A teológiai oktatás égető kérdései mai társadalmunkban témakörben szerveztek kerekasztal-beszélgetést az Eszmék, értékek, váradalmak című, a reformáció 500. évfordulójára rendezett ünnepi konferencián szeptember 29-én. A Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet (KPTI) konferenciáján a reformáció eszméinek az európai és hazai művelődésre gyakorolt hatására irányították a figyelmet, a teológiai gondolkodás, filozófia, irodalom, képzőművészet, zene és a missziós küldetések területén. A péntek délelőtti eseményen a Kárpát-medence teológiai oktatást végző magyar tannyelvű tanintézményeinek képviselői beszélgettek az intézmények aktuális helyzetéről, felmerülő problémákról.

A beszélgetést dr. Balogh Csaba moderálta, a résztvevők dr. Balla Ibolya (Pápai Református Teológiai Akadémia), dr. Lévai Attila (Selye János Egyetem RTK – Komárom), dr. Békési Sándor (Károli Gáspár Egyetem HTK – Budapest), dr. Korányi András (Evangélikus Hittudományi Egyetem – Budapest), dr. Füsti Molnár Szilveszter (Sárospataki Református Teológiai Akadémia), dr. Kustár Zoltán (Debreceni Református Hittudományi Egyetem), dr. Lukács Olga (Babeș–Bolyai Tudományegyetem RTK – Kolozsvár), valamint dr. Kállay Dezső, a Protestáns Teológiai Intézet rektora voltak.

Elsőként konkrét problémák vázolására kérte a meghívottakat Balogh Csaba. Amint az a beszélgetés folyamán többször is felmerült, az egyik legnagyobb gond, amellyel mindegyik intézet küzd, az az utánpótlás hiánya, a hallgatói létszám apadása. Így van ez Komáromban is – ecsetelte Lévai Attila –, ahol három szakon kínálnak képzést, viszont több téren is akadály számukra, hogy intézetük egy állami egyetem karaként működik, hiszen például nem hagyták jóvá, hogy hat évre növeljék a teológusképzést. A budapesti Evangélikus Hittudományi Egyetemen a hittanárok képzése, a teológusok számának csökkenése, valamint a jó nemzetközi kapcsolatok fenntartása az elsődleges megoldásra váró problémák. A szintén budapesti Károli Gáspár Egyetem Hittudományi Karának képviselője, Békési Sándor a bolognai egyetemi rendszert okolta azért, hogy futószalagon kerülnek ki a hallgatók az egyetemről, az egyetemi képzés pedig üzletté vált. „A kreditrendszer teljesítése a cél, elvész a tartalom, tudás, bölcsesség” – mutatott rá. Elmondta, a kar problémája, hogy összeegyeztesse az ilyen futószalagon gyártott diplomák ürességét a lelkiséggel, a krisztusi élettel.

Füsti Molnár Szilveszter, a Sárospataki Református Teológiai Akadémiáról elmondta: negyed évszázad után is szembesülnek a múlt rendszer okozta agymosással, amely megváltoztatta az egyházhoz való viszonyulást. Úgy véli, a hallgatóknak nincs meg egyházias hátterük, a gyülekezethez való tartozás élménye, emellett általános problémának látja, hogy a közoktatás hiányosságai a felsőoktatásban látszanak meg leginkább, hátráltatva a tanítást. Kustár Zoltán a Debreceni Református Hittudományi Egyetem részéről szólalt fel. A két fő gondjukként azt említette, hogy 2011-ben többkarú intézménnyé váltak, emellett nagy felújítási projekten ment át az intézmény, megújult a kollégium és az egész iskolahálózat, nagy átszervezéseket vittek véghez. Elmondta: a volt főiskola és az egyetem egyesülése óta sem találták meg a módját, hogy valódi együttműködést valósítsanak meg, náluk is folyamatosan csökken a hallgatók száma, a fiatalok körében egyre kevésbé vonzó a szakma, de gondot jelentett az internátus ideiglenes megszűnése is a felújítások ideje alatt, a diákok szétszéledtek, azonban ez mára megoldódott, új internátus fogadja a hallgatókat.

Lukács Olga, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző Karáról elmondta: ez a BBTE egyik legkisebb kara. Kettős alárendeltséggel kell szembenézni és eleget tenni – nagyok az elvárások a BBTE és egyház részéről is, főleg hallgatói létszám biztosítása miatt, de teológiai intézettel gördülékenyen folyik az együttműködés. Kállay Dezső rektor szerint a cél az, hogy amikor kikerülnek az intézetből a hallgatók, az egyházban be tudják tölteni azt a feladatot, amire szükség van. Nehézséget jelentett az elmúlt évek során a szükséges akkreditációk megszerzéséért folytatott harc, a megszabott döntéshozói struktúra működtetése, a külső szabályozások, új lehetőségek alkalmazása, személyre szabása.

A második nagy téma a szakmai tudás és gyakorlat összeegyeztetése volt. Elhangzott: a teológiai végzettséggel rendelkező pályakezdők sokszor inkább közösségszervezők, mint lelkészek. Felmerült a kérdés, hogy ez mennyire jelent problémát.

A Pápai Református Teológiai Akadémiát Balla Ibolya képviselte. Szerinte a megoldás egyik szintje az, hogy a gyülekezeti tagokat bevonják a közösségszervezésbe, hiszen egy-egy talpraesett, vállalkozó kedvű hívő alkalmas a lelkipásztor egyes feladatainak felvállalására. Emellett szükséges a lelkipásztor és hittanoktatók közötti gyümölcsöző együttműködés. Lévai Attila szerint a hitoktatók kamatoztathatják ismereteiket a gyülekezeti munkában, a teológusok közül is sokan jelentkeznek a tanárképzésre, az egyetem ideje alatt pedig arra buzdítják a hallgatókat, hogy a lehető legtöbb ismeretet szerezzék meg, válasszanak olyan tantárgyakat, amelyekre lelkészként is szükségük lesz. Kijelentette: nem hátrány az, ha a lelkipásztor egyben közösségszervező is, csak ne menjen a minőség rovására. „A közösséget a gyülekezet, család és iskola tarja meg” – hangsúlyozta Korányi András, majd kiemelte az oktatók egyházi életbe való bekapcsolódásának jelentőségét. Úgy véli, az egyház, gyülekezetek és teológiai képzés egymásra vannak utalva.

Békési Sándor szerint ma a gyakorlat felé tolódik el minden. A lelkipásztorok menedzserek lettek, egyre több a gyakorlati félév, ez pozitívan hangzik, de az elméleti tárgyak szétszóródnak, ez pedig a tudás rovására mehet. A gyakorlat afelé mozdul el, hogy szeretné megvalósítani az egyházban a világ nézeteit. Úgy véli, az elméletnek, a szellemnek kell vezetnie a gyakorlatot, hiszen az emberek nem feltétlenül arra vágynak, hogy megszervezzék és kiképezzék őket, hanem hogy választ kapjanak létkérdéseikre. Füsti Molnár Szilveszter kijelentette: „a teológia művelése életmódot jelent, az elmélet és gyakorlat nem állhat soha szembe, hiszen a tudománynak élünk.” Szerinte rugalmasságra is szükség van, az egyháznak is figyelembe kell vennie a világ változásait, hiszen a fiatalok is másként gondolkodnak ma, másként kell hozzájuk közeledni.

A Debreceni Református Hittudományi Egyetemen a hat év képzésből egy év gyakorlat, emellett nyári, őszi gyakorlatok, legációk biztosítják a képzés gyakorlatiasságát. Kustár Zoltán rámutatott: a kreditrendszerre való átállás fontos szemléletváltást eredményezett, nagy hangsúlyt fektetnek az elméletre, de alapvető szükséglet maradt a kompetenciák képzése. Úgy gondolja, a fiataloknak kompetenciát kell tanítani, önálló kutatást, problémamegoldást, emellett fontos a lelkipásztorok továbbképzésének megerősítése. Kolozsváron a tanárképző karon az első félévben elsajátított elméletet második félévben gyakorlatba ültetik. Nagy hangsúlyt fektetnek a pragmatizmusra a tantárgyak, tananyag összeállításakor, hogy haszna legyen az elsajátított tudásnak a mindennapokban is – foglalta össze Lukács Olga.

A képviselt teológiai intézmények regionális jelentőségéről elsőként Kállay Dezső szólt: „a kisebbségi helyzetbe szorult gyülekezeti tagok számára képez lelkipásztorokat. Meghatározó jellege van minden olyan erdélyi fiatal életében, aki lelkipásztorrá válik” – szögezte le. A BBTE Református Tanárképző Kara a zenepedagógia szakkal együtt az egyetlen Romániában, ahol magyar nyelven képeznek protestáns hittanárokat. A debreceni egyetem szellemi műhely, egyben a tiszántúli egyházkerületet látja el igehirdetőkkel, hogy az egyház elvégezhesse küldetését. Speciális adottságai a doktorképzés, a tudományos világgal folytatott diskurzus fenntartása, interdiszciplináris volta, a Romológia Tanszék létrehozása. Sárospatakon felelősséget éreznek a határon túli magyar közösség, főleg a kárpátaljai magyarok iránt, őrzik a népfőiskolai hagyományokat, emellett folyamatosan tartanak képzéseket presbitereknek és egyháztagoknak. Budapesten a Károli Gáspár Egyetem Hittudományi Kara klasszikus liberális felfogást hirdet, küldetése, hogy az intézményen belül hatása legyen a többi karra, gondolkodásukra, az egyetem szíve legyen. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem szellemi és lelki központ, találkozási és egymásra találási hely. Az utóbbi időben felelevenedtek a szlovák és szlovén kapcsolatok, de dolgoznak a német kapcsolatokon is, emellett fontos a cigánymisszió, romológia, valamint zsidósághoz fűződő szellemi kapcsolat is. Lévai Attila elmondta: Felvidéken egyre inkább nyelvileg asszimilálódnak a gyülekezetek, átmennek szlovák közegbe, a szlovák egyházmegyék gyülekezeteinek száma a történelmi magyar egyházmegyék kárára növekszik – ezzel néznek szembe a komáromiak. További kihívás, hogy sokan nyelvet váltanak, de vallást nem, így arra is fel kell készülni, hogy az értékeket, amelyekkel rendelkeznek, megtartsák. Balla Ibolya a Dunántúl nyújtotta lehetőségeket említette. Az egyházkerület, a teológia és a gyülekezetek egymásra vannak utalva, de hangsúlyt helyeznek a munka összehangolására, a lelkészek továbbképzésére, gyülekezetépítési tevékenységek megszervezése, missziói tevékenységek végzésére, iskolák és gyülekezetek együttműködésére.

Fotó: Kiss Gábor

Szöveg: Berekméri Gabriella