Együtt ünnepelték meg november 5-én a reformáció ünnepét a szász és magyar evangélikusok, valamint a reformátusok. Az ünnepségen mindhárom egyház püspöke felszólalt.

Segesváron hagyományosan együtt ünneplik meg a reformációt a református és evangélikus egyházak. Idén mindhárom egyház püspöke jelen volt az ünnepségen. A segesvári református templomban tartott koncerten a csíkszeredai Codex régizene együttes zsoltárfeldolgozásait hallgatta meg a zsúfolásig telt, Alpár Ignác által tervezett templom, majd a templom kertjében áldotta meg Kató Béla és Adorjáni Dezső Zoltán püspök azt a tölgyfát, amelyet a gyülekezet a reformáció 500. évfordulójára ültetett. A református templomtól fáklyák fényénél vonult fel a segesvári várban lévő szász evangélikus templomba az ünneplő közösség, ahol Reinhart Guib szász evangélikus püspök hirdette az igét a Róma 15,7 alapján. Prédikációban hangsúlyozta, hogy a reformáció óta egy családba tartozunk, a Protestáns családba, amely Leuenberg óta együtt gondozza a prédikáció- és úrvacsoraközösséget. A püspök szerint a reformációban az emberek tekintete Krisztusra emelkedett, és bármilyen változás érje a világot, csak Krisztussal lehet azt megtenni.  

Kató Béla erdélyi református püspök köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a hazai reformáció alaphangja a tolerancia volt, amelynek forrása Wittenberg, ahol mindkét protestáns egyház szellemi elitje tanult, a szászok többnyire Luther, a magyarok többnyire Melanchthon lábainál. A püspök felidézte, hogy az unitáriussá vált magyar püspökség ideje alatt a Szentháromságban hívő lelkipásztorok a szász püspök védelme alá menekültek, 1571-ben pedig megjelentek a medgyesi zsinaton és segítséget kértek ahhoz, hogy megalapíthassák saját egyházkerületüket. Az alapítás a következő évben megtörtént, és az Erdélyi Református Egyház azóta él és lelkiekben gyarapszik.

„Ebben a toleráns, egymás kölcsönös tiszteletére épülő légkörben történhetett meg az a paradoxon, hogy a mi egyházunk első püspöke Alesius Dénes lutheránus, a szász egyház negyedik püspöke, Matthias Schiffbaumer pedig kálvinista volt. Egyikük sem veszélyeztette egyháza egységét, ahogy a lutheránus lelkészek könyvtárában levő Kálvin-művek vagy a református tékákban meghúzó Luther-kötetek sem.” – jelentette ki Kató Béla, aki szerint egyházaink közös reformátori öröksége, a közösen pásztorolt vagy felügyelt eklézsiák léte jó alap volt mindenkor a testvéri párbeszédre. A 20. században történt változások során a két egyház szintén a testvériségét bizonyította, amikor a reformátusok szász templomokban, máshol pedig a szász evangélikusok református templomokban tartották meg istentiszteleteiket. A püspök kijelentette: A segesváriak közös ünneplései szép példái az élő, képmutatás nélküli hitből fakadó ökumenének.

Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspök a templomok jelentőségéről beszélt: Isten háza mindnyájunk otthona, ahol Jézus Krisztus az igében és a szentségekben valóságosan jelen van. Ez az alkalom pedig egy szép megjelenítése a sokszínű, gazdag, erdélyi identitásnak is, ami évszázadok óta összeköti az erdélyi protestánsokat. A püspök beszédében hangsúlyozta, hogy Isten velünk van, olyan, mint egy vár, menedékünk, erősségünk, oltalmunk, amelynek erőssége maga Isten, az értünk harcoló Krisztus. Isten cselekszik értünk, nekünk adja az egység, a szeretet és békesség lelkét. Adorjáni Dezső Zoltán püspök kiemelte, hogy sem Kálvin, sem Luther, sem Melanchton, de általában a reformátoraink sem ismerik a több Anyaszentegyház fogalmát.

„A késő középkor emberének gondolatvilágában és hitében ilyen, hogy több egyház, nem létezett. Mert Jézus Krisztus, a mi üdvözítőnk, egy! Jézus titokzatos teste egy. Isten üdvözítő szeretete minden ember számára ugyanaz a kiapadhatatlan forrás. Isten szeretetének, kegyelmének megnyilatkozása a történelemben, a Krisztus esemény, egy esemény. Egy a keresztség. A Lélek egy, az ajándékok viszont sokfélék. Mi ezt a Lelket kapjuk, ma is, itt is, aki hitet ébreszt, megvilágosít, meghív, megszentel és megtart egy hitben. Ez a ma Reformációjának a lényege, ez a Reformáció aktualitása.” – zárta köszöntőjét a püspök.

Az ünnepség után a három egyházhoz tartozó hívek közösen vettek úrvacsorát, amelyet a két segesvári lelkipásztor, Biró István református esperes és Bruno Fröhlich osztottak ki.

Kiss Gábor