Egyhetes mezőségi szórványmisszión vettek részt a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet másodévet végzett hallgatói Feketelakon és a környező falvakban, dr. Buzogány Dezső professzor irányításával, valamint Hideg István helyi lelkipásztor közreműködésével. Az egész héten át tartó családlátogatásokkal, istentiszteletekkel, imával a helyiek és teológusok egyaránt felkészültek a vasárnap, újkenyér ünnepén tartott úrvacsoravételre. Az ünnepi istentiszteleten Ballai Zoltán, az Erdélyi Református Egyházkerület gazdasági tanácsosa és Bányai Csaba, a Dési Református Egyházmegye esperese hirdette az igét.

A ’90-es években indult missziós tevékenység 2009-ig működött a teológián, a szórvány mellett kórházmisszióval és hajléktalanmisszióval is foglalkoztak. Az elmúlt hét a kiindulópontja volt annak a folyamatnak, amellyel, Kató Béla püspök kérésére, a tíz évvel ezelőtti missziós munkát elkezdhetik visszaállítani – mondta el Buzogány Dezső. Jövőre bevonnának más évfolyamokat is, és lassan újraépítik a missziós tevékenységeket, amelyek régen nem csak ebből az egy hétből álltak: a teológusok havonta kétszer ellátogattak szórványgyülekezetekbe, a családlátogatásokat, gyerekfoglalkozásokat magába foglaló nyári egyhetes misszió pedig ennek a megkoronázása volt – mutatott rá a professzor. Hozzáfűzte: „ezt a missziós hetet úgy hangoltuk, hogy egyezzen az újkenyérrel, hogy a hét folyamán készülni lehessen az úrvacsoraosztásra, az ünnepre. Bízom benne, hogy a diákoknak hasznukra volt, és lelki, szellemi gyarapodásukra szolgál majd, amit itt elraktároztak, hiszen a felkeresett családoknak ugyanannyira fontos volt, vagy talán még többet jelentett számukra.”

Bálint Szilárd teológiai hallgató elmondta, számára nagyon hasznos volt a missziós héten való részvétel, a mezőségi családok megismerése, a beszélgetések, közös imádkozások és istentiszteletek. „Olyan faluból jövök, ahol több mint ezer református van, szinte mindenki magyar, ez pedig teljesen új élmény volt, megláttam mekkora a kontraszt a nagy gyülekezetek élete és az itteni között” – mérlegelte a teológus.

A záró ünnepi istentiszteleten Ballai Zoltán gazdasági tanácsos az 1Krón 28,8-9, illetve a Jn 14,21 alapján szólt a feketelaki és környező falvakból érkezett hívekhez. A hálaadás ünnepének nevezte az újkenyér napját, amelyen nem csak a betevő falatért, hanem életünkért, Isten kegyelméért és szeretetéért is köszönetet mondunk. Dávid király példáját emelte ki, aki Salamonra és a népre hagyta a parancsolatok őrzését, Jézus azonban hozzátette azt is, hogy nem elég őrizni a rendeleteket, meg is kell tartani őket, világítani és utat mutatni kell velünk. A lelkipásztor rámutatott: Jézus kimondja, hogy meg akarja mutatni nekünk a szeretetét, szentlelkével élővé teszi bennünk az igét. Ő az, aki belelát a szívünkbe, megérti a fájdalmunkat, keserűségünket, gyászunkat, és ha keressük és szeretjük, akkor meg is találjuk. „Hálát kell adnunk, hogy látjuk szeretete jeleit a termőföldeken, életünkben, de a csapások idején is látnunk kell, hogy Isten mellettünk áll” – hirdette Ballai Zoltán, majd hozzátette: „minden hálaadás egy új kezdet, a betakarítás után új magvakat kell elvetnünk, így valahányszor Isten igéjéhez hozzáérünk, eljövünk az Ő házába, hálát adva és reménykedve, a parancsolatokat őrizve kell a holnapnak nekivágnunk.”

Berekméri Gabriella