valamint a helyi gyerekekkel, közös csillagtúrák beiktatásával.

Július 2-án a késő délutáni órákban megérkezett kis falunkba a 32 fős szászbereki gyerekcsapat nyolc pedagógus kíséretében. Az ismerkedés, a közös ünnepi vacsora a helyi kultúrotthonban, valamint szabadtéri játékok jegyében zajlott le az első esténk. Másnap, kedd reggel kíváncsisággal és jó hangulatban indultunk Fehéregyházára a nagy költőnk, Petőfi Sándor utolsó földi útjának, az Ispán-kútnál való halálának, valamint a szabadságharc színterének megismerésére. A Petőfi-emlékmúzeumban állított plakett hűen mutatja be a csata mozzanatait, 1849. július 31-ét, amikor Bem tábornok 3100 katonával próbálta feltartóztatni Alexander von Lüders orosz tábornok háromszoros túlerőben lévő hadát. Következő úti célunk Segesvár volt, ahol a református templomban Biró István, a Küküllői Református Egyházmegye esperese, a helyi gyülekezet lelkipásztora érdekfeszítő előadásban mutatta be a szászok városát, valamint a közösségük életét, szeretetvendégséggel zárva együttlétünket. Alkalmunk adódott a segesvári várban sétálni, megtekinteni a híres óratornyot, a Szűz Mária kolostortemplomot, és felsétálhattunk a 172 fokból álló fedett diáklépcsőn a hegyi templomhoz. A délután folyamán ellátogattunk a bonyhai Bethlen-kastélyba, ahol Fehérvári Bálint helyi református lelkésznek köszönhetően betekintést nyerhettünk Árva Bethlen Kata életébe és munkásságába. A napot a küküllőszéplaki udvaron zártuk közös énekléssel és önfeledt játszadozással.

A szerdai napot a marosvásárhelyi középkori várban tett séta tette felejthetetlenné, hiszen megcsodálhattuk a 14. században a ferencesek által épített gótikus Vártemplomot is, amelyről megtudtuk, hogy a 16. századtól református templomként működik, és itt választották Erdély fejedelmévé II. Rákóczi Ferencet 1707. április 8-án. Tovább haladva megtekintettük a Teleki Tékát, amelyet „ez egy igazi könyvtár” jelzővel illetett egy szászbereki kislány, valamint a Kultúrpalota szecessziós épületét látogattuk meg. Nem hagyhattuk ki az állatkertben tett szabad sétát és a somostetői játszótér birtokbavételét sem.

Csütörtökön rövid látogatást tettünk az újonnan épült Küküllői Református Egyházmegye adminisztrációs székhelyén, Erdőszentgyörgyön, majd Szovátára, a világ legnagyobb heliotermikus tavához vezetett utunk. Nagy élmény volt körbesétálni a Medve-tavat, rácsodálkozni a természet szépségére és változatosságára a Mogyorósi-, Rigó-, Piroska-, Zöld- és Vörös-tavaknál és a sóhegynél. Ebéd után a parajdi sóbánya csalogatott bennünket hűvös termeivel, ahol a bányatörténelmi múzeum, a kilátó a harang alakú József bányára elkápráztatott bennünket. Nem maradhatott ki a szaladgálás, a játék a tükörsima sópadlón, valamint a falak „kóstolgatása”.

A következő napon, pénteken Székelyföld felé indultunk. Farkaslakán Tamási Áron síremlékénél kegyelettel emlékeztünk a székely íróra, majd a trianoni emlékmű ráirányította figyelmünket arra a tényre, hogy nem határon innen és határon túli gyerekek táborozhattak együtt, hanem egy egységes magyar nemzet gyerekei. Szejkefürdőn a híres székelykapuk oltalmában felsétáltunk Orbán Balázs, a legnagyobb székelynek nevezett író síremlékéhez. Innen a Szent Anna-tóhoz vezetett utunk, ahol közkívánatra előbb egy medvebocsot, majd egy medvecsaládot rendelt utunkba a jó Isten a gyerekek nagy örömére. A tó nyugalma, békéje lélekben felkészítette a csapatot a szombati 1000 székely leány találkozóján való részvételre. A csíkszeredai Szabadság-téri szombat reggeli gyülekezőt követően székely falvak népviseletbe öltözött leányaival és legényeivel közösen ünnepi szent misén vettünk részt a csíksomlyói kegytemplomban, majd a csíksomlyói Nyeregben hagyományőrző néptánccsoportok előadásait tekinthettük meg, kézműves vásáron és kézműves kiállításon vettünk részt, majd a gyereksátorban kedvünkre gyöngyöt fűzhettünk, hagyományos gyerekjátékokat készíthettünk.

Táborunkat vasárnap a küküllőszéplaki református templomban hálaadó istentisztelettel és közös énekléssel zártuk. Egymás hite által épültünk, lelkiekben és ismeretekben gazdagodtunk mindannyian, valamint életre szóló barátságok kötődtek a két település lakói között, akik immáron nem Magyarországról Erdélybe, hanem otthonról haza jönnek.

Először is Istennek adunk hálát a tábor sikeres kivitelezéséért, valamint illesse köszönet az anyaországi Emberi Erőforrások Minisztériumát és háttérintézményét, az Emberi Erőforrások Támogatáskezelőt a program jelentős anyagi támogatásáért. Külön köszönjük az anyagi és szellemi támogatását a szászbereki önkormányzatnak, a szászbereki Kolping Általános Iskolának, valamint a küküllőszéplaki polgármesteri hivatalnak. Hála és köszönet a szászbereki, valamint a küküllőszéplaki szülőknek, hiszen egy hétre ránk bízták gyerekeiket, a gyerekeket kísérő lelkes pedagógusoknak önfeláldozó munkájukért, valamint a helyi nőszövetségnek az ünnepi együttléteken szervezett szeretetvendégségekért.

Útjaink során az erdélyi vendégszeretetet, segítőkészséget tapasztalhattunk, a meglátogatott intézmények részéről szakszerű, érdekfeszítő ismertetőkben volt részünk, mindezért elismerés és köszönet.

A Küküllőszéplaki Református Egyházközség nevében Csepán Levente lelkipásztor