1990-ben a Brassó-Bolonyai Árpád-házi Szent Margit Nőszövetség néhai elnöknője és az akkori plébános közös imára hívta a Brassó és környéke történelmi egyházak nőszövetségeinek (nőegyleteinek) asszonyait. Így alakult meg a Brassói Ökumenikus Imalánc. Jelenlegi tagok a brassói három református, három római katolikus, egy evangélikus, egy unitárius és barcaújfalusi evangélikus egyházközségek nőegyletei, valamint a feketehalmi ökumenikus nőegylet.

A lánc az évek múlásával sem szakadt meg, a szemek egyre inkább szorosabban fonódnak egymásba. Havonta más-más templomban hangzik el Isten Igéje, a közös imádság és dicsőítő énekek.

Unitárius kezdeményezésre 1997-ben készült a képen látható terítő, ezzel is jelképezve az ökumenét. 

A közösség számára fontos az anyanyelv ápolása és hagyományok őrzése. Így az istentiszteleti alkalmakat követően, szeretetvendégség keretén belül szavalatok és történetek hangoznak el, melyeket nótázás követ. 

Az Imalánc tagjai az elkövetkezendő időben is Isten áldását kérik a közösség alkalmaira, hogy az Úr dicsőségére és a lelkek épülésére szolgálhassanak.

A 2016-os év utolsó alkalmának a Brassó I. – Belvárosi Református Egyházközség adott otthont, december 2-án. Az esemény istentisztelettel kezdődött. A házigazda gyülekezet lelkipásztora, Kassay Géza hirdette Isten Igéjét a Ruth 1,6-19 alapján, felhívva a figyelmet arra, hogy az adott történet egy bizonyságtétellel kezdődik: Isten meglátogatja az Ő népét és megáldja. Isten velünk is hasonlóképpen cselekszik, ha mellette döntünk és elfogadjuk Őt a mi Urunknak. Amikor valaki döntést hoz, attól kezdve a döntés két részre osztja az életét: lesz egy addig és egy attól kezdve. Ruthhoz hasonlóan mindnyájan el kell indulnunk, úton kell lennünk, ahhoz hogy találkozhassunk a Megváltóval. Előre kell tekintenünk, tudva, hogy Istenben mindent megtalálunk! Ruth Isten népéhez tartozott, hasonlóan nekünk is egy adott gyülekezethez kell tartoznunk, hogy teljes hívő életet élhessünk.

 

Az igehirdetést követően a házigazda gyülekezet nőszövetségének elnöknője, Kovács Edit köszöntötte az egybegyűlt asszonyokat, idézve Reményik Sándor Csendes csodák c. verséből:

                                          „Ne várj nagy dolgot életedbe,

                                            Kis hópelyhek az örömök,

                                           Szitáló, halk szirom-csodák:

                                           Rajtuk át Isten szól: jövök.”

 

A program Dr. Görög Ilona pszichológus Lelki egészségünk az adventi időszakban c. előadásával folytatódott. Az előadó gondolatait és tapasztalatait megosztva hangsúlyozta, hogy egy fejlődő és változó világban élünk, folyamatosan új dolgokkal szembesülünk. Mindez más életminőséget jelent. A modern kor nemcsak jót hozott magával, a felgyorsult társadalmi-gazdasági élet nagymértékű változásai számos nem kívánt, negatív következményt is maga után vont. Mindannyian ismerjük és aggodalommal figyeljük az erősödő elvándorlást (a munka, megélhetés keresése végett), a közösségek, nagycsaládok felbomlását, a hagyományok és általuk közvetített értékek elvesztését. Kevés időnk jut egymásra. Lelki téren elidegenedést, elmagányosodást, reménytelenséget és depressziót tapasztalunk. Gyakoriak az olyan testi tünetek, melyeknél az orvosi kivizsgálás nem talál fizikai okot, szervi elváltozást, melyek hátterében ott lapulnak az életviteli és kapcsolati zavarok.

A lelki betegségek leggyakoribb kiváltó oka Viktor E. Frankl – a 20. század egyik kiváló gondolkodója – szerint az egzisztenciális űr, az élet értelmének elvesztés. A modern életmóddal együtt járó lelki szenvedés előtérbe helyezi a lélek szerepének újbóli átgondolását, újratanulását. A lelki egészség alapfeltétele a harmonikus viszony Istennel, embertársainkkal és önmagunkkal. Alappillérei a hit, remény és szeretet. Mindezek halmozottan fontossá válnak, amikor életünk végéhez közeledünk vagy egy súlyos betegséget gyógyíthatatlannak nyilvánítanak.

A hit, a lelki béke megtalálására való törekvés legalább annyira fontos, mint a testi szenvedés orvos általi enyhítése. Sőt, hit és békességre jutás nélkül a fájdalom is sokszorossá erősödik. A mai modern ember hajlamos elhanyagolni a gyógyulás és a hit kapcsolatát. Hitét leginkább az anyagi világ mérhető, tudományosan magyarázható gyógyító eljárásaiba helyezi. A hit biztosíték nélküli bizonyosság, belső eltökéltség valamiről. Hajtóerő, amely nélkül elérhetetlenné válnak céljaink, fejlődésünk vagy éppen gyógyulásunk.

A reménységkednünk kell akkor is, ha nem látjuk az események fejleményét, cselekedeteink következményét, vagy amikor egy váratlan helyzet áll elő. A remény ápolásának és megőrzésének gyümölcse egy békés lelkiállapot, akkor is, ha megpróbáltatások érnek.

Mindennapi problémáink gyökere leggyakrabban a szeretet hiányában keresendő. A szeretet ténylegesen képes táplálni a szervezetet: szeretet = szer, ami etet.

A Fil 4,6-7-ben található a Szentírás egyik legnehezebben betartandó tanácsa. Nem könnyű abbahagyni a mindennapi élet dolgaiért való aggódást. Tudnunk kell, hogy a hálaadó imádságok békét adnak, éppen ezért, amikor aggódni kezdünk, imádkozzunk! Minél hálásabbak vagyunk, Isten annál inkább tud munkálkodni a mi életünkben.

Az advent a várakozás, felkészülés és lelki lombtalanítás. Gondoljuk végig: Miért vagyunk hálásak? Hálásak vagyunk-e Isten gondoskodásáért, áldásáért a mi életünkben? Kik azok a személyek, akik szebbé, tartalmasabbá teszik a hétköznapjainkat? Megköszöntük valaha vagy elég gyakran őket Istennek? Ki tudjuk-e mondani: bocsáss meg, megbocsátok, szeretlek?!

 

A délután további részében W. A. Mozart: Adagio in C c. művét hallhattuk Sárdi Hunor kántor előadásában. A házigazda gyülekezet nőszövetsége, egy-egy kézzel készített igés képeslappal ajándékozta meg a résztvevőket. Az alkalom szeretetvendégséggel zárult. 

„Várom az Urat, várja a lelkem, és bízom ígéretében.” (Zsolt 130,5)

 

Könczei Katinka