Lelki és testi fogyatékkal élőknek nyújt menedéket a Brassó-Belvárosi Református Egyházközség új épülete. A Bertalan negyedi Lânii utcában kialakított Betlehem ház egyaránt szolgál imaházként és nappali foglalkoztatóközpontként, itt működik az egyházközség által fenntartott szociális mosoda is. A gyülekezet május 26-án tartott hálaadó ünnepséget.

Kató Béla püspök az 1Móz 9,13–15 alapján hirdette az igét, hangsúlyozva, hogy remény nélkül nem lehet teljes életet élni. A reménynek, az Istennel kötött szövetségnek a szivárvány a jele, amellyel Isten emlékszik erre a szövetségre, az íve viszont csak vihar után jelenik meg az égen. A brassói gyülekezet életében is többször volt vihar, például amikor a központban lévő templomot a hatalom lebontatta. De Isten mára eloszlatta a viharfelhőket, és mindhárom gyülekezet építkezik. A belvárosi gyülekezet egy újabb istentiszteleti helyet hozott létre, megtoldva azt a szeretetszolgálat lehetőségeivel. Ahogy a viharfellegek mögött megjelenik a szivárvány, úgy jelent meg Brassóban is a remény a sötét idők után. A püspök kijelentette: a ma jelentkező kihívásokra – még ha azok félelemmel is töltenek el – az ember hittel kell hogy válaszoljon. A fellegek mögött Isten napja süt, ez a tény pedig nyugalmat kell hogy adjon nekünk a reménytelenség és az irgalmatlanság között is, hiszen Isten meg akar tartani bennünket. Kató Béla prédikációjában hangsúlyozta, hogy Kálvin a szeretetszolgálatot tartotta az egyház egyik legfontosabb ismertetőjegyének, az egyház életformájának. A szeretetszolgálat pedig abból él, hogy Isten igéje folyamatosan táplálja. Az elesettekkel, fogyatékkal élőkkel való munka feladat és adomány, amelyen Isten igéje segít át, hogy szolgálatunk mindenkire kiterjedjen, ne tegyünk különbséget ember és ember között. A szivárványnak kell tehát a ház jelképének lennie, hogy Isten szeretetére emlékeztessen bennünket – hangzott el.

Szegedi László brassói esperes az Ézs 30,18–20 igeversekkel köszöntötte az ünneplőket, kiemelve, hogy Brassóban ma a gyász után ünnepet ülhet a közönség. Az esperes szerint elérkezett az ideje, hogy a társadalom peremére szorítottak, a fogyatékkal élők, a betegek megmutassák magukat. Ez a ház a testi, lelki betegek háza kell hogy legyen, ahol nem kell elrejtőznie senkinek. Az esperes szerint a Betlehem ház a csodák háza lesz, ha rendeltetésszerűen tölti be hivatását.

Az ünneplő közösség egy perces néma csenddel, imával emlékezett meg a nemrég elhunyt Ménessy Miklós brassói lelkipásztorra.

Kassay Géza lelkipásztor a Jn 6,48 verseivel köszöntötte a gyülekezetet. Három szimbólumot emelt ki, az első a ház neve: Betlehem. Elmondta, az ingatlanban, amelyben ma az imaház és a diakónia működik, pékség volt, ezért nevezték Betlehemnek, a kenyér házának. A másik szimbólum a kakas a tornyon, amely ébreszt és figyelmeztet bennünket, hogy Krisztust kell követnünk. A harmadik szimbólum maga az építkezés. A lelkipásztor Tőkés Ernő valamikori brassói igehirdető levelét olvasta fel, amely leírja, hogy az akkori gyülekezet hadi emléket, valamint egy hadiözvegyek és árvák megsegítésére szánt alapot hozott létre. Tőkés Ernő brassói lelkipásztor a reformáció 400. évfordulójára készülve egy szeretetotthon létrehozását szorgalmazta, amelyet fel is építettek, 27 szobája volt, leánybentlakásként működött, majd kórház, valamint hadiözvegyek és árvák menhelye volt. Az államosítás után ezt az épületet is lebontották, és azóta sem nyújtottak kártérítést az egyháznak. Ennek egy töredékeként épült fel a Betlehem ház, hogy menedéke legyen a betegeknek, fogyatékkal élőknek, a környéken lakóknak pedig lelki táplálék, igazi kenyér legyen.

Markó Gábor egyházkerületi főgondnok hangsúlyozta, hogy ha van épület, ahova az emberek menjenek, akkor hívek is vannak, akik megtöltsék azt. Józsa Csaba, a gyülekezet főgondnoka, miután beszámolt a gyülekezetben történt fejlesztésekről, köszöntőjében elmondta, hogy bármit teszünk, sosem hagyhatjuk ki terveinkből Istent, hiszen mindig övé a dicsőség. A főgondnok szerint a templomavatások azért is különlegesek az erdélyiek számára, mert az istenháza sokszor volt oltalmuk, menedékük, hitüket soha nem tudták elvenni, bármi is történt velük. Köszöntőt mondott továbbá a hollandiai zeelandi gyülekezet lelkipásztora, aki pénzbeli ajándékot is hozott a gyülekezetnek. A fogyatékkal élő gyerekek szolgálata után a gyülekezet kórusa, majd a brassói magyar dalárda is énekelt.

Kiss Gábor