Generális vizitáció a Marosvásárhely-Alsóvárosi Református Egyházközségben

A Maros-Mezőségi Református Egyházmegyébe kebelezett Marosvásárhely-Alsóvárosi Református Egyházközségbe látogatott március 3-án az Erdélyi Református Egyházkerület Generális Vizitációja. A bizottságot az egyházmegye és az egyházközség elnöksége fogadta a parókia udvarán, majd Lőrincz István lelkipásztor tartott áhítatot az Énekek éneke 6,11 alapján. Áhítatában elmondta, az egész könyv egy párbeszéd a vőlegény és a menyasszony között. A menyasszony keresi a vőlegényt, végül pedig a kertben találja meg. E kertben mi vagyunk a fák, a kert pedig az anyaszentegyház. Isten csodálatos kertet ültetett: a gyülekezetet. A kertben különböző fák vannak. A diófa például nem munkaigényes fa, akkor is terem, ha nem gondozzák különösebben. Vannak Istennek olyan gyermekei, akik kevés befektetéssel is sok gyümölcsöt teremnek. Beszédes az is, hogy minden más gyümölcsöt óvatosan szedünk, a diót azonban verik. Isten néha szenvedéssel formál bennünket, ez is hozzájárul, hogy gyümölcsöt teremjünk. A szőlő nem szép, nem azért ültetjük, hogy gyönyörködjünk benne. A szőlő egyetlen értéke a fürt, a gyümölcs. Isten tehát nem díszcserjének állított a világba, hanem gyümölcsöt teremni. A szőlő azonban önmagában gyenge, kell mellé karó, oszlop és drót, ami tartsa. A mi erősségünk Istenben van, mi, gyengék, kapcsolódunk az erős Megváltóhoz. A szőlő ugyanakkor rendkívül munkaigényes, ez azt is jelképezi, hogy Isten sokat dolgozik rajtunk. Ilyen ugyanakkor néha a mi munkánk is, amelynek nincsenek azonnal látható eredményei. Ha a szőlő virágzik, akkor biztosak lehetünk abban, hogy lesz fürt, Isten munkája meghozza a termést. A gránátalmafa meleget igényel. Isten népe Isten szeretetében növekszik. Ez a szeretet Jézusban csúcsosodott ki, és csak ennek a szeretetnek a légkörében lehet munkálkodni. Kétféle gránátalmafa van, a legtöbb törpe, azonban vannak magasak is. Az egyházban van egy hatalmas gránátalmafa, ez Jézus Krisztus. A gránátalma gyümölcse kívülről és belülről is szép, sem nem édes, sem nem savanyú. Sok íz van benne, ez a gyülekezet sokszínűségét jelenti. A gyümölcs illata üdítő, Isten egyházának is ilyennek kell lennie.

Áhítat után Kató Béla püspök megköszönte az igemagyarázatot, majd ismertette a vizitációs bizottság tagjait. Elmondta, idén nagyvárosi gyülekezeteket látogatnak a vizitációk során, hiszen a város specifikus gondjaira kíváncsiak, amelyek az eddig tapasztaltak alapján nagymértékben különböznek a falusi gyülekezetek nehézségeitől. Ezután következett a nap első találkozója: míg az előadó-tanácsosok az ügyvitelt ellenőrizték, a bizottság másik része a gyülekezetben működő idősek klubjának tagjaival találkozott, akik örömmel számoltak be alkalmaikról, tevékenységeikről.

Mivel Marosvásárhely polgármesterével már találkoztak az előző napon, ezen a napon a marosvásárhelyi tíz gyülekezet lelkészeivel találkozott a bizottság. A beszélgetés során felmerült, hogy hatalmas különbségek vannak az állami népszámlálás és az egyház által nyilvántartott reformátusok száma között. Szóba került, hogyan lehet a városon rejtőzködő reformátusokat felkutatni, a gyülekezeti életbe bevonni. Marosvásárhelyen ugyanis 13 000 lélekkel kevesebbet tart nyilván az egyház, mint a népszámlálási adatok.

A generális vizitáció célja a gyülekezet pulzusát kitapintani, ezért minden ilyen alkalomnak része a gyülekezet egyes rétegeivel való találkozás. Ezek azok a csoportok a gyülekezeti munkáról tanúsítványt állítanak ki. A nap folyamán a vizitációs bizottság találkozott a vallásórásokkal, konfirmandusokkal, ifjakkal és a nőszövetséggel is. A tagok mind arról tettek tanúbizonyságot, hogy az alsóvárosi gyülekezetben minden korosztállyal foglalkoznak, hitbeli nevelésükre figyelmet fordítanak. A presbiteri gyűlésen a bizottság beszámolt az aznap tapasztaltakról. Kató Béla a gyűlésen bemutatta a presbitereknek a bizottság tagjait, majd számbavétel után Kántor Csaba püspökhelyettes ismertette a jegyzőkönyvet, amelyben az ügyvitellel kapcsolatosan hagytak néhány megjegyzést.

Szegedi László generális direktor szerint dicséretes, hogy a gyülekezetben 50 konfirmandus van, hiszen a 14 évvel ezelőtt kereszteltek száma szinte száz százalékosan egyezik a konfirmandusok számával. Azt is dicséretesnek tartotta, hogy a presbiterek felelősséget vállalnak a konfirmálásra készülő ifjakért, ők is kérdezik ki őket. Kiemelte az idősek klubját, amely a missziói előadó szerint azt jelzi, hogy a gyülekezet odafigyel az idősekre is, ez a klub – tagjainak saját bevallása szerint – a családjuk. Sajnos a gyülekezet itt is fogy, a létszám valószínű a továbbiakban is csökkenni fog. A generális direktor beszámolója után Kántor Csaba ismertette Ungvári Éva egyházkerületi pénzügyi ellenőr vizsgálatának az eredményeit.

Kató Béla püspök ezt követően röviden beszámolt az idei vizitációs sorozat célkitűzéseiről, majd elmondta: mivel városon hamar elveszlődnek az emberek, a lelkipásztoroknak önkéntesekre van szükségük, akik számon tudják tartani a körzetükben élőket, fel tudják keresni a szomszédokat.

A vizitációt záró istentiszteleten Szegedi László generális direktor hirdette az igét a Jn 2,1-10 alapján. A kánai menyegző példázata alapján arra hívta fel a figyelmet, hogy fogy a kegyelmi idő. Azonban nem mindegy, hogy az idő telik vagy múlik. A nekünk adott időt tartalommal kell feltölteni. A kánai menyegző parancsa, hogy töltsük meg tartalommal az életünket. Mária azt kérte a szolgáktól, hogy engedelmeskedjenek Jézusnak. Mi azonban gyakran nem akarunk engedelmeskedni, makacsul ragaszkodunk a magunk igazához, pedig Jézus parancsai jelentik a minőségi életet. Néha értelmetlennek tűnik, amit Jézus tőlünk kér, a szolgák azonban nem kérdeztek vissza, nem méltatlankodtak, hanem engedelmeskedtek, és így vált az áldás teljessé. A bor sem fogyott el, ahogyan Isten logikájában az idő sem fogy el, mert örök élettel ajándékoz meg bennünket.

Igehirdetés után Jakab István maros-mezőségi esperes köszöntötte a gyülekezetet, hangsúlyozva, hogy ünnep az a nap, amelyiken az ige jelenlétében vagyunk együtt. Kiemelte, minden kérdés, amelyet ma a gyülekezetnek feltettek, a jézusi szeretettel volt telítve.

Kató Béla püspök beszédében elmondta, idén a nagyvárosi gyülekezetek látogatja a Generális Vizitáció, hiszen itt sokan élnek egymás mellett vagy éppen egymástól távol. A népszámlálás adatai szerint 60 000-el több református van Erdélyben, mint amennyit az egyház számon tart, ezeknek az embereknek semmilyen kapcsolatuk nincs az egyházzal. A püspök szerint minden lélekért meg kell küzdeni. Ma a megszületett gyermekekkel növekedhet leginkább az egyház, és minden gyermek egy gyöngyszem. Kató Béla szerint új területei születtek a missziónak, és ez főleg a nagyvárosokat érinti. A modern népvándorlás miatt nem homogén közösségek alakultak ki. A püspök arról is beszámolt, hogy a marosvásárhelyi lelkipásztorokkal való beszélgetésen nagyon sok kérdést tettek fel, és nem tudtak rá válaszolni. A vizitációk célja ugyanakkor egy olyan cselekvési terv összeállítása, amely száz százalékra törekedik, hogy megkeressük, aki elveszett. Az egyházi életnek szép díszletei vannak: a templom, a rend, ami az egyházi munkát meghatározza. Azonban mindig meg kell kérdeznünk magunktól: van-e igazi tartalom mögötte? A rutinból végzett munka ma már nem hatékony. A városi ember életmódja megváltozott, ezért másképpen is kell megszólítani. Szükség van az egyház megújulására, fel kell ismerni az elvárásokat, és azokhoz úgy alkalmazkodni, hogy az örök tartalmat ne tagadjuk meg. A városi gyülekezetekben nem az igehirdetési alkalmak számát kell növelni, hanem újabb önkénteseket kell bevonni a gyülekezeti munkába. Tisztség nélkül is lehet felelősséget vállalni. Olyan alkalmakat kell szervezni, amelyek közösséggé kovácsolnak. Nem egyszerű ma magyarnak, reformátusnak lenni, de intézményeinkben tudunk megmaradni hitünkben, identitásunkban. A püspök szerint ebben a gyülekezetben számos előremutató kezdeményezés van, de még mindig van hova fejlődni. 25 év alatt felére csökkent a gyülekezet létszáma, az azonban örömteli, hogy a 14 évvel ezelőtt születettek ma mind konfirmációi felkészítőre járnak. Kató Béla szerint ma a városokban koncentrálódik a gazdasági erő, de könnyen el is lehet veszni. Újra kell szerveznünk önmagunkat, hogy a kisebb közösségekben élő gyülekezetek is meg tudjanak maradni. A templomaink csak addig érnek valamit, amíg van, ki megtöltse.

A püspök felszólalása után Kántor Csaba püspökhelyettes ismertette a jegyzőkönyvet, majd Szegedi László generális direktor szólt a gyülekezethez. Elmondta, a vizsgálatok alapján megállapították, sok az egyedülálló, ami aggasztó, azonban egyedi az idősek klubja, aminek nagyon örülnek. Rendkívülinek nevezte az ifjúsággal és a fiatalokkal lezajlott találkozót, valamint arról is beszélt, hogy sajnos alacsonyabb a templomlátogatottság, mint az egyházkerületi átlag, ezen azonban még lehet javítani. Fekete P. P. János főgondnok köszöntőjében arról az örömről számolt be, amelyet a különböző találkozókon tapasztalt a nap folyamán. Lőrincz István lelkipásztor elmondta, 19 év alatt három püspöki vizitációban volt része a gyülekezetnek, amely előtt sok kihívás áll. Sok a munka, azonban nem lehetetlen ezt elvégezni, és hamarosan a második lelkipásztori állás betöltését is megfontolják, hiszen erre is szüksége van a gyülekezetnek.

Az istentiszteleten szolgált a kórus, a gyülekezet ifjai, valamint a gyerekek is.