Hetedik alkalommal adták át az Orbán Balázs-díjat október 20-án, Marosvásárhelyen. A Maros, Kovászna és Hargita megye által alapított díjban idén – a reformáció 500. évfordulója alkalmából – olyan református személyiségek részesültek, akik munkájukkal megújulást hoztak közösségük számára, tevékenységeik hiánypótlóak voltak.

A marosvásárhelyi Vártemplomban tartott ünnepségen Henter György lelkipásztor köszöntőjében hangsúlyozta, hogy ez a díj azt jelenti, hogy a kitüntetettek a felvállalt céljaikat megvalósították, de egyben azt is jelenti, hogy továbbra is fel kell vállalják ezeket.

Péter Ferenc, a Maros Megyei Tanács elnöke kijelentette, hogy a reformáció emlékévében nem is lehetett volna jobb helyszínt találni, mint a Vártemplom, hiszen 450 éve itt fogalmazták meg a Marosvásárhelyi Hitvallást, itt fogadták el a kálvini úrvacsoratant. A tanácselnök szerint a reformáció hozzájárult az erdélyi fejedelemség megerősödéséhez, a magyar nyelv fejlődéséhez, valamint a reformációnak köszönhetően kialakult protestáns iskolarendszer az oktatást is megreformálta.

Csige Sándor csíkszeredai vezető konzul köszöntője után Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke beszédében azt emelte ki, hogy az értékek közös ünnepe ez az esemény, hiszen olyan személyeket tüntetnek ki, akik a székelyföldi térség fejlődéséért sokat tettek, és tesznek mai napig. Az ünnep azonban nem öncélú, a múlt értékeinek megismerése mellett a kor igényei szerint élik a jelent, és a következő generációk számára megalapozzák a jövőt.

Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke hangsúlyozta, hogy aki Székelyföldért valamit tesz, az minden egyes, a régióban lakó emberért tesz. A tanácselnök elmondta, hogy a reformáció 500. emlékévének jegyében ajánlották fel az idei díjakat. A reformáció nem csak egy vallástörténeti állomás, a világtörténelem egyik legnagyobb szemléletváltását jelenti teológia és egyházszervezés, irodalom és művészet, kultúra és modernizáció, valamint a nemzethez való viszony tekintetében. Sajátos erdélyiségünk, a transzilvanizmus is a reformációnak köszönhetően alakult ki.

Kovászna megye díjazottja idén Kató Béla, az Erdélyi Refomrátus Egyházkerület püspöke volt. Dr. Szmolka István ortopéd főorvos laudációjában igaz, mély hitű lelkipásztorként jellemezte Kató Bélát, aki nem csak, gyülekezetéért, egyházáért dolgozik, hanem nagy formátumú közéleti személyiség, közösségi ember, aki a maga során valóságos reformációt hozott Háromszékre, az Erdélyi Református Egyházkerületbe. Bár Kolozsvárra szólítja hivatala, nem szakadt el szülőföldjétől, jelenléte továbbra is érezhető Háromszéken. Erős hite mellett cselekedni akarása jellemzi Kató Bélát, aki tudja, hogy nem elég szószékről prédikálni, meg kell teremteni a hit gyakorlásának lehetőségeit. Tudatos, kitartó építkező munkája egész Erdélyt alakítja, meghatározza. Püspökként nem csak a nagy templomokat látogatja, hanem a kicsi gyülekezeteket is, mert vallja, hogy minden egyes ember számít. Jó reformátorként kezdetektől rendszerben gondolkodott, nevéhez köthető a LAM Alapítvány, a KIDA központ és a Sapientia egyetem, mind olyan intézmények, amelyek hozzájárulnak az erdélyi magyar jövő fenntarthatóságához. Hosszú távra tervezett, gondja volt a hogyanra, a hogyan továbbra, ezért önfenntartó intézményeket tervezett. Dr. Szmolka István szerint Kató Béla a jelenkor Széchenyije, aki saját életével példázza, hogy az igaz hitből fakadó cselekedetet bőven áldás kíséri.

Kató Béla püspök köszönő beszédében kijelentette: a díjat nem magáért kapta. Székelyföldiként és reformátusként kapta az elismerést, de egyik sem az ő érdeme, hiszen ebbe született bele. Az identitásunkat Istentől kaptuk, ezért nem embereknek akarunk megfelelni, hanem elsősorban Istennek. A diktatúra éveiben, amikor nem lehetett magyarul beszélni, az egyház megtartotta az anyanyelven való igehirdetés jogát. Amikor nem lehetett közösségi pénzt kezelni magyarokként, az egyház a maga keretében ezt is megtartotta. Amikor nem lehetett választani, csak szavazni, a mi közösségünk a lelkészválasztás jogát fenntartotta. Ezek azok az alappillérek, amire fel lehet építeni demokráciánkat, önrendelkezési törekvéseinket.

Hargita megye idén Tőkés Zsoltot, a Backamadarasi Kis Gergely Református Kollégium igazgatóját tüntette ki Orbán Balázs-díjjal. Dr. Bekő István Márton udvarhelyi bethlen-negyedi lelkipásztor a laudációban emlékeztetett arra, hogy Tőkés Zsolt 2001-től az iskola önállósítását tűzte ki célul. A függetlenedés gyökeres változást indított el az iskola anyagi és szellemi gyarapodása területén. Önálló tanári kart verbuvált, beindította a kollégium névadásának folyamatát. 2002-ben a kollégium felvette az iskola egykori igazgatójának, Backamadarasi Kis Gergelynek a nevét. Példaértékű az is, ahogyan az iskola infrastruktúráját megújította, illetve az egykori kollégium elkobzott javainak visszaszerzése érdekében is fáradhatatlanul munkálkodott. Diákokat fogad a szórványvidékről, ösztöndíjakat biztosít a szórványdiákok és az anyagi gondokkal küzdő tanulók taníttatásához. Tőkés Zsolt tevékenységének köszönhetően az udvarhelyi kollégium Erdélyben újra versenyképes iskolává nőtte ki magát. Ugyanazt teszi, mint nagy elődje, Gönci Lajos: lát, felügyel, jelen van, előkészít, ellenőriz, életbe léptet, puszta jelenlétével fegyelmez, a kollégiumról gondolkodik, érette szenved, neki örvendezik, benne gyönyörködik, egy szóval: benne, általa, érette él. A díj átvétele után Tőkés Zsolt megemlékezett családjáról, lelkész és pedagógus őseiről, nem tehetett másként, mint amire az ő példájuk ösztönözte és „kényszerítette”.

Maros megye az Orbán Balázs-díjat Jakab Istvánnak, a Maros-Mezőségi Református Egyházmegye esperesének adományozta. Benke János lelkipásztor laudációjában hangsúlyozta: Jakab István élete egy középpontra mutat: Istenre. Hozzá vezetnek a megvalósítások, és ugyanakkor Benne gyökereznek, Belőle indulnak ki a jövőt megcélzó hit- és közösségépítő tervek is. Jakab István lelkes és lelkesítő példamutatásával, fáradhatatlan szervezőkészségével, a jó ötleteket felkaroló, a különbözőségeket bölcsen összehangoló vezetői magatartásával, egymással szívesen találkozó, odaadó, a megszokottól eltérő feladatokat is vállaló munkaközösséget sikerült formálnia az egyházmegye lelkészi közösségében. A díj átvétele után Jakab István elmondta, hogy hálás Istennek, hogy elhívta, megbízta és szolgálatba állította. Hit által tudja, hogy ez a díj nem neki szól, nem őt illeti, sokkal inkább illeti a díj az egész erdélyi református közösséget, a Maros-Mezőségi Református egyházmegyét és annak lelkipásztori közösségét, illetve a gyülekezetét. Beszédében azt is elmondta, hogy hite szerint vallja, hogy egyedül Istené a dicsőség, ezért a díjért is.