Kegyesség és/vagy reprezentáció. Erdély református öröksége címmel nyílt meg az Erdélyi Református Múzeum időszakos kiállítása szerdán, október 18-án. A tárlat az erdélyi református egyház sokszínűségét mutatja be, kiemeli a helyi sajátosságokat, kitér az egyes korszakok legfőbb jellemzőire, megragadja a gyülekezetek életében bekövetkezett változásokat, végigköveti őket az elmúlt évszázadokon át. A kiállított úrasztali edényeket, textíliákat, levéltári forrásokat, a nagy erdélyi családok hagyatékát 2018. március 25-ig tekinthetik meg az érdeklődők.

A kiállítás megnyitóján Buzogány Dezső, a Gyűjteményi Tanács elnöke rámutatott: ami a tárlaton látható, az csak a jéghegy csúcsa. Már 10-15 éve foglalkoznak ezzel, felmérik az egyházkerület tárgyi értékeit, klenódiumoktól elkezdve textíliákon át az iratokig, az elmúlt évben pedig Kató Béla püspök, az egyházkerület és a magyar kormány támogatásának köszönhetően olyan körülmények között gyűjthették össze és tárolhatják a kiállított tárgyakat, ami megfelel a szakmai követelményeknek.

Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke természetesnek nevezte, hogy támogatják az ehhez hasonló kezdeményezéseket a reformáció jubileumán. „A református egyház nemcsak foglalkoztat, hanem reméli, hogy olyan kutatók, történészek, muzeológusok generációját termelheti ki, akik magas szinten művelhetik a szakmát. Az egész idei év megerősített abban, hogy olyan gazdag örökségünk van, amelyet érdemes őrizni és továbbvinni” – jelentette ki a püspök. Hozzátette: „a tárlat jó példa az adakozás fenntartó erejére. Ezt az erőt pedig csak akkor tudjuk megvalósítani, ha a magunk kis áldozatait hozzáadjuk.”

A kiállítást szakmai szempontból Kovács Mária-Márta, az Erdélyi Református Múzeum muzeológusa mutatta be. Elmondta, a tárlat nem a reformáció hittételei vagy a nagy reformátorok személye és munkássága révén tiszteleg az 500 éves jubileum előtt, hanem a gyülekezetek életében bekövetkezett változásokat, folyamatokat igyekszik megragadni, az ő reformációjukról szól, az egyháztagok szerepvállalásáról, kegyességéről és reprezentációs igényéről, azok szemén keresztül, akik alakították, hétköznapivá tették a reformációt. A muzeológus rámutatott: a református úrasztali készletek alapját a 16. század második felében és a 17. század elején a katolikusoktól átörökített misekelyhek, paténák, oltárterítők alkották, később kiegészülve a gyülekezeti tagok adományaival. Az egyházközségek vagyonának jelentős része azonban a patrónusok adományaiból származott. A társadalmi elvárás vagy a rang legalább annyira megkövetelte az egyház pártfogását, mint az egyén belső indíttatásából fakadó kegyesség.

A kiállított tárgyak a múltbeli események megértését segítik, a református hívek kegyességének példái – foglalta össze Kovács Mária-Márta, majd hozzátette: a tárlat az úrasztali edények, textíliák és levéltári források révén kíséri végig egy-egy vidék reformációját, három nagyobb téma köré csoportosítva a tárgyi anyagot: a széki területek egyházközségeinek története, a magyar többségű erdélyi városok református gyülekezeteinek élete, illetve a főnemesi családok tevékenysége és tárgyi hagyatéka. A kiállított tárgyakat először mutatják be a nagyközönség előtt, nagyrészük a szakemberek számára is ismeretlen. A muzeológus szerint a tárgyi anyag jól érzékelteti egy-egy közösség anyagi helyzetét és ízlésvilágát.

A kiállított tárgyakat 36 gyülekezettől kölcsönözték: az Alsóbölkényi, Alsócsernátoni, Atosfalvi, Berecki, Bonchidai, Bonyhai, Dévai, Hátszegi, Kendilónai, Kézdialbisi, Kézdimárkosfalvi, Kolozsvár Belvárosi, Kolozsvár Alsóvárosi, Komollói, Lécfalvi, Magyarfülpösi, Magyarrégeni, Marossárpataki, Marosvásárhely I., Marosvásárhely II., Marosvásárhely III., Marosvásárhely VIII., Nagyadorjáni, Nagyidai, Nyárádszentsimoni, Pákéi, Papolci, Rétyi, Sáromberki, Sepsibodoki, Sepsiszentgyörgy – Vártemplomi, Szörcsei, Tancsi, Vajdakamarási, Zabolai, Zágoni Református Egyházközségektől.

A tárlatot Kovács Mária-Márta, Tamás Iringó és Tóth Levente állították össze, az intézményi és anyagi hátteret az Erdélyi Református Egyházkerület biztosította, szakmai segítséget Buzogány Dezső, Ősz Sándor Előd és Sipos Gábor nyújtott. A kiállítás látványelemei Ferenczy Botond Tamásnak és Ilyés Mariannak köszönhetőek, továbbá Tasnádi István és Bányai Csaba teológiai hallgatók is bekapcsolódtak a munkába.

Fotó: Kiss Gábor

Szöveg: Berekméri Gabriella