Tizenöt éves fennállását ünnepelte a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző Karának Zenepedagógia szakja. Az emlékezés és hálaadás istentisztelettel indult szombaton, június 16-án Kolozsváron, a hídelvei református templomban, majd a találkozásoké lett a főszerep a tanárképző kar épületében, zárásként pedig az egykori és jelenlegi diákok tanáraikkal együtt közös hangversenyt tartottak.

A hídelvei templomban tartott hálaadó istentiszteleten Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hirdette az igét a Mt 6,13b alapján. Prédikációjában főként az ünneplésről, annak istenközeli megéléséről, és az Isten iránti háláról beszélt, rámutatva: ha sikereink közepette el is feledkeznénk Kálvin Soli Deo Gloria jelszaváról, a miatyánk utolsó gondolata visszaránt bennünket az ítélet és ünneplés helyes módjára. „A mai sikerorientált, versengésekkel teli világban tudatosítanunk kell magunkban, hogy Istené a dicsőség, és nem a magunké” – hangsúlyozta a püspök. Úgy véli, a zenepedagógia szak elmúlt tizenöt éve, a közösségünk gyarapodása, fejlődése is mind Isten keze munkája, ezért őt illeti a dicsőség akár szóban vagy dalban, hangszerekkel kifejezve.

Az ünneplőket Lukács Olga, a Református Tanárképző Kar dékánja köszöntötte. Rámutatott: régen az egyetemeknek szüksége volt a pápai bullára, hogy működhessenek. Napjainkban az egyházi áldás elmarad, csupán a világi vezetés jóváhagyása szükséges az intézmények működéséhez, azonban az erdélyi egyházkerület védelme, a tanárképző kar mellé állása sokat jelent tanulóknak és tanároknak egyaránt. Az istentiszteletet a zenepedagógia szak kórusának szolgálata zárta.

Az évforduló megünneplése az RTK épületében folytatódott, ahol Kustár Zoltán, a Debreceni Református Hittudományi egyetem rektora a Zsolt 96,1–2 versekkel köszöntötte az egybegyűlteket. „Nézzünk szét az életünkben, vegyük észre, mennyi mindenért tartozunk hálával Istennek. Ezer okunk van a hálaadásra, ezért ezerszer is el kell hogy hangozzon az ajkunkon, az orgonán, szívünkben a hálaének, dicsőítés” – jelentette ki a rektor, aki szerint a zenepedagógia szakon végzett hallgatók által az egész kisebbségi és egyházi kultúra új kincsekkel gazdagodik, a debreceniek pedig az erdélyiekkel együtt hálát adnak ezért. A továbbiakban Irena Mednanska, az Eperjesi Egyetem tanára mondott köszöntőt, majd Rácz Lajos, a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karának dékánhelyettese hívta fel a figyelmet arra, hogy a szegedi és a kolozsvári egyetem alapítását ugyanarra a forrásra, Báthory István kezdeményezésére vezetik vissza, így testvéregyetemekként említhetőek, ez a kapcsolat pedig csak úgy tartható fenn, ha a megfelelő, elkötelezett emberek ápolják is azt.

Péter Éva, a zenepedagógia szak egyik első tanára, aki az alapításkor is jelen volt, a 2003-ban alakult intézet történtét ismertette. Elmondta: ma is szükség van a magyar felsőfokú zeneképzésre, hiszen iskolákba, művelődési központokba, kórusok élére, gyülekezetekbe várják a szak végzettjeit, akik többek között zeneelméletet, egyházi zenét, kórust és karvezetést, különböző hangszereken való játszást tanulnak az évek során, emellett számos tevékenységen, koncerteken, turnékon, konferenciákon, szakmai napokon vesznek részt. A szaknak jelenleg 45 hallgatója van az alapképzésen, nyolc a mesterin.

Az ünnepi együttléten oklevelet adtak át az intézmény egykori és jelenlegi tanárainak, majd zenepedagógiát végzett diákok számoltak be az elmúlt évek tapasztalatairól. A nap folyamán tiszteletbeli doktorrá avatták dr. Maczelka Noémit, a Szegedi Tudományegyetem tanárát, záróakkordként pedig a volt és jelenlegi diákok és tanárok közös hangversenyt tartottak a Bethlen Kata diakóniai központban.

Berekméri Gabriella