Gyülekezeti otthont avattak Magyarlónán
Megújult és kibővült a magyarlónai református parókia, amelyhez egy kibővült imaház, lelkipásztori hivatal, ifjúsági terem, diakóniai rendelő, vendégszobák is csatlakoznak, így kiszolgálva a gyülekezet igényeit. A magyarlónaiak június 10-én hálaadó istentisztelet keretében mondtak köszönetet azért, hogy sikerült a munkálatokat befejezni.
Kalotaszegi népviseletbe öltözött fiatalok és idősek várták június 10-én délben az Erdélyi Református Egyházkerület püspökét a magyarlónai gyülekezeti otthon udvarán. Kató Béla püspököt Vincze Minya István, a Kalotaszegi Református Egyházmegye esperese és Máté János magyarlónai lelkipásztor köszöntötték, majd innen vonultak át a templomba, ahol Kató Béla a Zsolt 103,2 alapján hirdette az igét. Prédikációjában a hálaadásról beszélt, amely sokszor nehezünkre esik, hiszen másoktól sok mindent elvárunk, de magunk ritkán vagyunk hajlandóak változni. Az elmúlt száz évben sokan hagyták el az egyházat, tömegesen vonultak ki, visszatérni azonban csak egyenként lehet. A zsoltáros is elsősorban saját magát bátorítja Isten dicsőítésére. A püspök rámutatott: a dicsekvés mindig kézenfekvő, de az Isten dicsőítésében nem vagyunk ennyire igyekvőek. Akit Isten megáld, az áldani kezdi Istent, ez azonban sosem egyszerű, hiszen életkörülményeink sokszor megakadályoznak ebben, ezért is fontos, hogy biztassuk saját magunkat a hálaadásra. A hálaadást tanulni kell, hiszen ez egy életforma, minden helyzetben képesnek kell lennünk köszönetet mondani. A tanulás annak függvénye is, hogy képesek vagyunk-e emlékezni arra, hogy mennyi jót tett velünk Isten. Emlékezetünk saját magunkról kiállított bizonyítvány. Ezért is fontos, hogy – bár sok áldozatot hozott a gyülekezet – adjon hálát Istennek, hogy ez a munka elkészülhetett. Emlékezni folyamatos kötelesség, a hálaadás pedig meg nem szűnő lehetőség kell hogy legyen mindannyiunknak.
Máté János lelkipásztor az Ézs 12,4 versével köszöntötte a gyülekezetet. Kiemelte, hogy bár a közösség nagymértékben hozzájárult a parókia és a gyülekezeti otthon felújításához, és támogatók is segítették a munkálatok elvégzését, elsősorban Isten segítségével és áldásával épülhetett fel. Az épület alapkövét 2015. augusztus 16-án helyezték el, alig három év alatt sikerült a gyülekezet adományaiból, támogatásokból, közmunkával befejezni a munkát. Az 550 000 lej összértékű munkálatok pénzügyi hátterének előteremtésén elsősorban a gyülekezet tagjai fáradoztak, az összeg körülbelül 80 százaléka saját alapból származik. Az épület elkészültét ugyanakkor Szászfenes önkormányzata, a Kolozs Megyei Tanács, az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsa, a Református Diakóniai Intézmények Egyesülete is támogatta. A lelkipásztor külön köszönetet mondott Varga Attila főgondnoknak és Krasznai István gondnoknak, akik idejüket és energiájukat nem sajnálva előremozdították az épület befejezését.
Andrási Károlyné Tóth Franciska, a lábodi testvérgyülekezet lelkipásztora az 1 Péter 2,5 versével köszöntötte az ünneplő gyülekezetet. Kiemelte: a magyarlónaiak épülete kövekből épült, de érdemes lesz érte küzdeni. Értékét attól kapja, amit hazavisznek belőle a gyülekezeti tagok: az evangélium lelkülete, az összetartozás és a közösség ereje, a Jézustól tanult testvéri szeretet gyakorlása. Az épületet pedig addig lesz értelme fenntartani, amíg Krisztusba vetett hittel, a közösség érdekeit a személyes érdekek elé helyezve érkeznek a hívek ide.
Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke köszöntőjében azt kérte, hogy a felépült gyülekezeti otthont a szeretet tartsa össze. Az ünnepi istentiszteleten a kórus és a gitárkör is szolgált. A hálaadó istentisztelet után az ünneplő közösség átvonult a gyülekezeti otthon bejáratához, ahol szalagvágás után Kató Béla püspök megáldotta az épületet használó gyülekezetet, majd a magyarlónai fiatalok néptáncot adtak elő az utcán.
Kiss Gábor