Gyereknappal rajtolt a Kálvin hét 2018-as kiadása. A Kézdivásárhelyen megtartott gyereknapi foglalkozáson a Kézdi-Orbai Református Egyházmegye közel kétszáz gyereke vett részt. A program az 500 éves nagy évforduló után a Hogyan tovább? kérdésre adta meg a választ. Küldetésünk van! 

A kézdivásárhelyi református templomba érkező gyerekek a bejelentkezés, csoportfeloszlás, köszöntések és énektanulás után kiscsoportokra oszlottak. Hat érdekesebbnél érdekesebb állomást, – név szerint: Szirt, Farkasverem, Kígyófészek, Akol, Porond, Galambdúc – kellett végigjárniuk egy útlevéllel a kezükben. Minden állomásnál egy puzzle darabot kaptak a csoportok az útlevelükre, ami kiegészülve mind a hat darabbal a nap aranymondását adta ki: „Íme én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok. (Máté 10:16)

A nap egyik különlegessége az volt, hogy igazi juhokat is lehetett látni és simogatni a rögtönzött kis karámban, és az esemény végén egy dicsőítő flashmob után a szelídséget példázó fehér galambokat engedtek el. Bízunk abban, hogy gyerekeink mindannyian megérezték és a gyereknapon meg is erősödtek abban, hogy nekik is küldetésük van, és ahogy Kézdivásárhelyen láthatták, juhokként mennek a farkasok közé, és mindezt olyan szelídséggel teszik, mint az esemény végén felengedett hófehér galambok. 

Kedden Alsócsernátonban folytatódott a Kálvin heti eseménysorozat a Nőszövetségi nappal. Kántor Csaba az Erdélyi Református Egyházkerület püspök-helyettese hirdette az igét. A Péter leveléből vett ige alapján az esperes úr arról beszélt, hogy a mai embernek is szüksége van arra, hogy a terhek hordozásában valakihez forduljon. Az igehirdető a terheket hordozó karaván hasonlatával élt, aminek, noha meg van a képessége arra, hogy tovább menjen, mégis megpihenve folytatja az útját, így nekünk is a mai élet sivatagában is meg kell pihennünk, különben az „ordító oroszlán” könnyű prédájává válhatunk. Végezetül az a figyelmeztetés is elhangzott, hogy ne feledkezzünk meg arról, hogy mi mindannyian az övéi vagyunk, hozzá tartozunk.

A köszöntések után Buzogány Emese kolozsvári kórházlelkész tartott előadást: A református családok Krisztus szolgálatában címmel. Az eseményen részt vevő több mint kétszáz nő, a család évében, a család értékőrző fontosságáról hallhatott az előadásban. Az előadó el mondotta, hogy a családról azért is kell beszélni, hiszen mindenki érintett, mert mindannyian családban élünk. Azért is időszerű a téma, mert, ha körül nézünk a világban, akkor azt látjuk, hogy azonos neműek kötnek házasságot és fogadnak örökbe gyerekeket. Ilyen körülmények között fontos, hogy keresztény szemszögből is beszéljünk a családról. Ravasz László az elmúlt században úgy fogalmazott, hogy a házasság szent, ha Krisztus jelen van benne. A Szentírás tanítása szerint a párkapcsolat Istentől rendeltetett, mert Isten nem férfit és nőt, hanem emberpárt teremtett. Fontos, hogy az emberpár életében, a család életében Krisztus is jelen legyen. 

Buzogány Emese kitért arra is, hogy a gyerek áldást vállalni kell, és azt valóban áldásként kell fogadni, nem pedig teherként, ahogy sokszor a közbeszédben halljuk. Elhangzott, hogy észhez kell térnünk és az abortuszra nemet kell mondanunk, hiszen ennek következményeként tömeges gyilkosságok történtek Európába. A gyerekvállalás hit kérdése, és nem a statisztika javítása miatt kell vállalni. Életfeladatunk, hogy imádkozzunk a családokért, hogy a fiatalok vállalják egymást, mert ez az egyetlen esélyünk, hogy jövőnk legyen a Kárpát-Medencében.

Bardócz Csaba

Fotó: Dezső Szabolcs