Felszentelték a reformáció 500. évfordulójának évében épített ötödik új református templomot is. A Magyardellői Református Egyházközséghez tartozó kerelőszentpáli gyülekezet új hajlékát és gyülekezeti házát, amely új reménységet jelent a gyarapodó református közösségnek, vasárnap, november 12-én vették használatba a helyiek.

A hálaadó istentisztelet a hagyományokhoz híven keresztelővel indult. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke keresztelte meg a gyülekezet legújabb, 160. tagját.  A prédikáció során rámutatott: az őskeresztyén gyülekezetek életének központjában egy asztalközösség volt, ezt egészítette ki az igeolvasás, az éneklés, imádság, hála, minden, ami egy istentisztelethez tartozik. Ezek a közösségek az úrasztala köré gyűltek, és éltek a Jézus kiontott vérének és megtöretett testének jegyeivel, örvendeztek a feltámadás örömében, ezáltal pedig megerősödtek. Erre alapoznak a mi templomaink is, nem változtathat rajta a 21. századi templomépítésünk sem. A püspök szerint az istentiszteleti együttlét egy családi összejövetelre hasonlít, amikor mindenki a családfőt, az apát hallgatja, amint az igét olvassa. Kiemelte: a reformáció éppen ezt tette lehetővé, hogy a családi körökben is olvasható és érthető legyen az ige. „Templomainknak rendkívül fontos szerepe van népünk életében: ez az a hely, ahol Isten elé viszik a közösség tagjai a legféltettebb gondolataikat. Amikor itt vagyunk, Isten felszabadít bennünket, és olyan erőt ad, amit magunkkal tudunk vinni, hogy a mindennapokban döntéseinket, tetteinket úgy alakítsuk, hogy megmaradjunk az Isten útján” – hirdette a püspök, majd elmondta, a mai világ vándorlásaiban fontos, hogy mindenhol meglegyen az a hely, amely befogadja és felkarolja az újonnan érkezőket. Ezért is volt szükség a szentpáli templom megépítésére.

Lőrincz János, a Marosi Református Egyházmegye Esperese találós kérdést intézett az egybegyűltekhez: „Hány református templom van Kerelőszentpálon?” Válaszként rámutatott: 160 két lábon járó, és egy frissen felépített templom van a településen. A 2Kor 6,2 verssel köszöntötte az ünneplőket, majd rámutatott: a gyülekezet életében ez a kegyelem éve, a munkájukért és fáradozásukért ajándékba kapták a templomot, amelynek ablakain az öt Sola olvasható.

Csorbai Lóránd az 1Kor 3,11 igével köszöntötte a gyülekezetet, amely az építkezést is végigkísérte. A templom felépítését csodának nevezte, amely megújulást hoz a helyiek életébe, és kihat minden gyülekezeti tagra. A falu lakossága 1649-ben tért át a református hitre, később azonban visszatértek a katolikus hitre, így a templom is újra katolikussá vált. Az utóbbi évtizedekben egy kis gyülekezeti házat használtak a hívők, ezt azonban nem lehetett átalakítani templommá, így az egyházkerület, Kató Béla püspök és a helyi önkormányzat segítségével sikerült az új hajlékot felépíteni. A lelkipásztor köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak bármilyen formában az építkezés megvalósulásához. Elmondta, az úrvacsorai kehely erre az alkalomra készült egy presbiterasszony és férje ajándékaként, az úrasztalát pedig a magyardellői templom kertjéből hozták el, egy vihar által kettétört fenyőfa törzse és gyökere alkotja.

Kántor Csaba püspökhelyettes a minket körülvevő jelképekre hívta fel a figyelmet: idén öt új templom épült fel a reformáció 500. évfordulójára, amelyek a jövőbe mutatnak, és azt a reménységet képviselik, hogy a tekintetünket le nem vesszük Istenről, akiben mindig bíznunk kell, és bízhatunk. Úgy véli, jelképértékűek a gyarapodó gyülekezetek, legyenek kis falusi vagy nagy városi közösségek, amelyek új templomot kaptak idén, mint a szászfenesi, a sepsiszentgyörgyi, a décsfalvi és a sándortelki. A püspökhelyettes a Zakariás próféta könyvéből felolvasott részlettel köszöntötte a templomépítőket és az élő templomokat.

Fekete P. P. János egyházkerületi főgondnok azt kívánta a gyülekezetnek, hogy a jövőben mindig megtöltsék az új hajlékot, fizikailag és tartalommal egyaránt, az ünnep lejártával se múljon el lelkesedésük, ragaszkodásuk.

„Aki templomot épít, az nemcsak Isten dicsőségre, hanem közössége számára is házat épít” – jelentette ki Brendus Réka, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága Erdélyi Osztályának vezetője köszöntőbeszédében. Úgy véli, a templomépítők lelket is építenek, hiszen nemcsak a hitnek, hanem a közösséghez való ragaszkodásnak, a jövőbe vetett bizalomnak is jelképe. „Isten házának mindig megvan a közösségteremtő és -megtartó ereje” – hangzott el. Brendus Réka szerint a templomszentelési alkalom nemcsak az új falakat, hanem a közösség összetartozását, az imát és együttlétet is ünnepelte. Balog Zoltán, Magyarország emberi erőforrásokért felelős miniszterének üdvözletét Csorbai Lóránd helyi lelkipásztor tolmácsolta.

Simon István helyi polgármester kiemelte az oktatási intézmények és a gyülekezetek hajlékai megerősítésének, korszerűsítésének fontosságát, hiszen ezek a közösség megmaradásának alappillérei. Elmondta, hálával tartozik az Úrnak, amiért engedte megálmodni és megvalósítani a templom felépítését, és nem maradt el a gondviselése akkor sem, amikor a munkálatok akadályba ütköztek, hiszen nem is remélték, hogy az új hajlékot sikerül másfél év alatt felépíteni. Péter Ferenc, a Maros Megyei Tanács elnökének üdvözlő szavait Kozma Mónika kabinetvezető olvasta fel.

A magyarországi szóládi gyülekezet részéről Hajdú Zoltán Levente lelkipásztor köszöntötte az ünneplőket. Elmondta, az otthoni gyülekezetet évekkel ezelőtt életképtelenné nyilvánították, azonban ma is megvan, gyarapszik, és van jövője – ezt a reménységet hozta el a szentpáliaknak is.

Az ünnepségen a Gaudete vegyeskar és a gyülekezet ifjúsága szolgált.

Berekméri Gabriella

Fotó: Kiss Gábor