Gazdaságetikai kérdések a reformáció tükrében címmel tartottak kerekasztal-beszélgetést tegnap, augusztus 18-án a Refo500 sátorban, a Kolozsvári Magyar Napokon. A reformáció 500. évfordulójának emlékére szervezett programon a vallás és a gazdaság között húzódó látszólagos feszültség feloldásának lehetőségeit vitatták meg a Biblia értékrendszere, Luther Márton 95 pontja, valamint társadalomelméleti írásai alapján.

A beszélgetést Varga Norbert politológus, egyetemi docens vezette, a tradicionálistól eltérő módon közelítve meg a Biblia gazdasággal és gazdaságetikával kapcsolatos tartalmait, érintve Luther 95 pontját, míg eljutottak a 21. századig. Az esemény meghívottjai dr. Nagy Ágnes egyetemi docens, a Román Nemzeti Bank igazgatótanácsának tagja, Ballai Zoltán, az Erdélyi Református Egyházkerület gazdasági tanácsosa, Rácz Norbert unitárius lelkipásztor és Fehér Attila, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház főtanácsosa voltak.

Luther Márton 95 pontjában többször foglalkozik a kapzsiság és a pénzhez való viszony kérdésével, de ismert Pál apostol gondolata a Timóteushoz írt első levélből – minden rossznak gyökere a pénz szeretete –, így feltevődött a kérdés, hogy ördögtől való-e a pénz. Dr. Nagy Ágnes kifejtette: a kérdés megválaszolásához először meg kell érteni a pénzt mint a civilizációnk, kultúránk fejlődéséhez hozzátartozó elemet. Elmondta: a pénz önmagában sohasem rossz, csak sokszor nem megfelelően használjuk. Túl sokan tekintik életcéljuknak a meggazdagodást, a vagyon felhalmozását ahelyett, hogy olyan rendszereket alakítanának ki, ahol a pénz kihozza az emberből a jót, egymásnak segíteni akarást, a problémák megoldását. Példaként Midász királyt és Júdás árulásának esetét említette.

Ballai Zoltán a Pál apostol idézetével kapcsolatban kiemelte, valójában a kapzsiságról szól az igeszakasz: nem a pénzzel van a baj, hanem a kapzsisággal, a „pénz szeretete” pedig a kapzsi ragaszkodást jelenti. A pénznek és vagyonnak van rendeltetése, ezt Max Weber is megfogalmazta: hogy isten dicsőségére szolgáljon, emellett eszköz az ember számára, hogy Isten dicsőségére éljen.

A magán- és köztulajdon védelmének gazdasági jelentőségéről Fehér Attila a gyülekezeti vagyonok kezelésének felelősségéről beszélt. Úgy véli, ezt a vagyont gyarapítani kell, de a közösség javára kell szolgálnia, és el kell kerülni az, hogy az egyházi vagyonnal a kezelői visszaéljenek, hiszen a napjainkban észlelt egyházzal szembeni bizalmatlanság sokszor ezekben a visszaélésekben gyökerezik, így semmiképp sem megengedett magántulajdonként kezelni. Ballai Zoltán hozzáfűzte: a magán- és köztulajdon egyaránt értékes és védelemre szorul, az egyházi vagyon pedig mindig azt a közösséget szolgálja, amely összegyűjtötte, vagy amely számára gyűjtötték. A köztulajdon sosem magántulajdon, még ha magánemberek munkájából gyűlt is össze – jelentette ki a gazdasági tanácsos.

Nagy Ágnes Max Weber gondolataira alapozva elmondta: a munka hivatás, de mivel az ember nem ezzel a hivatásérzéssel születik, folyamatosan fejleszteni és tanulni kell. Ez a hivatástudat a vállalkozónak is kötelezettségtudatot kell, hogy adjon. Kifejtette: az ember természetétől fogva nem pénzt akar, hanem élni akar, ahogyan eddig vagy jobban. Ennek a hosszú távú fenntartásához a fogyasztás korlátozására, tőke felhalmozására és befektetésére van szükség úgy, hogy a társadalomnak többletértéket nyújthassunk. Ennek az egész folyamatnak az állandó célja az kell, hogy legyen, hogy több jót generáljak a társadalomnak. Nagy Ágnes a gazdaságetika alapjaival kapcsolatban elmondta, az üzleti etika fogalma és ennek intézményesítése a ’89-es változások következtében kapott teret az országban. Leszögezte: a versenygazdaság normális működéséhez nélkülözhetetlenek az etikai normák, hogy elkerülhető legyen a korrupció, bűnözés, a politikai, titkosszolgálati, alvilági pozíciók kihasználása nyomán végbe menő kriminalizáció.

A kérdésre, hogy egyes Istent követő emberek miért élnek szegénységben, míg a Biblia tanításait semmibe vevők miért gazdagodnak meg Rácz Norbert kifejtette: a Mózes idejében megfogalmazott tulajdontörvény szerint semmi sem a halandóké, mi csak zsellérek vagyunk, a föld és minden, ami rajta van az Úré. A kapzsiság felülírja azt, hogy semmi sem a tiéd, és amid van, azt úgy kell kezelned, mint ami csak rád van bízva. Ebben a rendszerben a vagyon nem egy önmagában való érték, hanem eszköz a nála nagyobb értékek eléréséhez. A lelkipásztor úgy véli, a vagyonunkat, akár csak az életünket kölcsönként kaptuk, hogy sáfárkodjunk vele, a társadalom javára fordítsuk, a saját életünk által fontosabb értékeket teremtsünk.

Fotó: Kiss Gábor

Szöveg: Berekméri Gabriella