Négy év után újra benépesült a szovátai Patakmajor kemping. A III. Válts irányt! IKE Fesztivál résztvevői izgatottan gyülekeztek, a viszontlátás öröme lengte be a színpad előtti teret. Kicsivel délután öt óra után a szászrégeni Sófár zenekar az Itt vagyok most, jó Uram énekkel köszöntötte a fesztiválozókat.

Brendus Réka, a Nemzetpolitikai Államtitkárság főosztályvezető-helyettese felvezető beszédében külön köszönettel fordult az Erdélyi IKE munkatársai felé, akiknek fáradhatatlan munkája nélkül nem valósulhatott volna meg a III. Vált irányt! IKE Fesztivál. A világ, ami körülvesz, elmondása szerint rég nem látott változásokon megy keresztül, így a boldog idők lassan másodszor is lezárulnak. Nagymértékben átrendeződnek a társadalmon belüli viszonyok, a jelenlegi európai politikai helyzet pedig, kiemelten a migrációs válság, sok kérdést vet fel a hétköznapi ember számára. Ebben a bizonytalanságban, amikor a nemzeti, vallási identitásunk egyaránt megkérdőjeleződik, nagy szükségünk van hasonló fogódzókat találni, mint az IKE Fesztivál. A mai világban az egységet kell előtérbe helyeznünk, nem pedig a különbözőséget, ha nem akarunk elveszni, márpedig nekünk, magyaroknak egyetlen célunk van: megmaradni, Márai Sándor gondolataival élve.  Végezetül a Prédikátor szavait hagyta útravalóul számunkra : „Aki a szelet nézi, nem vet az, és aki a sűrű fellegre néz, nem arat.”, és felhívta figyelmünket, hogy a jövő csakis általunk épülhet, így rajtunk áll, hogy melyik irányt választjuk.

Kató Béla püspök köszöntő beszédében hangsúlyozta, hogy bár sok fesztivál szervezői próbálják a szabados hangulattal megfogni a fiatalokat, az IKE Fesztiválja parancsolgat, hogy váltsunk irányt! Krízishelyzetekben irányváltásra van szükség. A püspök négy olyan helyzetet sorolt fel, amelyek emberi mivoltunkból kifolyólag krízist okozhat. Az első, amikor kisgyerekként olyan úton indulunk el, ami lényegesen eltér attól, amire a szüleink nevelni akarnak. Kamaszkorban a fiatalok úgy gondolják, hogy itt a forradalom ideje, újból irányt kell váltani, mindent, amit előttünk tettek, ahogyan tették, azt megkritizáljuk, másképpen akarunk cselekedni. Élete közepén az ember elemzi az eltelt időt, újra gondolja az életét, a már megszerzett tapasztalatokkal akar újat kezdeni. Idős korban az ember mindent hátrahagy, felkészül arra, hogy itt hagyja a földi életet. Kató Béla szerint az IKE által szervezett Fesztivál azért is élvez létjogosultságot, mert a generációk közötti különbségek egyre nagyobbak, az irányváltás pedig egyre kisebb időközönként aktuálissá válik. A püspök a fiatalok előtt arról biztosította a szervezőket, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület a továbbiakban is lehetősége szerint segíteni fogja az ifjúsági szövetséget, hogy ilyen alkalmakat szervezzen. A Református Egység Napján kiállított, több mint 700 templomot tartalmazó molinóra utalva kijelentette, hogy amíg van ezer fiatal, aki Isten dicsőségére összegyűl, addig van örökös is, aki a református egyházat éltetni fogja.

Az Erdélyi Református Egyházkerület ifjúsági referense, Tussay Szilárd, a Fesztivál főszervezője elmondta, elsősorban Isten óriási áldása, hogy négy év után újra Szovátán lehetünk. De kijelentette, hogy a taps főként a résztvevőknek szól. Emellett pedig annak a 92 munkatársnak, aki az elmúlt egy évben örömmel törekszik arra, hogy a legjobb programokat, lehetőségeket nyújtsa. A Fesztivál nem csak attól lesz jó, hogy 1044 regisztrált van, hanem attól, amit (ha aktívak leszünk) ezen a héten kapunk: közösségi élményt és hitbeli épülést, ami a következő találkozásig elkísér minket.

A Fesztivál megnyitó istentiszteletén Bartos Károly, az IKE elnöke szolgált, alapigeként az 1Mózes 2,8-15 és 1,31 verseket választva. „És látá Isten, hogy minden amit teremtett vala, ímé igen jó.” (1Mózes 1,31) Istenben élünk, mozgunk és vagyunk. Ahol ketten, hárman összegyűlnek, ott Isten is jelen van. Akárhányan is vagyunk a III. Válts irányt! IKE Fesztiválon, Ő közel van. Ott van örömünkben, fájdalmunkban, szomorúságunkban, anyagi világunkban is. És egyetlen mondatot akar nekünk mondani: ez a világ, ami körbevesz, az jó, gyönyörű, szép. De ha ilyen jó a világ, akkor miért rossz? Mi azt mondanánk, ha körülnézünk, hogy ezzel a világgal baj van, végünk van, esnek szét a családok, nemzetek nemzetek ellen indulnak, az emberek a bizalmatlanság szemüvegén keresztül nézik egymást.

„A test lámpása a szem. Ha azért a te szemed tiszta, a te egész tested világos lesz. Ha pedig a te szemed gonosz, a te egész tested sötét lesz.” (Máté 6,22-23) Viszont mi csak nézzük, ahogy tönkremegyünk. Amikor világvége szemléletünk van, akkor áldozatként nézünk magunkra, és ebben a szerepben változtatni sem tudunk. Még jó, hogy Isten azt mondja: a világ gyönyörű. Egy csodálatos világot teremtett meg. Odafigyelt a fizikai, lelki szükségeinkre is. Az anyagi valóságban is. A nevetés, vidámság, öröm lehetőségét helyezte el a világban. Te miként nézel a világra? Bizalommal vagy bizalmatlansággal? Ha a bizalom szemüvegével szeretnénk nézni a világot, akkor a Szentlelket kell várnunk: a szeretet, megbocsátás, újjáteremtés lelkét. Rajta keresztül megláthatjuk, hogy mennyire csodálatos a világ, és főként ezt továbbadhatjuk, hogy ezzel a Szentlélek általi látással növekedhessünk és erősödhessünk.

Szöveg: Jánosi Zsuzsa, Kismihály Bogi, Kiss Gábor

Fotó: Demeter Attila, Csíki Réka Orsolya, Kiss Gábor