Három egymás utáni évben három ünnepet tartott a vajasdi közösség. Két évvel ezelőtt arra emlékeztek, hogy 400 éve telepítette át a lippai hajdúkat Bethlen Gábor, tavaly a reformáció 500. évfordulójának állítottak emléket, idén pedig a templom építésének 400. évfordulóját ünneplik. Mindhárom ünnepen a templom udvarán álló kopjafára helyeztek el egy-egy emléktáblát, így is hirdetve, hogy mindezekért az évfordulókért Istené a dicsőség.

A május 27-én, vasárnap tartott ünnepségen Kató Béla püspök a Zsolt 34,2. és 11. versei alapján hirdette az igét a gyülekezetnek, feltéve a kérdést, hogy tényleg megalapozott a zsoltáros kijelentése, miszerint minden helyzetben hálásnak kell lenni? A mindennapi életben tapasztaltak ellenére Pál apostol is arról beszél, hogy mindenkor imádkozni és örülni kell az Úrban. A püspök rámutatott: a hétköznapokban úgy tűnhet, nincs elég ok arra, hogy kitörő örömmel adjunk hálát, a zsoltáros és Pál apostol azonban nem a jeles napokat, az ünnepi pillanatokat emelik ki, hanem arra utalnak, hogy a megélt pillanatoknak hatása kell hogy legyen az életünkre, környezetünkre. Isten szeretetének a tapasztalatából jöhet ez az öröm, amely megváltoztathatja a világhoz való viszonyulásunkat. A püspök arra is utalt, hogy a 400 éves múlt azt mutatja, hogy egy folyamatnak a részesei vagyunk, több generáció hálaadását folytatjuk. A zsoltáros ugyanakkor a hálaadást nem sajátítja ki – közösségben lehet igazán az örömöt megélni, templomaink pedig azért épültek, hogy közösséget teremtsenek Isten és ember, ember és ember között. Isten megismert jóságát tovább is kell adni azoknak, akik velünk élnek, utánunk következnek. Jöhetnek még a közösség életében nehéz időszakok, próbatételek, de ezek arra valók, hogy még közelebb kerüljünk Istenhez. A zsoltáros a hálaadás után az Isten félelméről beszél, amely nem hasonlítható a mindennapokban tapaszalt félelemhez. Az istenfélelem megszabadít minden más félelemtől. Első feltétele, hogy elismerjük és felismerjük az Ő jelenlétét, amely egészséges biztonságérzetet ad, hiszen Istené a hatalom, aki nem hagy el bennünket, az áldó, örömmondó ember pedig képes megváltoztatni, megújítani a világot.

Gudor Kund Botond nagyenyedi esperes a Róma 12,9–13 verseivel köszöntötte a közösséget, hangsúlyozva, hogy a templom tartalmát az ember, a lélek adja, aki benne szolgál. Az esperes elmondta, ez a templom azért épült fel, mert valahonnan el kellett jönni. Bethlen Gábort elítélték, hogy átadta a töröknek Lippát, mégis új élet kelt belőle, megépült a templom. Ez a épület a csodák háza, hiszen a fejedelem Krisztushoz vezette az ő népét, amely ma a környék egyik legélőbb gyülekezete.

Barta Aladár helybéli lelkipásztor köszöntőjében további 400 évet kért a gyülekezetnek, majd Lőrincz Zoltán valamikor vajasdi lelkipásztor szólt a közösséghez, aki 12 évig szolgált a gyülekezetben. Kifejezte háláját azért a több mint egy évtizedes időszakért, majd elmondta, Bethlen Gábor feladott valamit, hogy békesség legyen, ezért a fejedelem portréját hozta ajándékba. A hálaadó istentisztelet után leleplezték a templom udvarán felállított kopjafán a harmadik emléktáblát, amely a templom fennállásának 400. évét jelzi.

Kiss Gábor