Október 20-21-én ülésezett Zsobokon a Kárpát-medencei Református Presbiteri Szövetség Együttműködési Tanácsa. A találkozó házigazdája az Erdélyi Református Presbiteri Szövetség volt. Tavaly, 2016. október 22-én a magyarországi, a felvidéki, a kárpátaljai, a királyhágómelléki és az erdélyi presbiteri szövetségek megalapították az együttműködési tanácsot, amely konkrét tevékenységek kidolgozását és megvalósítását, valamint egymás támogatását tűzte ki célul. Jelen alkalommal a tanács ülésén jelen voltak a magyarországi egyházkerületek presbiterszövetségeinek elnökei, a kárpátaljai, a királyhágómelléki és az erdélyi elnökök, valamint a németországi diaszpórában élő reformátusok presbiteri szövetsége is képviseltette magát Varjas Zsolt személyében. Az eseményre az összes erdélyi egyházmegye presbiterszövetségi elnöke is meghívást kapott.

Péntek este a nyitó áhítaton Barta István zsoboki lelkipásztor a 133. zsoltár alapján hirdette az igét, és kérte Isten áldását az együttlétre. Kiemelte, hogy az igazi közösségnek egyetlen ura van: Jézus Krisztus. Az egyetemes papság elve alapján pedig mindnyájunknak felelőssége, hogy másokat is vonzzunk ebbe a krisztusi közösségbe, hiszen a hitéletet nem lehet magányosan megélni. A továbbiakban Pályi József, az Erdélyi Református Egyházkerület Presbiteri Szövetségének elnöke köszöntötte a jelenlévőket, kifejezve meggyőződését, hogy „a Szentlélek vezetett minket ide”. A zsoboki vendégszeretet érezhető volt a vacsora hangulatában, és ez a jó hangulat, az egymással való találkozás öröme kísérte az este folyamán kialakult kötetlen beszélgetést, eszmecserét, tanácskozást is.

Szombaton a reggeli áhítatot Szegedi László, az Erdélyi Református Egyházkerület generális direktora tartotta, Pál apostolnak a Titushoz írt levele 1,1–5 alapján. Pál társának és segítőjének szólítja Titust. A presbiterek is társak és segítők, az Istennek és embertársaiknak szolgái, akik mindig rendelkezésre állnak, és igyekeznek ebben a világban úgy megmaradni, hogy nem szennyezik be magukat, s mint fény, só és hegyen épített város állnak szolgálatukban. „A presbiter Isten élő Bibliája kell hogy legyen!” – hangzott el.

A délelőtt folyamán megtartották a közgyűlést, amelyen a presbiteri szövetségek elnökei beszámoltak azokról az eseményekről, rendezvényekről, amelyeken részt vettek ebben az esztendőben. A kárpátaljai elnök, Gyurkó Miklós hálát adott az emberekért, akikkel együtt lehet dolgozni. Tudjuk, hogy „az aratnivaló sok, a munkás kevés”, ezért nagyon jó volt ilyen kijelentést is hallani. Hasonlóképpen jó hír az is, hogy a nyugaton élő reformátusok keresik Isten és egymás közösségét, és ezt nem érdekből, hanem testvéri szeretetből teszik. Az év folyamán együttműködési megállapodást írt alá a Nyugat-Európai Magyar Református Presbiteri Szövetség, valamint a Kárpát-medencei Magyar Református Presbiteri Szövetség, ami jelentős megvalósítás, mivel elhangzott a tanácskozás folyamán az a szükség, hogy segíteni kell abban a helyzetben, amikor valaki elhagyja a hazáját, gyülekezetét, hogy hasonló közösséget találjon. Jelezni kell a külföldi gyülekezetnek, valamint a diaszpórai gyülekezet elérhetőségét meg kell adni az eltávozóknak. Szabó Dániel külhoni kapcsolatokért felelős megbízott megállapította, hogy a mai Európában olyan helyzetben élünk, ahol a kihívás nagyobb, mint amivel emberileg meg lehet küzdeni. Szilágyi Sándor, a magyarországi presbiteri szövetség tiszteletbeli elnöke továbbra is az együttműködésre, az egymással való kapcsolattartásra, egymás rendezvényeiről való rendszeres tájékoztatásra, valamint az egymást imádságban való hordozásra buzdította a szövetségek vezetőit, a szolgatársakat: „Azzal erősödhetünk, ha minél szélesebb körben tudunk egymásról, és részt veszünk egymás munkájában.”

Elhangzott, hogy nagyon hasznos lenne, ha a közeljövőben elkészülne egy közös honlap, amelyre mindegyik presbiteri szövetség feltehetné a programjait, eseményeit, terveit, megvalósításait, s így könnyebben hozzáférne mindenki ezekhez az információkhoz. A Presbiter folyóirat jelenleg 7500 példányban jelenik meg Magyarországon, amiből rendszeresen juttatnak a határon túli gyülekezeteknek is, de egyelőre ingyenesen, kis példányszámban. Jó lenne élénkíteni a közös sajtókapcsolatot – jelentette ki Váczi Gábor presbiterszövetségi titkár. Az sem kizárt, hogy egy külön rovatot, oldalt biztosítanának a lapban a külhoni presbiteri szövetségek számára, ha vállalnák, hogy rendszeresen küldenek anyagokat.

A tanácskozás folyamán többször elhangzott az imaközösségek kialakításának fontossága. Ez nagyon jó és szükségszerű, de sajnos a magyar gyülekezeteinkben nem működik olyan természetesen, hiszen sokaknak nehezükre esik megszólalni, imádkozni mások jelenlétében. Erre még rá kellene nevelni a református híveket és önmagunkat. Csak kisebb, egymást ismerő közösségekben lehet ezt egyelőre megvalósítani. Az alkalmon kiosztották a Tematikus Presbiteri Füzetek I-IV. köteteit. Ennek kiadását, terjesztését már tavaly célul tűzte ki az együttműködési tanács. Az erdélyi presbiteri szövetség megjelentette a 2017-es Református zsebnaptárt, gondoskodik a kiadásról és terjesztésről az egész Kárpát-medencében.

A záró áhítatot Vincze Minya István, a Kalotaszegi Református Egyházmegye esperese tartotta, alapigeként a Jeremiás 1,4–8 verseket választva. Isten eszközei és munkatársaiként kell meglátniuk a presbitereknek, hogy mire is van szüksége a mellettük élőnek, azoknak, akikhez Isten küldi őket. Észre kell venni, hogy a legnagyobb szükség lelki békességre, hitre és szeretetre van. Jézus Krisztus útján járva ezt kell embertársainknak vinni. A tanácskozáson résztvevők végül ezt a buzdítást kapták: „Innen hazatérve, az élet istentiszteletén keresztül hirdessétek az igét!”

Jánosi Gyöngyi