Az elmúlt évekhez hasonlóan, idén is megrendezte Hitvalló Napját a Székelyudvarhelyi Református Egyházmegye, amely így, évente egyszer, összegyűjti a gyülekezeteket egy közös ünnepre. Az előző ünnepektől eltérően idén Felsőboldogfalván kezdődött az együttlét, ahol felavatták a templom körül kialakított Reformáció Emlékparkot.

Kántor Csaba püspökhelyettes, az egyházmegye esperesének igeolvasása után Moldovan Radu felsőboldogfalvi lelkipásztor hangsúlyozta, hogy nem egyértelmű egy ilyen ünnep, ehhez sok munka, melléállás, utánajárás és isteni melléállás volt szüksége. Az sem egyértelmű, hogy 500 év reformáció áll a hátunk mögött, nem volt egyértelmű, hogy reformátor elődeink kiálltak hitigazságok mellett. Amíg az egyértelmű dolgok mellett nem egyértelmű kiállások és mellé állások történnek, addig van lehetőségünk ilyen ünnepi pillanatokat megélni. A lelkipásztor elmondta, az emlékparkot nem egy személy gondolta ki, a közösségi tér igénye már régi vágya a felsőboldogfalviaknak. A reformáció 500-ik esztendejében született meg a reformáció emlékpark ötlete, amelyet a presbitérium is támogatott, az ötletet a helyi önkormányzat, az egyházmegye és az egyházkerület is támogatta. A parkban megvan a helyieknek és az ide látogatóknak a lehetősége a találkozásra, de emellett az elmélkedésre, gondolkodásra, a nagy tettek kivitelezésére, a nem egyértelmű dolgok felvállalására lehetőség a park reformációi jellege. Zavaczki Walter munkája Bocskai István szobra, aki nem egyértelmű, de nagy tetteket vállalt fel az erdélyi magyarságért. A park a reformációra mutat rá, és ezzel együtt arra is, hogy feladatunk ezt a reformációt tovább vinni és tovább éltetni.  

Dr. Bekő István székelyudvarhelyi lelkipásztor a reformációt és a reformátorok munkásságát méltatta. Kató Béla püspök beszédében arra figyelmeztetett, hogy nem szabad megfeledkezni a reformátorok örökségéről, az Istenre figyelő, szüntelenül Istent kereső lelkületről. A püspök a rómabeli levél alapján figyelmeztetett, hogy nem a cselekedeteink által, csakis Isten kegyelméből élhettünk túl századokat, és élhetünk ma is teljes életet. Hiányzó érdemeink ellenére mégis miénk Isten szeretete, hiszen Isten mindig kipótolja a tökéletlenségünket, így lehetünk teljesek.

Brendus Réka, a Nemzetpolitikai Államtitkárság erdélyi főosztályvezetője beszédében kiemelte, hogy a felsőboldogfalvi templom és környezetében az öt SOLA forr egybe. Minden csalódás, minden támadás ellenére is képesek kell legyünk felállni, valahányszor megpróbálnak bennünket térdre kényszeríteni. Hittel és erővel, közösségként kell megmaradni, megmutatni, hogy nem múlandó, amit elődeink megteremtettek. 

Dézsi Zoltán egyházkerületi főgondnok köszöntőjében arról beszélt, hogy a reformátusok állandó megújulást kívánnak, a reformáció tanítását nem elég megismerni, élni kell, valósággá kell tenni. Sándor József polgármester a templom és a reformáció kapcsolatáról beszélt köszöntőjében, hangsúlyozva, hogy a reformációnak köszönhetően élhetjük ma meg szabadon hitünket és nyelvünket. Verestóy Attila szenátor a keresztyénség jobbik felének nevezte az elmúlt 500 évet, hiszen felelős emberek teremtették meg azt a valóságot, amelyben élünk. Bíró Barna Botond, a Hargita Megyei Tanács alelnöke sokat mondónak nevezte az emlékparkot, mert nem a technika vívmányai határozzák meg az embert, hanem azok a tettek, amelyeket a nagy elődök vittek véghez. Körösi Viktor Dávid csíkszeredai konzul szerint az erdélyi reformáció nem kevesebb, mint a modern magyar nemzettudat kovásza.

Az ünnepségen Tőkés Zsolt, a Székelyudvarhelyi Református Egyházmegye főgondnoka valamint Markó Gábor egyházkerületi főgondnok leplezték le Bocskai István fejedelem szobrát, valamint egy platánfát is elültettek a parkban.

A Székelyudvarhelyi Református Egyházmegye Hitvalló Napja a székelyudvarhelyi belvárosi templomban folytatódott, ide vonult be a város széléről az ünneplő közösség, ahol Kató Béla püspök hirdette az igét az Ámós 9,11 alapján. A reformáció nem egy emberi mű volt, hangsúlyozta a püspök, hanem Istennek a lehajlása a középkori sötétségbe borult egyházáért. A felolvasott ige a reformáció alapigéje. Isten lehajlott az ő népéhez és fel akarta emelni újból és lehajlott elesett egyházához, amely elvesztette eredeti formáját. Igehirdetésében a püspök a sátor központi oszlopának a szerepéről beszélt, amely nélkül a sátor összedőlne. Ilyen központi oszlop kell Jézus az életünk mindennapjaiban legyen. Luther és Kálvin szolgálata által Isten kiigazította a sátor tartóoszlopait. Az Ószövetségben is gyakran történt meg, hogy Isten népe szembefordult Istennel, aki Jézus Krisztus elküldésével végleges megoldást talált az emberi élet megmentésére. A reformáció azt jelenti, hogy Isten az ő megújító munkáját elindítja a templomból, az egyházból és az igeközpontú keresztyénségből az életnek a mindennapi területére. Az ige nem csak a tartóoszlop helyreállításáról, hanem a lyukak, repedések kijavításáról is beszél, amelyeken keresztül minden befolyhat a sátorba, amely végül szétmállik. Érvényes ez a felhívás a gyülekezeti, ifjúsági és a családi életre is. Olyan erővel és hitelességgel kell az evangéliumot hirdetni, hogy ezeket a repedéseket eltömjük. Mi magunk azonban csak kőművesek vagyunk ebben a munkában, Isten adja az anyagot, amivel a hibákat ki lehet javítani.

Az istentiszteleten az úrvacsora sákramentumát is kiosztották, ágendai beszédet Pitó Zsolt bögözi lelkipásztor mondott, az úrvacsora után a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium étkezdéjében szeretetvendégségre került sor.

Kiss Gábor