Ötszáz szilvafát ültettek Rugonfalván a reformáció ötszázadik évfordulója alkalmából

Több mint száz udvarhelyszéki fiatal gyűlt össze április elsején a rugonfavi tó mellett, hogy a reformáció ötszázadik évfordulója alkalmából megmutassa, hogy a jövőre is gondolnak az emlékév alkalmából. A Székelyudvarhelyi Református Egyházmegyéből érkező fiatalok segítségére két kisebb csoport érkezett, Marosvásárhelyről és Bonyháról is csatlakoztak a kezdeményezéshez, így az előre megásott árkokba néhány óra leforgása alatt sikerült elültetni az ötszáz szilvafa csemetét.

Moldovan Radu, az egyházmegye ifjúsági előadója köszöntőjében párhuzamot vont aközött, hogy ötszáz éve a reformátorok újításai is megfogantak, hiszen azok Istentől valóak voltak, Istentől való ez a kezdeményezés is, amely hitünk szerint megfogan és élni fog.

Barabás Csaba rugonfalvi lelkipásztor szerint, aki fát ültet, az jövendőt tervez és álmodik saját magának. A rómaiak hódító hadjárataik során azokkal szemben léptek fel a legkeményebben, akik gyümölcsfákat ültettek, hiszen nekik volt reménységük. Az emlékév alkalmából a szilvafákat azzal a reménnyel ültették, hogy néhány év múlva református fiatalok élvezhetik ezeknek a gyümölcsét.

Tussay Szilárd egyházkerületi ifjúsági referens arról beszélt, hogy az ilyen fajta emlékezés által a jövőre is odafigyelünk. A faültetés által nem csak a környezetünket tesszük jobbá, hanem a jövőhöz lehetőségeket teremtünk meg. Ez a kis közösség ma elültette az alapokat, felelősségünk, hogy ezt ápoljuk is, hogy majd egy következő nemzedék örökségévé váljon.

Moldovan Radu felsőboldogfalvi lelkipásztor a Mt 18, 21-35 alapján tartott áhítatában hangsúlyozta: bár sokszor fontosak számunkra a számok, mint az ötszáz éve elkezdődött reformáció, vagy az ezt szimbolizáló ötszáz csemete, fontos azt is látni, ami mögötte van. A reformációval elindult az Istenhez találás folyamata. A felolvasott példázatban a tízezer tálentummal szemben a száz dénár elenyésző, ami azonban a gazda elengedő szeretetében megnyilvánul, azt nem lehet számokban kifejezni. Az ötszázas szám mögött olyan értékek húzódnak meg, amelyeket nem szabad elfelejteni, amelyekhez igazodni kell, és ezt jelképezik a csemetékkel is, hiszen ezeknek az értéke sokáig megmarad.

A délután folyamán a húsz, egyenként négy-öt fiatalból álló csoport alig három óra leforgása alatt ültette el az ötszáz csemetét a rugonfalvi tóval szembeni telken a helyi gyülekezet segítségével, akik előkészítették a terepet a fiatalok számára. Az árkok megásása mellett két traktorral segítették a munkát, míg az egyik traktor a trágyát szállította a telek egyik sarkából a másikba, addig a másik az öntözéshez szükséges vizet juttatta el a már elültetett csemetékhez. Ugyancsak a helybéli gyülekezet tagjai látták el a munkától megéhezett fiatalokat étellel, a jól megérdemelt krumplit és pörköltet közösen fogyasztották el az önkéntesek, miután a telek határát jelző egyik oszlopon emléktáblát avattak, amelyre minden résztvevő egyházközség neve felkerült. Az ötszázadik csemetét az esemény végén a fiatalok közösen ültették el.

Fotó és szöveg: Kiss Gábor