A helyi közösség odaadó munkájának, adakozásának, támogatók segítségének köszönhetően közel öt éves folyamat zárult le szeptember 3-án Kérőben, ahol hálaadó istentisztelet keretében mondtak köszönetet Istennek, hogy a maroknyi gyülekezet újból használatba veheti templomát.

Kis közösségekben is maradt még erő – erről tett tanúbizonyságot a hétvégén az alig hatvan lelket számláló kérői református közösség. Egy tető nélkül maradt, százötven éves templomot sikerült támogatók segítségével felújítaniuk, ezért gyűltek össze szeptember 3-án hálaadó istentiszteletre, amelyen Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke a Márk 1,40-44 alapján hirdette az igét. Prédikációjában a püspök a leprás meggyógyításának történetére hivatkozva rámutatott: amikor egy család, egy gyülekezet vagy egy nemzet megbetegedik, hajlamos elkeseredni, azonban Istentől segítséget kérhet, ahogyan a leprás is segítséget kért Jézustól. Ezt jelenti a hit: hogy Isten megsegít, képes megtartani a közösséget. Ötszáz év bizonyítja, hogy az egyház képes bármilyen támadást legyőzni, a százötven éves templom pedig arról ad bizonyságot, hogy Isten megtart bennünket – hangzott el. A kérői gyülekezetben történt zavargásokra utalva a püspök kijelentette: az ige azt üzeni, kellő akaraterővel rendezhetjük a kapcsolatunkat Istennel és a közösség tagjaival. Krisztus kinyújtott kezét elfogadva sikerült a templomot felújítani, az épület pedig ékes bizonyítéka annak, hogy az Ő akarata ellen nem győzhet a gonosz hatalma. Krisztusról azonban nem csak elméletben, a templom falai között kell gondolkodni, hanem számos területen és helyzetben kell a megváltott, megtisztított életünkről tanúbizonyságot tennünk, ahogyan azt a meggyógyult leprás is tette.

Bányai Csaba, a Dési Református Egyházmegye esperesének ágendai szolgálata után a zsúfolásig telt templomban kiosztották az úrvacsora sákramentumát. Szilágyi Róbert lelkipásztor köszöntőbeszédében elmondta: kilenc évvel ezelőtt kérte meg az egyházmegye akkori esperese, Gudor Lajos, hogy vállalja el a beszolgálást, amelyet azóta is végez. A gyülekezet előző lelkipásztora nagyméretű átalakításba kezdett a templomon, ez azonban félbemaradt, így négy évig ilyen körülmények között – ablakok, ajtók, fűtés nélkül – tartották a templomban az istentiszteleteket. A lelkipásztor beszámolója szerint gerendákon, szarufákon, deszkákon ültek az alkalmakon, a hideg idő beálltával pedig családi házakban gyűltek össze, majd öt évvel ezelőtt elkezdték a hajlék felújítását.

Szilágyi Róbert kiemelte, a támogatások mellett a kérőiek is jelentős összeggel járultak hozzá a templom felújításához, volt olyan család, amely a villanyszerelést fizette, volt, aki a szószéket és a pompás faragott szószékkoronát állta, vagy éppen a karzatba vezető lépcsőt készítette el. Ugyancsak dicséretre méltó a közmunka, amellyel a gyülekezeti tagok hozzájárultak a felújításhoz. A kis közösség igyekvéseit többen támogatták, a legnagyobb segítséget az Erdélyi Református Egyházkerület nyújtotta, de több gyülekezet is meghallotta a segítségért kiáltó szavakat, így a Kolozsvár Felsővárosi, a Kolozsvár Tóközi, Kolozsvár Bulgáriatelepi, Szamosújvári, Magyarnemegyei, Dési és Búzai Református Egyházközségek is támogatták anyagilag a templom felújítását. A lelkipásztor kiemelte a támogató gyülekezetek sorából a Szentmargita-Lonka gyülekezetét, amely, miután 2012-ben új templomot épített, a szentelésekor összegyűlt perselypénzt a kérői gyülekezetnek adományozta. A templom felújításához a Dési Református Egyházmegye, Szamosújvár önkormányzata és a Kolozs Megyei Tanács is hozzájárult, valamint a helyi ortodox közösség is támogatta anyagilag.

Szilágyi Róbert kijelentette: az Úr Isten Kérőben megtanított a kevésből élni, a kevéssel gazdálkodni, hiszen Ő ebből a kevésből is nagy dolgokat tud véghezvinni.

Kiss Gábor