Megújult a küküllőboldogfalvi református templom

Rövid idő alatt másodszor is fel kellett újítani Küküllőboldogfalva református templomát. A Makk Sándor által tervezett, szecessziós stílusban épült templomot a 100 éves jubileumra újította fel az egyházközség, hálaadó istentisztelet keretében vette át használatra a gyülekezet 2012 augusztusában. Egy villámbecsapódás következtében azonban 2015. májusában újra megsérült a hajlék. Bár a templom nem gyúlt ki, a falak és a belső bútorzat károsodott, ezt kellett helyrehoznia a gyülekezetnek. Az alig 130 lelkes egyházközség a munkálatok elvégzése után hálaadó istentiszteletet tartott, amelyen Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hirdette az igét.

Verőfényes napsütésben, a szőlőlugas és a küküllőboldogfalvi parókia udvarán magasló fenyőfák árnyékában gyülekeznek a déli órákban ünneplőbe öltözve presbiterek, lelkipásztorok. Itt várják az egyházkerület püspökét, aki a közösséggel együtt ünnepelni jön. Bár nem gyakori egy gyülekezet életében, hogy hálaadó istentisztelet tarthat a templom fejújításáért, Küküllőboldogfalva ilyen szempontból talán kivétel, egy kellemetlen esemény miatt öt év alatt másodszor kérte Isten áldását a megújult épületre. Az, hogy mekkora jelentőségű esemény egy püspök látogatása a településen, egy 1970-ben készült fotó bizonyítja, amelyen a falun átvonuló Nagy Gyula püspököt és a gyülekezetet örökíti meg, amikor a parókia előtt köszöntötték a főpásztort. Röviddel egy óra előtt már népes közösség készül a templomba indulni. Környékbeli lelkészek, családjaik, presbiterek kísérik a parókiától a templomig a püspököt. A templom kapujában a helyi görög-katolikus lelkész várja az érkezőket, majd együtt vonulnak be a templomba, hogy közösen ünnepeljék meg a református közösség hálaadását.

A hálaadó istentiszteleten Gábor Ferenc marosdécsei lelkipásztor, egyházmegyei aljegyző végzi a liturgiai szolgálatot, majd Kató Béla püspök hirdeti az igét az ünneplő gyülekezetnek a 84. Zsoltár alapján. Prédikációjában arra figyelmezteti a közösséget, hogy nem maga az épület a fontos, a templom az a hely, ahol az élő Istennel találkozhatunk. Az ószövetség népe is ezért zarándokolt évente egyszer Jeruzsálembe, hogy Istennel találkozzon. Felújított templomainkat sokan rendezvények helyszínének, díszletnek látják, de ha nem a találkozás helye ez a hajlék, akkor fölöslegesen újítjuk fel, fölösleges a munka, az áldozathozatal. A templom ugyanakkor az a hely, ahol a legfontosabb döntéseinket kell meghoznunk Isten színe előtt. Meg kell vallani előtte, hogy gyengék, erőtlenek vagyunk, akik segítségért folyamodunk. Isten nem hagy magunkra, gondviselő Isten, aki utat mutat. Így lehet a siralom völgyéből a források völgye. A püspök szerint a templom, mint épület, olyan, mint egy másik ország nagykövetsége, ahol más törvények uralkodnak, amelyekhez alkalmazkodni kell. Mi magunk is két lábon járó templomok vagyunk, Isten nagykövetei, akik az Ő törvényeit képviseljük a világban.

Igehirdetés után Gábor Ferenc aljegyző köszöntötte az egyházmegye nevében a gyülekezetet, hangsúlyozva, hogy amikor egy templom megújul, akkor az emberek lelkének is meg kell újulnia.

Simon János lelkipásztor hangsúlyozta, hogy a hívő ember nem tartja meg magának az örömöt, a belső örömét mindenkivel meg akarja osztani, aki körülötte él. A hálaadás ennek a belső örömnek a megélése. A lelkipásztor elmondta, hogy összesen 60 000 lejből hozták helyre a villám károsította templomot. A felújítás során csodák is történtek, az egyik adakozó gyülekezetnek például ebben az időszakban égett le a parókiája, mégis adni tudott, mondván, hogy ők is kaptak eleget, ezért adniuk is kell. Ilyen csodák kísérték a Makk Sándor által tervezett templom megújulását, ahol Isten hangját lehet hallani.

A küküllőboldogfalvi gyerekek szavalata után a magyarbényei gyülekezet kórusának szolgálata tette az ünnepet szebbé. Lőrincz Helga, a Fehér megyei RMDSZ elnöke szerint hibás megközelítés, miszerint ezek a települések mélyszórványok, szerinte inkább végvárakról kell beszélni, amelyek nélkül a tömbben élő magyarság is elszórványosodna. A végvár védi a tömböt, büszkén állnak helyt az itt élő emberek Isten harcosaiként.

Somesean Ciprian görög-katolikus lelkipásztor köszöntőjében a két közösség jó viszonyáról beszélt, hangsúlyozva, hogy amikor a rendszerváltás után a görög-katolikus közösségnek segítségre volt szüksége, mindig a reformátusok voltak az elsők, akik segítségükre siettek.

Fotó és szöveg: Kiss Gábor