Április 27., 11 óra 35 perc, sietnem kell – rohanok le a lépcsőn, három emelet, meleg is van, nesze neked kirándulás. Utoljára tapogatom meg minden zsebem, vizsgálom meg, hogy teljesen be van-e cipzározva a táskám. Útra kész vagyok. Az udvaron már gyülekeznek, tíz perc múlva kell találkoznunk. Pakolják a csomagokat, kezet fognak egymással az emberek, én pedig örülök, hogy velük tarthatok erre a jónak ígérkező tanulmányi útra. Nem vagyok ugyanis közülük való. A kirándulást az ötödik évfolyam szervezte, kiváltképpen Lajos József, akinek ezúton is újra nagy köszönet a profi munkájáért. Harmadévesként harmadmagammal csatlakoztam hozzájuk, mondván: ki tudja, lesz-e még esély arra, hogy Pál apostol hajdani útján lépjünk az igehirdető nyomdokába. A társaság igen színes, van ötödéves, harmadéves, Debrecenből is csatlakoztak ketten, szintúgy teológusok, ezen kívül barátok, barátnők, és az évfolyam vezetője, Kolumbán Vilmos József. Miután nem kiáltott senki, aki hiányzott, útnak indulhattunk.

Minden nap áhítattal kezdtünk. Első nap Tőtős Emese volt a felelős. Ahogy a busz elindult, meghallgattuk az aznapi igét, és imádkozunk. Így kezdtük tehát hosszú utunkat pénteken. A buszon jó hangulatban beszélgettünk, tervezgettünk, hálát adtunk a lehetőségért. Hadd említsem meg, mennyire elégedetten tértem vissza napokkal később Kolozsvárra. Nem ismertem eddig ezt az évfolyamot közelről, jó volt látni, mennyire összetartanak egymással és évfolyamvezetőjükkel. Végül már nem is voltam kívülálló, egy voltam közülük.

Másnap délelőtt érkeztünk Paralia Katerini egyik szállodájába. A nagy meleget leszámítva minden szépen alakult, jól éreztük magunkat, kipakoltunk, majd indultunk is első állomásunkra, Thesszalonikibe. Első idegenvezetőnk segítségével végigjártuk a várost, megnéztük a nevezetességeket, régi emlékeket, templomokat, a látottakat hűségesen dokumentáltuk okostelefonjainkkal, fényképezőgépeinkkel. Ezután szabad préda volt a város egy órára, ki-ki a piactérre, tengerpartra ment. Szállásunkra visszaérkezve, mintha már otthon lennénk, lementünk a partra, próbáltuk megszokni a páratlan látványt. A közös vacsora, az együtt töltött alkalmak nagyon kedvesek számomra az oldott hangulat és a jó beszélgetések miatt.

Vasárnap korán keltünk, rengeteg látnivalót terveztünk aznapra. Hosszú is volt a nap. Előbb Dionba, a mitikus, Zeusz településeként számon tartott faluba utaztunk, ahol megnéztük a múzeumot, jobban és jobban belemerültünk az ókori görög kultúrába. Ezután az ókori színház maradványait látogattuk meg, majd az istenek hegyére, az Olümposzra mentünk fel. Gyönyörű látvány volt. Rögtön utána Litochoróba utaztunk, ahol egy természeti csodát, egy hegyektől körülölet vízesést láthattunk. Mindezek után visszatértünk a szállásra, ahol újabb finom vacsorát rendeztünk. Hétfőn szabadnapot kaptunk. Mindenkinek volt ideje ajándékokat nézegetni, felfedezni a tengerparton lévő boltokat, butikokat, megfigyelni az utcán járkáló emberek sokszínűségét, vagy akár megmártózni a vízben, esetleg napozni, olvasni. Kedden újra korán keltünk, mivel kb. 5 órás út állt előttünk Athénig, ahol két napot töltöttünk. Május elseje lévén minden zárva volt, gyors sétát tettünk az óvárosban, az idegenvezető mesélt, mi hallgattunk, figyeltünk, majd a késő délutáni órákat saját kedvünk szerint tölthettük.

Szerdán alapos városnézésben volt részünk, felmentünk az Akropoliszra, megnéztük az ókori templomokat, maradványokat, oszlopokat a turisták sokaságában. Az athéni múzeumban is voltunk, ahol végtelen számú szobor, váza, oszlop és sztélé várja a látogatókat. Ezután bizánci stílusban épült templomokat, kolostorokat tekintettünk meg, belebotlottunk egy hagyományos görög táncot járó turistacsoportba is. A csütörtöki napunk újra utazással telt. Korinthoszba mentünk megnézni azt a csatornát, amelyen magyar építészek dolgoztak. Azután újra Paralia felé vettük az irányt. Naplemente előtt belefért egy tengerparti röplabdameccs, amelyhez az évfolyamvezető is csatlakozott, csapata pedig győztesként zárta a mérkőzést.

Személy szerint a pénteki napot tekintem a kirándulás csúcspontjának. Filippi városa ma már nem létezik az ókori formájában, azonban az óvárost kiásták, ott a gyönyörű félkör alakú színház, faragott oszlopok, akropolisz, múzeum… Hihetetlen látvány volt. Pál Apostol is járt ott.  Az alapos látogatás után újra közösen ebédeltünk, ezt követően pedig meg sem álltunk hazáig, hiszen Erdély az a hely, ahol hirdetnünk kell az evangéliumot.

Bálint Szilárd teológiai hallgató